1913 tavaszán (újabb) vérvádmese rázta fel nyugalmából a csehországi Kolín, s a sajtóírásnak köszönhetően az egész világ kedélyét. Történt ugyanis, hogy egy Pavlik Anna nevű cselédlányt holtan fogtak ki az Elba vízéből. A tragikus eset önmagában annyira nem is lett volna nagy hírértékű, hiszen akkoriban sajnos ez viszonylag rendszeres volt, „érdekessé” a halál kitalált körülményei tették.
A fiatal lány állapotos volt, viszont nem a parasztlegény szeretőjétől, hanem az ottani, ifjú – Hrachovszki nevű – katolikus paptól. Erre a lány jegyese is rájött, s szégyenéből a cselédlány végül úgy szabadult, hogy eldobta bűnös életét. A pap pedig, hogy elterelje magáról a figyelmet, ravaszul kitervelte, hogy elhíreszteli, hogy a helyi zsidók vették a lány vérét a pészahi maceszhez. Az aljas prédikátor meséjéhez csak külön jól jött, hogy a lány egy Weiszberg nevű zsidó kereskedő szolgálója volt.
Elképzelhető, hogy a pap emlékezett még az 1893-as kolíni vérvádra is, arra, hogy a városlakók meglehetősen nyitottak az efféle aljas dajkamesékre. Húsz évvel korábban ugyanis szintén egy zsidó család szolgálóját találták vízbe fúlva, s jóllehet, akkor is hivatalosan megállapítást nyert, hogy a testen semmiféle külsérelmi nyom nincs, akkor Kolín felizgatott csőcseléke mégis majdnem pogromot rendezett, akiket csak egy század katonával sikerült lecsillapítani.
A kedélyeket a pap szavai ekkor is hamar felborzolták, ám az igazságot, hogy a lányon semmiféle erőszak jele, pláne vérvételé nincs, az orvosszakértők tisztázták, ráadásul a lány ládájából előkerültek a káplán levelei is. Száztíz éve végül mindenki belátta, hogy nincs többről szó, mit a pap elvetemült gonoszságáról.
Így ismerte meg végül a hazug pap szégyenét nemcsak Kolín népe, de a fél világ…
Fotó: Dave Hoefler
|
Források:
„A kolini vérvád”, Budapesti Hirlap, 1893. 13. évf. 102. szám, 5. old. „A kolini vérvád – mi történt a káplán kedvesével?”, Friss Ujság, 1913. 18. évf. 66. szám, 1. old. „Hirek – Szédelgés a vérváddal.”, Egyenlőség, 1913. 32. évf. 15. szám, 10. old. |