Sliszel-chálá, a kulcs alakú bárchesz

A peszách ünnepét követő szombatra sok helyen kulcs alakú bárcheszt készítenek. A szokásnak számos magyarázata van, ezek közül mutatunk be néhányat:

  • Peszáchtól kezdve az Ég kapui egy hónapon át – peszách seniig, a második peszáchig – nyitva állnak, erre emlékeztet a kulcs. Vannak, akik azt mondják, hogy a kapuk peszách után bezáródnak, és a kulcs éppen ellenkezőleg, a kinyitásukhoz szükséges.
  • A kulcs alakú bárcheszt jó ómennek tartják az ember jövedelmére nézve is: a zsidó nép peszáchkor vonult be az Ígéret Földjére, és az ünnepet követően már nem hullott manna az égből. A zsidóknak ettől fogva saját maguknak kellett előteremteniük a táplálékukat. A kulcs azt szimbolizálja, hogy az imáink nyitják meg az Ég kapuját, melyen keresztül érkezik Istentől a párnászá, vagyis a megélhetés áldása.
  • Peszáchkor olvassák a zsinagógákban a Slomó (Salamon) király által írt Énekek énekét, melyben szerepel ez a mondat (5:2) „nyiss ki, nővérem, kedvesem, galambom, jámborom”. Bölcseink ezt úgy magyarázzák, hogy az Örökkévaló kéri a népét arra, hogy megnyíljunk felé, és ezt a gesztust jelképezi a kulcs.
  • Peszách második estéjén kezdődik a hét héten át, egészen sávuotig, a tóraadás ünnepéig tartó ómerszámlálás (szfirát háomer). A haszidizmus tanítása szerint, ahogyan haladunk előre a számlálásban, úgy jutunk keresztül minden nap az értelem és a megértés egy-egy misztikus kapuján. E kapuk kinyitását, vagy megnyílását is jelképezi a kulcs forma.
  • További kapcsolat peszách ünnepével a jirát sámájim, vagyis az istenfélelem koncepciója. A kovásztalan kenyér ünnepén a macesz jelképezi ezt. Van azonban egy olyan tanítás is, hogy az istenfélelem egy kulcshoz hasonlítható, így a kulcs alakúra formált bárchesz azt szimbolizálja, hogy a zsidók törekednek arra, hogy az istenfélelem az ünnep elmúltával is bennük maradjon. A Talmud Bávli (Sábát 31a-b) így magyarázza a kapcsolatot: Azt mondta Rábá bár Chuná: Aki ismeri a Tórát, de nincsen benne istenfélelem (jirát sámájim), egy olyan kincstárnokhoz hasonlítható, aki rendelkezik a [kincstár] belső kulcsaival, de nem kapta meg a külső rész kulcsait. Hogyan juthatna be a belsőbb részekbe [ha nem képes bejutni a külső helyiségekbe]?

1 kg liszt

1 ek. só

4 ek. szárazélesztő

½ pohár cukor

2 pohár langyos víz

1 tojás

1/3 pohár növényi olaj

A megkenéshez felvert tojás, a megszóráshoz szezámmag.

A mázhoz: 1/3 pohár forró víz, 2 ek. cukor

A hozzávalókból lágy tésztát gyúrunk. Ha túlságosan ragacsos, apránként adjunk hozzá lisztet. Letakarva, egy órán át pihentetjük, majd lazán átgyúrjuk, és újabb fél óra pihentetés után 3-4 kulcs alakot formázunk. A kulcs készülhet egy, vagy több darabból, vagy formázhatunk egy hagyományos, fonott kalácsot, és díszíthetjük kicsi, kulcs alakú tésztadarabbal. 30-40 perc kelesztés után felvert tojással megkenjük a kulcsokat, és megszórjuk szezámmaggal. 180 fokon aranybarnára sütjük. Sütés után kanál segítségével eloszlatjuk a kulcsokon a mázat, majd rácson hagyjuk kihűlni.

 

  • Küldés emailben