Ezen a szombaton olvassák a zsinagógákban szerte a világon a Chájé Szárá című hetiszakaszt. Ezt a szombatot sábát Hevronnak is nevezik, és emberek tízezrei özönlenek a városba, hogy az ősatyák és ősanyák sírjánál hallgassák végig a hetiszakaszt. Ez alkalomból hevroni mini-sorozatot közlünk.
- Hevron a négy szent zsidó város egyike
Izraelnek négy szent városa van: Jeruzsálem, Tverjá (Tibériás), Cfát és Hevron. Ezek közül Hevron az egyetlen, melynek lakói többségében arabok, és csupán egy kicsi, de annál öntudatosabb zsidó közössége van. A zsidó nép szívében különleges helyet foglal el a Jeruzsálemtől délre eső, közel 1000 méter magasan fekvő, hegyek között épült, ősi város.
- Ávráhám Hevronban lakott és részt is vásárolt belőle
Hevront először akkor említi a Biblia, amikor Ávráhám oltárt épített ott az Örökkévalónak:
És Ávrom sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hevronban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak. (M.I. 13:18)
Amikor Szárá 127 évesen meghalt, Ávráhám Hevronba ment, hogy ott temesse el és gyászolja meg. A területet lakó hettiták felajánlották Ávráhámnak, akiben Isten küldöttét látták, hogy válasszon bátran temetkezési helyet szeretett feleségének, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy pénzen vegye meg azt: 400 ezüst sékelt fizetett a Máchpéla-barlangért Efronnak, akinek a mezején a barlang feküdt.
Ez az első olyan eset, amikor arról tudósít a Biblia, hogy Izrael egy területét a zsidó nép pénzen megvette. Később olvashatjuk, hogy Sechem (Nablusz) városának egy részét Jáákov ősapa vásárolta meg, Jeruzsálemet pedig Dávid király. Ávráhám után egyébként Jáákov is Hevronban lakott, a Tóra tanúsága szerint Hevron völgyéből küldte el fiát, Joszefet végzetes útjára testvéreihez.
- Gyakran Kiriját Árbának nevezik
A mai Kiriját Árbá egy zsidó település Hevrontól keletre, azzal gyakorlatilag összeépülve. 1968-ban alapították és csak zsidók lakják. A Bibliában azonban több helyen szerepel, hogy Hevron másik neve Kiriját Árbá, vagyis a „négy városa”. A középkori tóramagyarázó, Rási azt a midrást idézi, mely szerint a név a területen lakó négy óriás – egy apa és három fia – után kapta a nevét:
… és elérkezett Hevronig; ott voltak pedig Áchimon, Sésáj és Tálmáj, Ánok szülöttei (M.IV. 13:4)
Egy másik magyarázat a Máchpéla-barlanghoz kapcsolódik, ahova négy pár van eltemetve: Ádám és Chává (Éva), Ávráhám és Szárá, Jicchák és Rivka, valamint Jáákov és Lea. Az első említésre éppen ebben a mostani, a Chájé Szárá hetiszakaszban, Szárá halálával kapcsolatban kerül sor:
És meghalt Sára Kiriját Árbában, az Hevron, Kánaán országában (M.I. 23:2)
Ám a barlangnak már korábban is fontos szerepe volt, mivel, ahogy fent említettük, itt van eltemetve az első emberpár is. Miután az Örökkévaló kiutasította az első Embert az Édenkertből, a Midrás szerint Isten maga készített neki sziklába vájt temetkezési helyet az édenkert bejárata mellett. Ez volt Efron barlangja, ám a korábbi generációk nem tudták, hogy milyen különleges hely ez, csak az Istenhez közel álló Ávráhám volt képes felismerni a barlang titkát.
Ádám és Éva, Ávráhám és Szárá után itt temették el Jicchákot és Rivkát (Rebeka), valamint Jáákovot és Leát. Vagyis majdnem minden ősanya és ősapa a Máchpéla-barlangban van eltemetve, attól függetlenül, hogy hol haltak meg, kivéve Ráchel ősanyát, akit a Betlehembe vezető úton temetett el Jicchák. Azt mondja róla a hagyomány, hogy Ráchel egyedül és elhagyatottan imádkozik a gyermekeiért, hogy beteljesüljön az isteni ígéret, mely szerint gyermekei visszatérnek az Ígéret Földjére.
Az Ávráhám által négyezer éve megvásárolt barlang fölé kétezer évvel ezelőtt Heródes király épített nagyszabású épületet, melynek falait közelről megszemlélve felismerhetjük a nagyvonalú építtető egy másik híres hagyatékának, a Siratófalnak a stílusát.
- A kémek Hevronba is elmentek
A 12 kém, akiket Mózes küldött a Szentföldre, hogy kikémleljék az országot, egészen az ország belsejébe behatoltak. Tizenkettejük közül egy, Kálev Hevronba is elment, hogy az ősatyák barlangjában imádkozzon. Jutalmul később gyermekei kapták Hevront birtokul:
És adták Kálévnek Hevront, ahogy Mózes mondta; és kiűzte onnan Ánák [az óriás] három fiát. (Bírák 1:20)
- Hevron védett város volt
Jehosua könyve (21. fejezet) tudósít a bibliai kor védett városairól. A védett városokban – héberül ir miklát – lelhettek menedéket azok, akik véletlenül öltek meg valakit, és ezeken a településeken nem csaphatott le rájuk a családtagok bosszúszomja.
- Mielőtt Jeruzsálemet tette volna a fővárosává, Hevronban állt Dávid király palotája
Úgy tűnik, hogy Hevron kiemelkedő jelentőségű politikai, szociális és spirituális központ volt Dávid király idején. Mielőtt Dávid Jeruzsálemből kormányzott volna, Hevron volt birodalmának központja hat és fél éven keresztül. A város Tel Rumeida nevű részében állt Dávid király palotája. Dávid után fia, Ávsálom birtokolta a területet, és innen indította felkelését is.
- A legjobb bárányok Hevronból származtak
A jeruzsálemi Szentélyben hozott állatáldozatokhoz igyekeztek a lehető legjobb állatokat megtalálni. A Talmud leírja, hogy aki igazán tiszta és alkalmas állatot keresett, az olyan bárányt választott, mely Hevron jó levegőjű, egészséges hegyoldalain nőtt fel.
- Jehuda Makabi bevette a várost
A második jeruzsálemi Szentély korszakában Hevron az edomiak megerősített városa volt. Amikor a makabeus felkelés során Jehuda Makabi seregei visszafoglalták a Szentföld városait, Hevront is megtámadták, erődrendszerét lerombolták, őrtornyait felgyújtották.
- A történelem során majdnem mindig éltek itt zsidók
Miután a rómaiak a polgári időszámítás szerinti 70-ben lerombolták a Szentélyt és száműzték a zsidókat, Hevronban fennmaradt egy zsidó közösség. Bár a keresztesek kiűzték őket onnan, a Szentföldön lakó, illetve oda zarándokló zsidók sok mindent megtettek azért, hogy bejussanak a barlangba. A Rámbám és tudelai Binjámin is járt és imádkozott a síroknál a XII. század közepén. A későbbi muszlim uralkodók engedélyezték a zsidóknak, hogy a városban lakjanak, bár a barlangba, vagyis a fölé emelt épületbe, évszázadokon át tilos volt belépniük.
Az 1492-es spanyolországi kiűzetést követően számos zsidó érkezett Spanyolországból Hevronba. Ők építették fel 1540-ben az Ávráhám Ávinu (Ábrahám atyánk) zsinagógát Málkiel Askenázi rabbi vezetésével. Az épület egy alsóbb szintjét évszázadokkal később a második lubavicsi rebbe, Dov Ber (1773-1827) vette meg, így ez ma a világ legrégebbi chábád zsinagógája. A chábád mozgalom hászidjai 1815-ben telepedtek le Hevronban, ők alapították meg a modern kori askenáz közösséget a városban. Vezetőjük évtizedeken keresztül Menucha Rochel Szlonim, a második rebbe lánya volt férjével, Jáákov Kuli Szlonimmal együtt. Igen bölcs és tanult asszony volt, zsidók és arabok egyaránt kikérték a véleményét és az áldását. Bét Schneersonkét ismert házát renoválták, és ma néhány hevroni zsidó családnak ad otthont.
Más, zsidók által birtokolt házak is vannak Hevronban, ezeket gyakran külön névvel illetik. Ilyen például a Bét Hádászá, vagy a Bét Románo, mely a híres Torát Emet jesivának adott otthont. A jesivát 1911-ben alapította Sálom Dov Ber rabbi, ám a második világháború miatt tagjait az akkor a területet uraló törökök elüldözték, azóta Jeruzsálemben működik tovább az intézmény. Egy másik híres hevroni jesiva a szlobodkai, mely egészen az 1929-es hevroni vérengzésig virágzott, ma szintén a fővárosban működik.
- 1929-ben véres mészárlás színhelye volt a város
A hevroni zsidó közösséget 1929 nyarán saját arab szomszédjai tizedelték meg egy véres pogrom során. Az áldozatok között egyaránt voltak csecsemők, asszonyok, jesivatanulók és idősek is, többek között a fent említett Szlonim család tagjai. A túlélőket angol katonák menekítették ki a városból. Hevron 1948-tól jordániai fennhatóság alatt állt, 1967-ben, a hatnapos háború során foglalták el a zsidók, és tértek vissza lassan-lassan a városba. Az 1995-ös oslói, majd a két évvel későbbi hevroni egyezmény nyomán a várost felosztották a zsidók és az arabok közt. A város lakosai ma túlnyomó többségében arabok, akik nagyrészt igen ellenségesek a zsidókkal és Izraellel, ám a zsidó nép nem adja fel ősei városát. A rendszeres – több alkalommal halálos áldozatot is követelő – támadások ellenére a városban pezseg a zsidó élet, és a Chájé Szárá hetiszakasz felolvasására, valamint peszách és szukot félünnepein tömegek látogatnak a Máchpélá-barlangba. Ezen időszakokon kívül is sok a látogató, rengetegen járnak imádkozni az ősatyák sírjához, bár micva ünnepségeket, körülmetélési szertartásokat tartanak. A hagyomány szerint imáink, akárhol is vagyunk a világban, először Hevronba mennek, majd onnan Jeruzsálembe, hogy a Szentély-hegyről felszálljanak az Örökkévalóhoz.
zsido.com