Herman Wouk halálát Amy Rennert, a világszerte ismert és széleskörű népszerűségnek örvendő ortodox zsidó író irodalmi ügynöke jelentett be. A közel 104 esztendős író álmában hunyt el, a kaliforniai Palm Springsben található otthonában.  Rennert tájékoztatása szerint Wouk még halála előtt is egy könyvön dolgozott.

 

„– Nos, mi ez a vaskos könyv, Mr. Goodkind?

– A Talmud, Elnök úr.

– Értem, a Talmud. Nagyon hatásos.”

 

Nagyjából ezzel a jelenettel indul a most elhunyt Herman Wouk önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye, a Kívül Belül, melynek segítségével Wouk betekintést enged az első és másodgenerációs amerikai zsidó családok sokszor titkokkal terhelt, zavaros, de mindezek ellenére nagyon is szerethető, „heimise” családias világába. Az Egyesült Államok elnökének dolgozó David Goodkind életútján és „mispóhéján” keresztül megismerhetjük Wouk saját életútját és családját is.

A 104. születésnapja előtt nem sokkal elhunyt író 1915. má­jus 27-én, orosz zsidó emigrán­sok gyermekeként látta meg a napvi­lá­got New York Bronx nevű negyedében. Rabbinikus felmenőkkel bíró családjában (nagyapja lubavicsi rabbi volt) megőr­ző­dött a zsidó hagyomány. „Min­dig is nagyon érdekelt a zsidóság. Része életemnek, a családom életének… Éljük a zsidóságot” – írta magyarul is megjelent Én Istenem című könyvének előszavában önnön zsidóságáról.

A Columbia Egyetemen végzett, majd dramaturgként dolgozott. A II. világháború során önként jelentkezett az Egyesült Államok haditengerészetéhez, ahol többször is kitüntették. 1945-ben Betty Sarah Brownnal kötött házasságából, mely Sarah 2011-ben bekövetkezett haláláig tartott, három fiú született.

Írói karrirerje a leszerelés után kezdett kibontakozni, legis­mertebb regénye, többszörö­sen feldolgozott Zendülés a Caine ha­dihajón 1951-ben jelent meg: a saját élményein alapuló mű Pu­litzer-díjat hozott Wouk-nak. 1952-1974-ig tanított irodalmat a New York-i Yeshiva Uni­ver­sity-n. 

Számos kiváló regénye jár körül zsidó témákat. Érzékletesen mutatja be az amerikai zsidóság útkeresését (pl. Hajnalcsillag) vagy éppen Izrael Állam küzdelmét a túlélésért (pl. Remény-Dicsőség). A II. világháborút feldolgozó művei kapcsán a kritikusok úgy vélekedtek: „Az amerikaiak többet tanulhattak Wouk-tól a II. világháborúról, mint bármely más forrásból.” Általánosságban is jellemző munkásságára az aprólékos előkészítés és kutatómunka.

Amellett, hogy regényein keresztül bevezette a zsidó témákat az olvasóközönség tudatába, kifejezetten vallási témájú ismeretterjesztő munkái is jelentősek. Magyarul a Chábád Zsidó Oktatási és Nevelési Egyesült jelentette meg Én Istenem című könyvét, mely közérhető formában mutatja be a zsidó élet alapjait. A mű eredetileg 1959-ben jelent meg, magyarul először 1993-ban látott napvilágot. Előszavában így vall a műről a szerző: „Azoknak írtam ezt az őszinte könyvet, akik keresik ezt az Utat, s azoknak, akik csak kíváncsiak rá: mindenkinek, aki szeretne pontos és igaz képet alkotni örök népünkről.”

Bár az Én Istenem előszavában a haszidizmus tisztelőjének és nem követőjének aposztrofálja magát, ahogy sok tízezren generációnkból, ő is kapcsolatban állt a lubavicsi Rebbével, Menáchem Mendel Schneerson rabbival. Ez az illusztrációkon is látszik, melyen Wouk a Rebbével beszélget az Egy este Lubavics szellemében című rendezvényen, 1968 májusában. Az itt elhangzott beszédében többek között ezt mondta: „Semmiben nem vagyok annyira bizonyos a judaizmussal kapcsolatban, mint abban, hogy szeretem népemet, Izraelt, és szeretném, ha fennmaradna. Minden más csak vélekedés, sejtelem. Állandóan változó eszményeim közül két gondolat mozdíthatatlan: hogy Izrael országa a zsidóság dobogó szíve és hogy Mózes Törvénye nélkül nincsenek történelmi esélyeink a fennmaradásra.”

 

Herman Woukról az Egység magazin 119. számában olvashatunk majd bővebben.

 

Megszakítás