Titkos zsidók Latin-Amerikában

Több tízezer marranó fedezi fel újra gyökereit.

Spanyolországban a tizenötödik századtól kezdve a zsidókat tömegesen kényszerítették arra, hogy megkeresztelkedjenek. A többieket elüldözték, belőlük lettek a szfaradi zsidók. Voltak azonban olyanok is, akik látszólag hithű katolikusként éltek, ám titokban folytatták a zsidó hagyományaikat. Ők voltak a marranók, akiknek egy része az akkor spanyol gyarmat Latin-Amerikába menekült, például Mexikóba és a Karib szigetekre, abban bízva, hogy az inkvizíció hosszú keze odáig nem fog elérni.

Ezeknek a titkos zsidóknak a ma élő utódai, akik szinte alig tudtak egymásról, az internet segítségével kezdenek egymásra találni és megosztják egymással élményeiket. Legtöbbjük értelmiségi, modern ember, aki meg akarja ismerni a gyökereit és a múltját.

Az egyik ilyen marranó leszármazott, Genie Milgrom Kubában született spanyol katolikus családban, majd szüleivel Floridába költözött. Mint elmondja, nem világos hogy miért, de mindig is vonzották a zsidósággal kapcsolatos dolgok. Mikor nagyanyja meghalt, a holmijai között kis Dávid csillagos láncot és egy “Hamszát” találtak. Így indult el az Genie Milgrom azon az úton, amelyen végül megismerte a család gyökereit, amint erről a Tizenöt nagymamám című könyvében beszámol. Milgrom a kutatásai során tizenöt nemzedékre visszamenőleg azonosította az anyai nagyanyjait, akik eredetileg a spanyolországi Zamora provincia egy Fermoselle nevű kis falujából származtak. A kiterjedt család tagjainak a neve tizennégy alkalommal fordul elő az inkvizíció különböző listáin, voltak olyanok akiket máglyán égettek meg a hitük miatt.

Genie Milgrom hivatalosan is zsidó lett, áttért egy ortodox rabbinikus bíróság előtt. A könyv elolvasása után sok ezer latin-amerikai katolikus ember fejében fordult meg az a gondolat, hogy esetleg ők is zsidó ősöktől eredhetnek. Sokan közülük megkeresték Genie Milgromot, hogy tanácsot kérjenek tőle.

Az évszázadok során ezekben a családokban fennmaradt a zsidó hagyományok egy-egy eleme, melyekről a késői utódok egyáltalán nem tudták, hogy honnan erednek és mi az értelmük.

Amikor az egymásról korábban mit sem tudó családok találkoztak, megdöbbenve ébredtek rá, hogy a nagymamák mindenféle „furcsa szokásai” nagyon hasonlítanak egymásra és a hátterükben egy-egy zsidó szabály vagy micva áll. Például az a furcsa szokás, hogy bármilyen tészta elkészítésekor egy kis darabot a tűzbe vetnek, hogy ‘szerencsét hozzon’. Vagy az a szokás, hogy a takarítás végén a szemetet a szoba közepére söpörték, nehogy a szemét a mezuza közelébe kerüljön – olyan házakban is, ahol már nemzedékek óta nem volt mezuza.

Vannak olyan családok, ahol a zsidó imákat kizárólag szóban tanították meg a gyerekeknek, akik már az értelmét sem ismerték. Amikor egy ilyen családból származó brazil nőnek megmutatták, hogy ezek az imák megtalálhatóak az imakönyvben, elszörnyedt, hiszen: “Tilos leírni ezeket az imákat!”. A családokban gyakori volt a rokonok házassága, így igyekeztek megőrizni a zsidóságukat. A gyerekek előtt általában a bar-micva alkalmával fedték fel a ‘családi titkot’ és akkor mondták meg nekik azt a zsidó nevet, melyet a születésekkor adtak nekik. A lányoknak általában a nagymama adta tovább azokat a szokásokat, melyek a zsidóságukra vonatkoztak.

Azok a marranó leszármazottak, akik felvállalnák a zsidóságukat, nincsenek könnyű helyzetben. A legtöbb családban nem értik és nem is veszik szívesen, hogy az egyik családtag hirtelen zsidó akar lenni. A helyi zsidó hitközségek idegenkedve vagy egyáltalán nem fogadják el őket, és Izraelben sem jobb a helyzet. Amennyiben egy marranó leszármazott be akar térni a zsidóságba, akkor szembekerül azzal a problémával, hogy jelenleg nincs egyetlen egy olyan rabbinikus bíróság sem egész Latin-Amerikában, amelyet az Izraeli Rabbinátus elismerne.

Jelenleg csak a „Sávé Jiszráél” önkéntes szervezet foglalkozik a Latin Amerikában élő titkos zsidókkal. Genie Milgrom szerint az lenne a jó megoldás, ha Izrael állam a marranó leszármazott fiatalok számára egy olyan programot állítana össze, mely Izraelben a középiskolát, a katonaságot és a betérést kombinálná, továbbá engedélyeznék, hogy a betérés folyamán már lehessen dolgozni és ne alakuljon ki olyan helyzet, amikor ezek az emberek egy fillér nélkül maradnak.

Dan Diamant

  • Küldés emailben