Józef Walaszczyk beleszeretett egy Irena Font nevű nőbe, akiről később kiderült, hogy zsidó, de nemcsak őt mentette meg, hanem sok sorstársát is. Ha kellett, lefizette az őröket, bújtatta védenceit és munkát biztosított nekik lisztüzemében.
Walaszczyk éppen egy szállóban időzött Irenával, amikor a Gestapo emberei zsidók után kutatva felforgatták a helyszínt. A férfi azonnal cselekedett: betegnek tettette magát és így igyekezett elterelni a nőről a figyelmet. Később hamis dokumentumokat is szerzett és névleges házasságot kötöttek.
„Ha valamit lehetett tenni, azt meg is kellett tenni mindannyiukért. Egy kiló aranyra volt szükségem délután ötre és már dél volt. Csak az arany fejében voltak hajlandók a németek arra, hogy megfeledkezzenek az incidensről és elengedjék a zsidókat”
– emlékezett vissza a férfi egy interjúban. Emberfeletti erőfeszítések árán sikerült megszereznie a szükséges mennyiséget és kifizette a váltságdíjat. 21 ember életét mentette meg vele.
Egy burgonyakeményítőt gyártó üzemben harminc zsidót foglalkoztatott. Az üzemet némettudása miatt bízták rá a megszálló erők. Harminc zsidó munkását úgy tartotta életben, hogy lefizetett egy német tisztségviselőt. Alkalmazottai túlnyomó része túlélte a háborút. A férfi, saját bevallása szerint, 53 ember életét mentette meg.
Ezen felül részt vett a lengyel ellenállási mozgalomban is. Walaszczyk rettegett attól, hogy lengyel honfitársai kiszolgáltatják őt a németeknek, ennek ellenére nem szüntette meg tevékenységét.
„Rengeteg megmentő volt. És rengeteg áruló is. Tudom, mert a barátaim némelyikét árulók gyilkolták meg. Egyszerre kell beszélnünk erről is, arról is, mert e két csoport létezése segít megérteni mindkettejük tetteinek jelentőségét”
– mondta. Egyszer egy háromfős német kivégzőosztag elé került. Hárman szegezték rá a fegyverüket és úgy érezte, azt kell kiáltania: Éljen sokáig Lengyelország. Ám hallgatott, mert nem akarta, hogy ez a tette más lengyelek letartóztatását és megkínzását okozza. Egy Gestapo-tiszt az utolsó pillanatban avatkozott közbe. No nem azért, hogy jót tegyen vele, hanem éppen ellenkezőleg: úgy vélte, hogy az agyonlövés túlságosan könnyű és szép halál lenne a számára. Ehelyett inkább Auschwitzba akarta küldetni. Végül Walaszczyk anyja kapcsolatba lépett egy magas rangú német tiszttel, aki igen nagyra értékelte az üzemben végzett munkát, és így, az ő közbeavatkozására megmenekült.
A férfi részt vett az 1944-es, brutálisan elfojtott varsói gettófelkelésben is. A háború után az ellenállási mozgalom feloszlott, Walaszczyk pedig egészen 94 éves koráig a kereskedelemben dolgozott. 2002-ben tüntették ki a zsidókat életük kockáztatása árán mentő nem zsidóknak járó Világ igazai címmel a jeruzsálemi Jád Vásem Holokauszt Emlékmúzeumban.