Kevés italnak van olyan gazdag, kultúrákon és kontinenseken átívelő története, mint a kávénak. Az évezredeken átívelő történet nemcsak a koffein élénkítő hatásáról szól, hanem arról is, hogyan vált a kávé a vallási, társadalmi és kulturális élet fontos elemévé. És bár a kávét sokféle nép fogyasztotta és formálta, a zsidóság hozzájárulása e történethez különösen figyelemre méltó.
A zsidók szerepe a kávé történetében sokkal jelentősebb, mint azt elsőre gondolnánk: a kávéházak megteremtésétől a vallási hagyományokba való beemeléséig. Íme nyolc kevéssé ismert tény a zsidók és a kávé kapcsolatáról az aish.com gyűjtése alapján.
Etióp gyökerek
A kávé eredete Etiópiába nyúlik vissza, ahol évszázadokon keresztül nemcsak főzve, hanem nyersen is fogyasztották a kávélevélből és bogyóból álló keveréket. A helyi legenda szerint a kávé élénkítő hatására először akkor figyeltek fel, amikor vadon élő kecskék fogyasztották a kávécserje leveleit, majd vad táncba kezdtek.
Az etiópiai zsidók évszázadokon át szerves részei voltak az etióp kávékultúrának. A tradicionális „buna” ünnep során a ház asszonya füstölőt gyújtott, erős kávét főzött, majd mogyoróval vagy főtt árpával kínálta meg a vendégeket. Az etióp zsidók Izraelbe való áttelepülésével ez a kávéfogyasztási hagyomány új rajongókat szerzett a Zsidó Államban is.
1000 éves múlt megédesítése
Valószínűleg a jemeni szúfi muszlimok voltak az elsők, akik kb. 1000 körül a pörkölt kávébabot italként kezdték fogyasztani. A jemeni zsidók is hamar átvették ezt a szokást, különösen a Tóra-tanulás segítésére, hiszen a koffein ébren tartotta őket az éjszakai tanulás során.
A kávé Jemenből az Oszmán Birodalom területére is eljutott, miután a birodalom 1536-ban elfoglalta a térséget. Konstantinápolyban nyíltak meg az első kávéházak, amelyeket később a zsidók, keresztények és muszlimok egyaránt látogattak – jóllehet a nők továbbra is otthon fogyasztották kávéjukat. A közép-keleti zsidók gyakran cukorral itták a kávét, szemben az arab szokással, amely az édesítés nélküli változatot preferálta.
Kávébab csempészés
A kávé kereskedelmi értéke miatt az oszmánok különösen féltve őrizték a kávébabokat. A kiültetésre alkalmas, nyers kávémagok exportját szigorúan tiltották. Csak főzött vagy részben megfőzött magokat lehetett kivinni Jemenből.
A 17. században azonban csempészeknek sikerült élő kávénövényeket kijuttatniuk Indiába és Hollandiába. 1616-ban egy holland felfedező teljes kávéfát vitt Európába. A holland gyarmatok (például: Jáva, Ceylon) hamarosan jelentős kávétermelőkké váltak. A kávékereskedelemben már jártas zsidó kereskedők kihasználták a lehetőséget, és Európa-szerte új kereskedelmi és vendéglátóhelyeket alapítottak.
Zsidó kávéházak
A kávé térhódításával Európában sok városban épp a zsidó kereskedők nyitották meg az első kávéházakat. 1632-ben Livornóban egy zsidó nyitotta meg az első európai kávéházat. 1650-ben Anglia első kávéházát „Jacob the Jew” alapította Oxfordban, majd Cirques Jobson nyitotta meg a Queen’s Lane Coffee House-t, amely máig működik.
A zsidó kávézótulajdonosokat időnként korlátozták is: például Veronában megtiltották, hogy nőket szolgáljanak ki. Németországban még a kávékereskedelmet is próbálták tiltani, de végül itt is kialakult az erős kávéházi kultúra, jelentős zsidó közreműködéssel.
Minden amerikai itala
Amerikában a tea volt a meghatározó ital, amíg a bostoni teadélután után a kávé patrióta szimbólummá nem vált. A 18. századtól kávéházak nyíltak, amelyek a közélet központjaivá váltak.
A zsidó kereskedők fontos szerepet töltöttek be az amerikai kávékereskedelemben. Donald Schoenholt, a Gillies Coffee Company vezetője szerint a kávé mint áru természetes választás volt a zsidók számára, akik a tengeri kikötővárosokban aktívan kereskedtek. Több amerikai kávémárka (például: Chock Full O Nuts, Starbucks) is zsidó alapítókhoz köthető.
A fekete köré szerveződő kultúra
A 19. században Közép-Európa nagyvárosaiban (Bécs, Berlin, Prága, Varsó, Budapest) virágzott a kávéházi kultúra, melynek központi alakjai gyakran zsidó értelmiségiek voltak. Stefan Zweig bécsi író szerint a kávéházak „demokratikus klubként” működtek, ahol egy csésze kávé áráért újságot olvastak, beszélgettek, sőt, a postájukat is onnan intézhették.
Berlinben például a Romanisches Café – a „Rachmones Café” – volt a lengyel zsidó irodalmárok törzshelye. Isaac Bashevis Singer, Hersh Dovid Nomberg és mások rendszeresen ott tartózkodtak. A hely szegényes állapota ellenére az irodalmi élet pezsgő központja volt.
Claudia Roden szakácskönyvíró szerint a bécsi kávéházi modell világszerte elterjedt a zsidó emigránsok által – a hajlított fa székekkel, márványasztalokkal, csillárokkal és fekete-fehér ruhás pincérnőkkel együtt.
Külön kóser igazolás
A 20. század elején az amerikai zsidók egy része tévesen azt hitte, hogy a kávé „bab”-eredetű, és így tiltott lehet pészáhkor, mint a hüvelyesek (kitnijot). Valójában viszont a kávé bogyóból származik, így kóser az ünnepen is.
1923-ban a Maxwell House kávémárka Joseph Jacobst, egy zsidó reklámszakembert bízta meg azzal, hogy eloszlassa a félreértést. Egy ortodox rabbi tanácsát kérve elindították a kóser minősítésű Maxwell House hágádá kampányt. Azóta több mint 50 millió példányban osztották ki a híres hágádát.
Izrael az egyik legnagyobb kávéfogyasztó ország
Izrael ma a világ egyik leginkább kávéimádó nemzete. Az átlag izraeli évente több mint 100 litert fogyaszt, kétszer annyit, mint az amerikaiak. Bár a Starbucks próbált betörni a piacra, a helyi ízlés győzött, és a cég 2003-ban kivonult.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.