A megila különlegessége, hogy egy tizenéves lány vetette pergamenre Itáliában, feltehetően Rómában. Arról a mai napig nincs megegyezés a rabbik között, hogy egy ilyen tekercs használható-e purimkor – írja a Times of Israel.

 

A jeruzsálemi Kedem aukciósház kínálatában felbukkant, jellegzetes szfárádi-itáliai betűtípussal írt, nagy méretű tekercset a mindössze 14 éves Luna Ambron írta.

Ez utóbbi tény jelentősen növeli az értékét, hiszen rendkívül ritka, hogy ebben a korszakban nők készítettek volna ehhez hasonló, vallási rítushoz szükséges tárgyat. Ez egyébként ma is szinte elképzelhetetlen, mert purim ünnepén kézzel írt tekercsből, azaz megilából felolvasott Eszter könyvét is szóferek, azaz szakképzett tóramásoló férfiak készítik, annak ellenére, hogy igen neves rabbi engedélyezik, hogy nők is írjanak megilát.

A hamarosan kalapács alá kerülő műtárgy arról tanúskodik, hogy a néhány száz évvel ezelőtti Itáliában kiemelt helyet foglaltak el a jól képzett nők a zsidó társadalomban és általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy ők is megírhatják Eszter tekercsét. A nők által írt megila vallásjogi státusza egyébként kérdéses. Egyes döntvényhozók nem tartják alkalmasnak arra, hogy abból olvassanak fel purimkor, de vannak olyan neves rabbik, mint például a nyolcszáz évvel ezelőtt élt Rámbám (Maimonidész), akik engedélyezik.

Abban mindenki egyetért, hogy tóratekercset csak férfiak írhatnak. Ennek forrása a Talmud (Gitin 45/b), mely a Tóra mondataiból arra a következtetésre jut, hogy csak arra vonatkozik a Tóra leírásának kötelessége és ezáltal joga, aki a tfilin parancsára is kötelezett. A tfilin pedig időhöz kötött, tevőleges parancsolat, mely alól a nők fel vannak mentve.

Az Eszter-tekerccsel azonban más a helyzet, hiszen annak felolvasására vagy legalább meghallgatására a nők is kötelezettek, mert ők is részesei voltak a purimi csodáknak, melyek ráadásul éppen egy nőn, Eszter királynén keresztül valósultak meg. A XVIII. század egyik kiemelkedő tudósa, a Chida néven ismert Chájim Joszef Dávid Ázuláj rabbi (1724-1806), aki bár Jeruzsálemben született, hosszú éveket töltött Európában és végül az itáliai Livornóban telepedett le,

egyértelműen amellett foglalt állást Birkéj Joszef című munkájában, hogy egy nő által írt purimi megila teljes mértékben kóser. Fő érve az, hogy ha egy nő kötelezett a megila felolvasására, akkkor nyilván annak megírása sem lehet tiltott a számára.

Az askenáz világ egyik jelentős rabbija, Dávid Oppenheim (1664-1736) eredeti okfejtéssel engedélyezi a nők által írt megilát, amikor arra hivatkozik, hogy éppen a megilában áll, hogy a purimi eseményeket maga Eszter királynő írta le. Ha a nők el lennének tiltva a megilaírástól, akkor éppen a legelső tekercs kóserságát kérdőjeleznénk meg.

Az ungvári Slomó Ganzfried rabbi (1804-1886), a Kicur Sulchán Áruch szerzője a két, egymással ellentétes vélemény alapján úgy határozott, hogy igyekezzen minden közösség egy férfi által írt megilával teljesíteni a parancsolatot, de ha nincs más, akkor egy nő által írt tekercset is használhatnak.

Korunk egyik legnagyobb hatású döntvényhozója, Ovádjá Joszef rabbi (1920-2013) úgy ítélte meg, hogy nem lehet kivetnivalót találni egy istenfélő, szakértelemmel bíró zsidó nő által írt megilában és azzal is teljes mértékben teljesíthető a purimi előírás.

Ambron neve a tekercs kolofonjában, a szöveg után elhelyezett, a kiadásról szóló információkat tartalmazó részben olvasható. Az Amron család igen megbecsült és gazdag tagja volt a közösségnek, mely – amint a megila is bizonyítja – a lányok képzésére is nagy figyelmet fordított.

A kolofon szövege így szól: „Teljes egészében kézírás, Isten segítségével, aki bölcsességet adott a szerény és kedves szűznek, Luna Tama kisasszonynak, a nagyra becsült és tisztelt mecénás, Jehuda Ambron lányának, aki életének tizennegyedik évében jár”. A bejegyzést a Példabeszédek utolsó mondatával zárták: „Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!”.

A megilát színpompás illusztrációk is díszítik, ám az nem egyértelmű, hogy azokat is Luna készítette-e. A Kedem kutatói kiderítették, hogy a tehetséges lány a kor szokásaihoz képest igen későn, 23 éves korában ment férjhez. Az eseményről egy 1776-ban kelt házassági szerződés tanúskodik. Férje a közösség egy másik prominens családjának sarja, Jacob di Segni volt.

Eddig mindössze két olyan itáliai Eszter-tekercs bukkant fel, melyről bizonyosan tudjuk, hogy nő írta, egy 1564-ből és egy másik 1840-ből. Ez a tény is magyarázza az igen magas, 10 ezer dolláros (3.27 millió forint) kikiáltási árat. A Kedem szakemberei szerint ennek akár négyszeresét is megadhatja valaki a november végi árverésen.

A közelmúltban egy XV. századi, ibériai eredetű megilát adományoztak a Jeruzsálemben működő Izraeli Nemzeti Könyvtárnak, melyet digitalizálva elérhetővé tettek a nagyközönség számára is. Ez a tekercs az egyik legrégebbi purimi megila, melyet valaha megtaláltak. Azt nem tudjuk, hogy férfi vagy nő írta-e…

Képek: Bidspirit

Az ünnep kellékei: a megila

Közeleg az év legvidámabb napja: purim ünnepe. Az ünnepnek négy sajátos micvája van: megilá – Eszter könyvének felolvasása mátánot leevjonim – a nélkülözőknek juttatott adomány misloách mánot (magyarosan sláchmonesz) – ételküldemények miste – lakoma A zsidó hagyomány öt megilát (tekercset) ismer, melyek viszonylag rövid szöveget tartalmaznak, ezek: Énekek Éneke, Rút könyve, Siralmak, Példabeszédek, Eszter könyve. … Olvass tovább