Hatalmas kincsről mond le a magyar állam a Várnegyed nagyszabású felújítása során, ha minden úgy marad, ahogy az a tervekből látszik. A világviszonylatban is egyedülálló középkori zsidó műemlékek feltárása kimaradt a rendezési tervekből. A zsido.com összeállítása.
Csak kevesek előtt ismert, de a budai várnegyedben két különálló középkori zsidó negyed emlékei is megtalálhatóak. Igaz, 95 százalékban a föld felszíne alatt. Mivel a magyar kormány eldöntötte, hogy a következő évtizedben több milliárd forintot költ a teljes budavári kerület rekonstrukciójára, indokolt a kérdés: van-e szándék arra, hogy a történészek és régészek szerint egyedülálló, a zsidóság számára rendkívüli, a szefárd közösség múltjáról is tanúskodó rejtett kincsek felszínre kerüljenek? Úgy tűnik, ez most egyedül a politikai akaraton múlik.
Kincs, ami lehetne
Scheiber Sándor, a magyar zsidóság korszakos polihisztor rabbija és neves középkorkutató 1964-ben – a háború utáni újjáépítés idején – került kapcsolatban olyan régészekkel, akik a mai Táncsics utcában, a Babits sétány mellett egy 14-15. századi, gótikus stílusú zsinagóga alap oszloprendszerét találták meg. A Mátyás király korában épült zsinagóga alaprajza 26-szor 11 méteres volt, fénykorában pedig kilenc méter belmagasságú boltozatrendszer fedte. Ezzel Európa akkori egyik legnagyobb imaháza lehetett. Elveszettnek hitték, nem is kutattak utána, a felfedezése egyedül a véletlennek köszönhető. A régészek a gótikus pillérek lábazatán héber betűs feliratot találtak. Ma ezek a pillérek részben megtekinthetők a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) kezelésében álló egykori zsidó imaházban, amely a föld mélyében lévő zsinagógával szembeni oldalon található. Az aprócska intézmény egyedi jellege és több száz éves falfreskói miatt kuriózumnak számít a budai várban, azonban sosem tolakodnak arrafelé a turisták.
Több mint 50 éve ismert, hogy mit rejt a Bécsi kapu melletti környék a föld alatt. Mégsem született elegendő akarat az ásatások megszervezéséhez. 4-5 évvel ezelőtt készült kalkuláció a feltárásra, e szerint a részleges helyreállítás 200 millió forintba, a teljes ennek kétszeresébe kerülne.
„Scheiber Sándor óta se a hazai, se a nemzetközi zsidóság nem tudott olyan (lobbi) érdekeket bevetni, amivel komoly eséllyel tudott volna elindulni a föld alatt, több száz tonna homokkal befedett épületmaradvány feltárása. Szakmailag számomra a legérdekesebb egy középkori, gótikus egyházi épület helyreállítási munkája lenne.” – mondta a zsido.com-nak Végh András történész a Hauszmann-bizottság egyik tagja.
A BTM kutatója szerint a zsinagógát olyan formában lehetne feltárni, hogy az akár többfunkciós kultúrtörténeti intézményként is működhetne. Mindezt rombolás nélkül lehetne megvalósítani, hiszen az ásatások a Táncsics utcai ház (egy műemléki Zichy palota) udvarában történhetnének.
Végh András kiemelte: egy ilyen volumenű régészeti munka eredményeként, a páratlan épületétben bemutatott minőségi tartalommal jelentősen lehetne növelni az egész várnegyed látogatottságát.
Boroshordók és kémek között
A Vár másik – még kevésbé ismert – zsidó emlékhelye a Dísz tér északi sarkánál, a felújított volt hadügyminisztérium épületénél, a Görgey szobor alatt található. E helyszín kiépítése szakértők szerint egészen IV. Béla király idejére, a 13. századra nyúlik vissza. Önmagában is történelmi szenzációt jelentett, amikor alig 10 éve, egy közműjavítás alkalmával, teljesen véletlenül bukkantak rá a környék első zsidó imaházára. Itt volt a Vár legelső zsidó negyede is, feltételezéseink szerint a zsinagóga körülbelül akkora lehetett, mint a prágai Régi új zsinagóga. Habár az imaházat vissza kellett temetni, azonban néhány lépésnyire tőle egy rituális fürdő is előkerült, amit sikerült bemutathatóvá tenni. Igaz, csak átmeneti ideig, mert a helyszínen magánvállalkozásként „a magyar királyok borospincéje” néven egy tiszavirág életű attrakció, utána pedig egy „kém múzeum” nyitotta meg kapuját. Ezzel gyakorlatilag megközelíthetetlenné vált az ősi, közel nyolcszáz éves mikve. Vagyis jelenleg egyik középkori zsidó emlékhely sem látogatható.
A magyar kormány által tavaly év végén bemutatott több milliárdos, minimum 10 évre szóló rekonstrukciós programcsomag, az úgynevezett Hauszmann-terv az első pillanattól kezdve éles szakmai-politikai vitákat váltott ki, amelynek központjában a kormánybiztos személye (L. Simon László), a miniszterelnök hivatalának költözése, illetve a palotaépület olyan jellegű restaurációja áll, amelyben a kritikusok a Horthy-kultusz támogatását látja.
Ami a tervek első fázisából sejthető, az a következő: 2016 végéig közel 8 milliárd forintot különít el a kormány egy 300 férőhelyes parkolóra (1,5 milliárd forint), valamint a Szent György téri egykori lovarda (2 milliárd forint), a főőrségi épület és a Stöckl-lépcső újjáépítésére (3,5 milliárd forint). 400 millió forintból indulhatnak meg az Egyesült Államoktól tavaly visszaszerzett Táncsics-börtön felújításával és a szomszédos Erdélyi-bástya régészeti feltárásával kapcsolatos munkálatok: a most üresen álló épületben fogják kialakítani azt az ideiglenes látogatóközpontot, ahol a Vár felújításával kapcsolatos anyagokat, az előkerült leleteket a nyilvánosság elé tárják.
Ami a zsinagógák és a zsidó középkori emlékek feltárását illeti, a Hauszmann-terv nem tartalmaz semmilyen konkrétumot, még csak nem is említi meg ezt az egyedülálló kincset. Ami annak tükrében különösen meglepő, hogy az írásos dokumentumok mellett, világviszonylatban is ritkaságnak számító leletekkel lehetne szemléltetni, hogy milyen volt zsidónak lenni a középkori Magyarországon.
A zsidó-magyar együttélés tanúja
A kormány a Várnegyed felújításával kapcsolatban egyenlőre 10 éves távlatban gondolkodik. Nyilvánvaló, hogy a
teljes körű felújítás és modernizálás ennél hosszabb időt vesz majd igénybe. Amikor az 1. kerületi önkormányzat 2010-ben hatástanulmányt és kivitelezési terveket rendelt, akkor a hazai piac egyik legnagyobb építészirodája 25 évben határozta meg a fejlesztéseket.
Több informátorunk is annak a véleménynek adott hangot, hogy a félresikerült tavalyi holokauszt-emlékév, továbbá a Tett és Védelem Alapítvány friss antiszemitizmus-kutatása után egyértelmű gesztus lenne egy olyan szándéknyilatkozat, amely elköteleződne a középkori gótikus zsinagóga feltárására mellett. A 400 milliós összeg szinte eltörpül a műemlék szimbolikus-eszmei értéke mellett.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija tavaly egy publicisztikájában a föld alatti emlékhelyről szólva arról elmélkedett, hogy „nincs alkalmasabb időpont az ezeréves együttélés és a magyar zsidóság múzeumának meghirdetésére, mint a mostani évforduló. A „magyar zsidó élet házának”, vagy az „ezer éves együttélés múzeumának”. A rabbi hozzátette, hogy „a zsidó életet, a vallás és a kultúra szokásait, a magyar zsidó hagyományokat, a magyar zsidóság valamikori és mai mindennapjait, az együttélés fényesebb és árnyasabb időszakait egyaránt megismertető múzeum egyben azt is megmutatná micsoda nemzeti értéket képvisel Európa egyetlen olyan zsidó közössége, amely a középkor óta megszakítás nélkül hazájában él.”
Ez most elsősorban politikai szándék kérdés. Bár érezni ellenható erőket is. Megkerestük a kormánybiztost és az első kerületi polgármestert, azt ígérték, hogy a későbbiekben válaszolnak a kérdéseinkre.
A kormány pár hete Scheiber Sándor díjat adományozott azoknak, akik kiemelkedőt alkottak a hebraisztika, a judaisztika, a zsidó vallás- és művelődéstörténet, az oktatás, valamint a zsidók és a nem zsidók közötti párbeszéd, illetve a tolerancia előmozdításáért.
A Várnegyed középkori zsidó emlékeinek feltárása és bemutatása egyszerre szolgálná az összes felsorolt nemes célt.
Wallenstein Róbert