A jeruzsálemi Givát Rám negyedben álló épületet nagyszabású állami ünnepség keretében avatták fel 50 éve, 1966 augusztusában. Mintegy 6000 vendég, köztük államelnökök vettek részt a ceremónián. 5000 izraeli polgár is végignézte az eseményt a szemközti domboldalról.

A Kneszet 1949-ben kezdte meg munkáját törvényhozó testületként. Akkoriban ide-oda költözött néhány jeruzsálemi és Tel Aviv-i épület között. 1950-től kezdve 16 éven át a jeruzsálemi Frumin-házban tartották az üléseket, mivel a Givát Rám-i építkezés erősen elhúzódott.

50 évvel ezelőtt Simon Peresz még fiatal parlamenti képviselő volt. Így emlékszik vissza az ünnepségre: „A Kneszet épületének felavatása ünnepnap volt az állam számára, és megindító esemény az egész nemzetnek.” Aztán így folytatta: „Valódi izgalom és boldogság volt érezhető, hasonló ahhoz, amikor az ENSZ határozatban mondta ki Izrael Állam megalapítását. Leraktuk az állam demokratikus alapjait. Euforikus volt a hangulat, és érezni lehetett azon történelmi pillanatnak a nagyszerűségét is, melyben megteremtettük a fiatal Izrael Állam jövőbeli demokráciájának infrastruktúráját.”

a Kneszet épületének felavatása 1966-ban
a Kneszet épületének felavatása 1966-ban
1957-ben Oszip Klarwein építész nyerte meg a kiírt tervpályázatot. Az az épület azonban, melyet végül felavattak, teljesen eltért az eredeti tervektől, mivel a tervezés és építkezés kilenc éve során folyamatosan váltották egymást a vezető építészek, ezért állandóan változtak a tervek is. Az épületet 1966. augusztus 30-án avatták fel, és a képviselők már másnap összegyűltek benne.

A Kneszet szóvivője, Kádis Luz (balra) Golda Meirrel (középen)
A Kneszet szóvivője, Kádis Luz (balra) Golda Meirrel (középen)
Kádis Luz, akkori Kneszet-szóvivő így beszélt: „Itt, a főváros, Jeruzsálem dombjainak egyikén avatjuk fel a Kneszet állandó épületét. Izrael Állam fennállásának 18 éve után otthont kapott a legfontosabb intézmény, minden izraeli hatóság, szabály és törvény forrása. Ősi próféciákat teljesítettünk be. Hit a Cionba való visszatérésben, Izrael törzsei nemzeti egységének elismerése, ragaszkodás azokhoz a szellemi értékekhez, melyeket a zsidó nép a szétszóratás évezredei alatt mindig magával hordozott és melyek újjáéledésének és virágzásának elsődleges spirituális okait képezték.” Lévi Eskol, akkori miniszterelnök azt mondta a ceremónián: „Ez az épület, mely otthont ad az ország törvényhozásának, Izrael újjáéledését szimbolizálja a saját földjén, jelzi szuverenitásának megújulását, és tanúskodik arról, hogy az ország számára fontos a fejlett demokrácia. Az izraeli demokrácia nehéz korban alakult ki, megpróbáltatások idején, krízishelyzetek napjaiban, katonai, gazdasági és szociális megpróbáltatások közepette. Kívülről jövő ellenségeskedés, félelemkeltés és támadások elleni keserű küzdelem során formálódott.” Hozzátette: „A Kneszet üllőjén kovácsolódik ki a nép nemzeti egysége; falai között alakul ki a népet sújtó rettenetes csapás után a saját határaik közé visszatérő gyermekek csodálatos uniója. Itt egyesül Izrael, mely örökös vándorlása során mindvégig hordozta saját csomagját: kultúráját és a jobb napok iránti reményt, mellyel szétszóratása és állandó fájdalma ellenére harcolt létéért és sikerrel járt. Erre a legfőbb intézményre tekintve Izrael népe és a diaszpóra tudni fogja, hogy a munkának eljön a jutalma, és a létért folytatott közdelem, valamint a megváltás iránti vágyakozás generációkon át, nem volt hiábavaló.”

Simon Peresz, Menáchem Begin és Jigál Álon
Simon Peresz, Menáchem Begin és Jigál Álon
Forrás: ynet

Egykor és ma
Egykor és ma
Egykor és ma
Egykor és ma