Dávid király több ponton is kapcsolódik sávuothoz, részben a felolvasott Rut könyve nyomán, részben pedig születésének és halálának évfordulója miatt.
(King David Playing the Harp (1622), by Gerard van Honthorst)
Dávid király mozgalmas és dicsőséggel teli életet élt. Félelmet nem ismerő harcos, Isten feltétlen követője, az Örökkévaló által kiválasztott királyi dinasztia őse, akit sokszor éppen a hozzá legközelebb állók csaltak meg. A chabad.org összeállításában a Dávid király életéből levonható tanulságokról olvashatunk.
1. Soha ne ítélj külsőségek alapján
Az első lecke magától az Örökkévalótól származik. Isten elküldte prófétáját, Smuelt, hogy menjen el Jisáj házához és egyik fiát kenje fel Izrael következő királyának. A prófétának sorra bemutatták Jisáj idősebb fiait, de egyikük sem volt az igazi. Dávid, aki a legkisebb volt, a nyájat őrizte a mezőn, nem volt hát jelen. Azt mondta Isten (1Sámuel 16:7): „Ne tekints ábrázatára és termetének magas voltára, mert megvetem őt; mert nem úgy, amint az ember néz, – mert az ember a szemre néz, az Örökkévaló pedig a szívre néz.”
Az a Dávid vezette később a népet dicsőségre, aki a legkisebb volt és akiről senki sem gondolta volna, hogy ő Isten választottja.
2. Az, hogy senki nem csinálta meg, nem jelenti azt, hogy ne lehetne megcsinálni
Dávidot az tette híressé, hogy egyetlen parittyadobással és öt egyszerű kővel megölte Góliátot, a filiszteus óriást, aki elől az egész zsidó sereg meghátrált. Maga Saul király is megpróbálta lebeszélni Dávidot a mérkőzésről, ám a leendő király meg volt győződve arról, hogy a leghatalmasabb embert is le lehet dönteni a lábáról egy jól megcélzott dobással. Azt is tudta, hogy senki nem lehet erősebb Istennél, ahogy olvassuk (1Sámuel 17:45): „Ekkor szólt Dávid a filiszteushoz: Te jössz hozzám karddal, dárdával és lándzsával; én pedig jövök hozzád az Örökkévalónak, a seregek Urának, Izrael hadserege Istenének nevében, amelyeket gyaláztál.”
3. Tekints ki a dobozból
Amikor Saul király megirigyelte Dávid sikereit, utóbbinak menekülnie kellett, méghozzá nem máshova, mint a filiszteusok közé, az ellenség földjére. Azt azonban tudta, hogy sokan felismerik majd a hőst, aki legyőzte a filiszteus óriást, ezért „Elváltoztatta tehát eszét szemük előtt és eszelősködött kezeik közt; rajzolt a kapu ajtóira és lefolyatta nyálát szakállára” (1Sámuel 21:14). Ennek következtében a filiszteusok egyszerűen nem foglalkoztak vele és megmenekült.
Mindig mindenre van megoldás, még ha nem is teljesen kézenfekvő.
4. Legyél érzelmes
Dávid egész életében dallal és/vagy sirámokkal fejezte ki érzéseit. Bár ünnepelt harcos volt, nem szégyellte kimutatni és felvállalni emberi oldalát sem. Nekünk is ki kell mutatnunk az érzelmeinket. A sírás nem „férfiatlan”.
5. Légy nagylelkű
Miután Saul király hosszasan üldözte Dávidot abban a reményben, hogy hamarosan megtalálja és megöli őt, Saul éppen abba a barlangba tér be könnyíteni magán, ahol Dávid rejtőzködik. Bár Dávid számára ez kiváló alkalmat jelent Saul meggyilkolására, ő csupán a király köpenyének a szélét vágja le. Dávidnak más alkalmakkor is lett volna lehetősége arra, hogy megölje Sault, azonban az Isten által kiválasztott uralkodó iránti tiszteletből tartózkodott ettől.
Vannak olyan időszakok, amikor a körülmények lehetővé teszik, hogy bosszút álljunk azokon, akik rosszat tettek velünk. Az ember dönthet úgy, hogy él a körülmények adta lehetősséggel, de úgy is, hogy – akárcsak Dávid – felülkerekedik vágyain és nagylelkűen lemond a bosszúról. Az ember ekkor ugyan elveszít egy csatát, ám megnyer egy morális háborút.
6. Tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig tartsd még közelebb
Dáviddal több alkalommal előfordult, hogy korábbi ellenfelei közel kerültek hozzá és ő mindig tárt karokkal fogadta őket. Az ember választhatja az elutasítás útját, de azt is, hogy őszinte elfogadással emeli be korábbi ellenfeleit belső köreibe.
7. Sose feledkezz meg Istenről
Miután Dávid király elfoglalta és fővárosává tette Jeruzsálemet, nagyon szerette volna felépíteni a Szentélyt az Örökkévaló dicsőségére. Isten azonban tudomására hozta, hogy ezt a feladatot nem rá, hanem a fiára, Slomó (Salamon) királyra fogja bízni. Dávid elfogadta a döntést. Bár mindent előkészített a Szentély felépítéshez, a munkálatokat nem kezdte meg.
8. Ne aggódj azon, hogy mások mit gondolnak
Amikor Dávid a frigyládát Jeruzsálembe szállította, ő maga táncolt az Örökkévaló előtt. Felesége, egyben Saul király lánya, Michál úgy vélte, hogy ízléstelen dolog egy királynak ilyen módon közszemlére tenni az érzelmeit. Dávid azzal magyarázta a tettét, hogy Isten volt az, aki királlyá tette őt egész Izraelben és ha még inkább „megalázná” vagy „lealacsonyítaná” is magát az egyszerű emberek előtt, ők még akkor is tisztelnék őt és felnéznének rá a kiválasztottsága miatt. (2Sámuel 6)
Ha nem foglalkozunk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk, amikor Istent úgy szolgáljuk, ahogy azt mi magunk a lehető legjobbnak gondoljuk, akkor az emberek tisztelni fognak határozott elképzeléseinkért és erős elkötelezettségünkért.
9. Fogadd el a dorgálást
Azt követően, hogy Dávid illetlenül viselkedett Batsevával (és nem mellesleg megölette a férjét, Uriját), Nátán próféta egy példázatot mondott a királynak egy gazdag emberről, aki ellopta egy szegény ember bárányát. A király elfogadta a kritikát és elismerte, hogy vétkezett (2Sámuel 12:1-14). Ez a viselkedés éles ellentétben áll elődje, Saul hozzáállásával, ő ugyanis rendre tagadta a hibáit.
Helyesebb, ha az ember úgy tesz, mint Dávid: elismeri a hibáit, megbocsátást kér és attól fogva kijavítja a tetteit.
10. Ne akadj el azzal, hogy megpróbálod a múltat átalakítani
Ahogy Nátán próféta előre megjósolta, Dávid és Batseva első gyermeke halálosan megbetegedett. A király imádkozott, böjtölt és a földön aludt, amíg a gyermek beteg volt. Amikor azonban egy héttel később a gyermek meghalt, az uralkodó figyelemre méltó mértékben nyugodt maradt. A szolgái nem tudták mire vélni a dolgot: „Ekkor szóltak hozzá szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Az élő gyermekért böjtöltél és sírtál, és midőn meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél kenyeret! Mondta [Dávid]: Ameddig élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam: ki tudja, talán majd megkönyörül rajtam az Örökkévaló, és életben marad a gyermek. Most azonban meghalt, minek is böjtöljek? Visszahozhatom-e még? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.” (2Sámuel 12:21-23)
Dávid tudta, hogy ez a gyermek már soha nem tér vissza, és a siránkozás helyett inkább felesége megvigasztalása mellett döntött. Mindennek ideje van: az imának, a gyásznak és annak is, hogy visszatérjünk az életünkhöz.
11. Szeresd a családodat mindhalálig (szó szerint)
Dávid sokat szenvedett a családjától. Apósa, Saul üldözte, fia, Ávsálom ellene fordult. Dávid biztosította, hogy ne tudjanak benne
kárt ejteni, de mindeközben akkor is szeretettel fordult feléjük, amikor rokonai bántani próbálták. Még akkor is, amikor Ávsálom katonái üldözték, Dávid utasította a saját harcosait, hogy óvatosan bánjanak a fiával. Később meggyászolta mind Saul, mind Ávsálom erőszakos úton bekövetkezett halálát.
12. Használd bölcsen a forrásaidat
Dávid király – attól félvén, hogy fia, Ávsálom megtámadja őt – Jeruzsálemen kívül táborozott. Kíséretében volt az öreg és bölcs Chusáj, aki – mivel katonaként nemigen vehették már hasznát – a király kémeként működött: Ávsálom támogatójának mondva magát ment el Jeruzsálembe azzal a megbízatással (2Sámuel 15.34), hogy mindent, amit hall, adjon tovább az arra kijelölt embereknek. Chusáj bölcsessége és szemfülessége nem egyszer mentette meg a királyt.
13. Légy hű barát
Jonatán, Saul fia és Dávid szoros barátságban álltak egymással. Ígéretet tettek arra egymásnak, hogy barátságuk gyermekeikre is kiterjed majd. Jonatán többször is kockára tette életét Dávid megmentése érdekében apja, Saul ellenében. Utolsó találkozásukat is ölelések és könnyek kísérték és Dávid Jonatán halálát követően is gondoskodott a néhai barát fiáról, Mefibósetről. Az embernek mindig meg kell őriznie a barátságait, mert a baráti kötelék a vér szerinti család kötelékénél is erősebb lehet.
Becsüljük meg a barátainkat és kezeljük őket lojálisan és elkötelezetten.
14. Keresd a kompromisszumot
Mefibóset szolgája arról értesítette a királyt, hogy ura szeretne király lenni. Dávid erre elrendelte, hogy Mefibóset vagyonát, mely nagyrészt Dávidtól származott, adják a szolgának. Később kiderült, hogy Mefibóset megőrizte a királyhoz való lojalitását, az uralkodó pedig, kompromisszumot keresett kettejük között és egyenlően osztotta szét a vagyont. Így mindketten megőrizhették a méltóságukat és elegen és a vagyonuk is maradt.
Vannak helyzetek, amikor két tökéletlen megoldás helyett az a legjobb, ha a kompromisszumot választjuk.
15. Soha nincs túl késő
Dávid sokat szenvedett parancsnoka, Joáv temperamentumos és bosszúálló természetétől. Dávid azonban sosem tudott megszabadulni tőle. Végül a halálos ágyán megeskette fiát, a későbbi királyt, Slomót, hogy megbünteti Joávot.
Akárcsak Dávid király, mi sem tudunk mindent véghez vinni. Vannak dolgok, melyek elvégzetlenül maradnak utánunk. Az embernek meg kell tennie mindazt, amire képes, és kérhet segítséget is másoktól, hogy lépjenek közbe, illetve Istenre is hagyhatja, hogy rakja össze Ő a darabokat. Ahogy bölcseink mondták (Pirkéj Ávot 2:16): „A munkát nem neked kell bevégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla.”
Címlapkép: Rembrandt, c. 1650: Saul and David/Wikipédia