Megkezdődik ros chodes áv (idén július 26.) a tisá beávig tartó kilencnapos gyász, amely alatt – szombaton és más különleges eseményeken kívül: nem fogyasztunk húst vagy bort, kerüljük a fürdést, mosást, tiszta ruha viselését, nem vállalunk eljegyzést, építési munkákat, utazásokat, és elhalasztjuk a kidus levánát (hold megáldását).
Ugyanakkor különösen odafigyelünk a micvákra: jó cselekedetekre, figyelmességre, adakozásra és a világ jobbítására.
Ros chodes áv, azaz áv hónap első napja, a zsidó naptár 11. (tórai számítás szerint 5.) hónapjának kezdete, hagyományosan az év egyik legszomorúbb időszakát indítja el. Ekkor kezdődik tisát hájámim, az áv kilencedikéig tartó kilencnapos gyász, amelynek tetőpontja a tisá beávi böjt.
Elvonultak Kádesből és táboroztak a Hór hegyén, Edóm országának szélén. És fölment Áron, a pap Hór hegyére az Örökkévaló parancsára és meghalt ott a negyvenedik évben, hogy kivonultak Izrael fiai Egyiptom országából, az ötödik hónapban, a hónap elsején. Áron pedig százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór hegyén. (4Mózes 33:37-39)
A gyász napjai és tilalmak
Ros chodes áv jelenti a zsidó naptár legszomorúbb periódusa, a tisá beáv napjáig vezető kilencnapos gyász, a tisát hájámim, vagy jiddisül nájntég kezdetét. A hónapot menáchem ávnak is nevezik, mely kifejezés első tagja azt jelenti: vigasztaló, és biztatást ad ezzel számunkra, hiszen bármi is történik, Apánk (áv) az égben mindig velünk van, hogy a legnehezebb időszakokban is vigasztalást adjon a számunkra. A kilenc nap az év leggyászosabb napjában, tisá beáv böjtjén éri el tetőpontját. Mivel a Szentély teljes pusztulása csak a rákövetkező napon, tizedikén következett be, így részben ez a nap is szomorú hangulatú.
Addig azonban ezek a napok a gyász napjai maradnak. Ennek megfelelően – szombat és különféle micvalakomák, pl. bár micvá, körülmetélési ünnepség, vagy egy talmudi traktátus tanulmányozásának befejezése kivételével – nem eszünk húst, nem iszunk bort, sem más, szőlő alapú italt. Nem mosunk (kivéve a kisbabáknak, kicsi gyerekeknek szánt ruhákat), és nem hordunk frissen mosott ruhákat. Nem úszunk, vagy fürdőzünk csak a vízben való mozgás öröméért, és nem kezdünk lakásfelújításba sem. Lehetőleg nem utazunk, és a hold megszentelését (kidus leváná) is a tisá beáv utáni időszakra halasztjuk. Ugyanígy nem tartanak eljegyzést sem ezekben a napokban. Igyekszünk viszont még jobban odafigyelni a micvák, vagyis a parancsolatok betartására, és arra, hogy figyelmességgel, jó cselekedetekkel, önzetlen adakozással jobbá tegyük a világot.
Tu beáv, az öröm és újjászületés napja
Bár áv hónap első fele gyásznapokkal teli, a második fele, tu beáv, azaz áv 15-e már vidám ünnep. Ezen a napon a még nem férjezett jeruzsálemi lányok ruhákat kölcsönöztek maguknak, és Jeruzsálem szőlőiben táncoltak annak reményében, hogy vőlegényt találnak maguknak. A Talmud szerint ez az év egyik legcsodálatosabb ünnepsége volt, és bölcseink azt is elmondják, hogy ez a nap az eljövendő megváltást jelképezi.
Áv hónap asztrológiai jelentősége
A hónap csillagjegye az oroszlán, amely nem véletlen: Nebukadnecár, a babilóniai oroszlán jegyében érkezett, lerombolta a Szentélyt, ugyanakkor a Messiás is „az oroszlánban” fog eljönni, hogy újra felépítse Jeruzsálemet.
A Talmud tanítása szerint a Messiás abban az időpontban születik majd, amikor a Szentélyeket lerombolták: áv 9-én, és az oroszlán jegyének ereje éppen ilyenkor nyilvánul meg. A messiás Jehuda törzséből ered, mely törzs szimbóluma az oroszlán.
Lévi Jicchák Schneerson emléknapja
Áv hónap további fontos napja a Lubavicsi Rebbe apjának, Lévi Jicchák Schneerson rabbinak (1878–1944) halálozási évfordulója. Ő Alma-Atában született, élete egy részét Jekatyerinoszlávi/Dnyepropetrovszkban töltötte. Emlékét ma iskola és utca is őrzi.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.