A tervek szerint 2026 végére elkészül a szamarai Chábád-zsinagóga. Egy új projekt keretein belül új szárnyakat és termeket is építenek a már meglévő épülethez.
A Volga folyó mentén fekvő oroszországi Szamarában található, nagyrészt már elbontott nagyzsinagóga helyreállítása csúszik, de a hírek szerint 2026 végére befejeződik – írja a Jewish Heritage Europe.
Mint arról korábban már beszámoltak, a Chábád égisze alatt végzett helyreállítás szimbolikus alapkövét 2021 szeptemberében tették le, és a munkálatoknak 2023-ban kellett volna befejeződniük, a zsinagóga építésének 120. évfordulóján. A Chábád szerint azonban a bonyolult bürokrácia, a mérnöki kihívások és az eredeti részletek helyreállításának aprólékos munkája miatt a folyamat jelentős késedelemmel járt.
Az épület rekonstrukciója mellett a projekt új szárnyakat és termeket is magában foglal, amelyek a helyi zsidó közösséget szolgálják. Novemberben Berel Lazar orosz főrabbi is bejárta a zsinagógát az illetékesekkel.
A zsinagóga monumentális, neomór stílusú, vörös-fehér csíkos téglafalakkal és magas homlokzati toronnyal, nagy rózsaablakkal. Csak a tornyos elülső rész maradt meg többé-kevésbé épen az évtizedek során. A szovjet hatóságok az 1920-as években bezárták a zsinagógát. Sokáig pékségként használták, a ’90-es években került vissza zsidó tulajdonba.
Olvassa el egy korábbi cikkünket is:
15 tény a zsinagógáról, amit érdemes megjegyezni
Az ima háza: a zsinagóga elsődleges funkciója, hogy helyet biztosítson az imádkozás számára. Bár bárhol szólhatunk Istenhez, a zsinagógai imádság előrébb való és a közösségben mondott imák könnyebben meghallgatásra találnak az Égben.
Bét kneszet, súl vagy stibel néven is ismert: az eredeti héber „bét kneszet”, akárcsak a görög zsinagóga szó a gyülekezés házát jelenti. Jiddisül a nagyobb zsinagóga a súl („iskola”), a kisebb, informális imahely pedig a stibel („szobácska”) nevet viseli.
A zsinagóga a polgári időszámítás kezdete előtti negyedik századból származik: a Tórában nem esik szó zsinagógákról. A napi imák kötelezettségét Mózes idejétől fogva egészen a második Szentély felújításáig mindenki egyedül, a saját imájával teljesítette. A három zarándokünnepen és más alkalmakkor is felzarándokoltak a Szentélybe, hogy átélhessék a közösségi imákat. A Szentély i. e. 352-ben végrehajtott helyreállítása után állították össze a Nagy Gyülekezet tagjai az imák szövegét és ekkor rendelték el a közösségi istentiszteleteken való részvételt is. Ezt követően alakultak ki a közösségi imára szolgáló terek, a zsinagógák.