Az Egyesült Államok eddigi legbaloldalibb előválasztási győztese ellentmondásosan viszonyul saját zsidó származásához. Miközben rendszeresen hivatkozik zsidó identitásának fontosságára, kifejezetten Izrael-ellenes külpolitikai tanácsadókat alkalmaz kampányában. Felmerül a kérdés: mit tenne Sanders elnök az izraeli-palesztin konfliktusban?
Két nem várt fejleménye van eddig az amerikai előválasztásoknak: a jobboldalon az agresszív retorikával fellépő populista, Donald Trump tartós sikere, a baloldalon pedig Hillary Clinton lassú háttérbe szorulása egy olyan – nem is demokrata párttag – jelölt mögött, aki nyíltan vállalja demokratikus-szocialista nézeteit. Ha Bernie Sanders vermonti szenátor novemberben leküzdi riválisait, akkor elvileg ő lehet az Egyesült Államok történetének legbaloldalibb, egyben az első zsidó identitású elnöke is. (Utóbbi körülmény pedig, mint arróhírt adtunk, nem zavarná az amerikai választókat.)
Lássuk ki ő.
Bernie Sanders 1941-ben Brooklynban született, lengyel zsidó holokauszt-túlélő szülők gyermekeként. Korán bekapcsolódott a radikális baloldali diákmozgalomba, és az egyetem elvégzése után, 1963-ban hónapokig Izraelben, a Sha’ar Ha’amakim sztálinista kibucban élt, a Hashomer Hatzair cionista-marxista ifjúsági mozgalom vendégeként. A szovjetbarát szervezet ideiglenesnek tekintette Izrael létét, abban reménykedett, hogy egy forradalom majd megteremti a kétnemzetiségű szocialista államot a jelenlegi zsidó állam területén.
Izraeli kiruccanása után Sanders a nyitottságáról, toleranciájáról ismert Vermont államba költözött, és a hetvenes évek elején politikai karrierbe kezdett, előbb egy kis pacifista párt aktivistájaként, majd függetlenként, sokáig sikertelenül. 1979-től tíz éven át viszont Burlington városka polgármestere volt, máig sokan emlékeznek arra, hogy Vermont állam és a város zászlaja mellett a szovjet vörös lobogó is ki volt téve irodájában (1988-ban nászútra is a Szovjetunióba utazott első, zsidó feleségével.) 1990-ben került be a Kongresszusba, meggyőződéses szocialistaként. 2006 óta a Szenátus tagja.
Sok baloldali politikussal, értelmiségivel ellentétben Bernie Sanders sosem tagadta vagy bagatellizálta zsidó származását (polgármestersége idején például fontosnak tartotta, hogy a jogvédők tiltakozásával szemben felavassa a Chabad mozgalom menóráját a burlingtoni városházán), csak éppen, ahogy egy ortodox barátja, Richard Sugarman filozófus fogalmazott, fontosabb számára univerzalista világnézete. Ugynakkor a CNN-nek úgy nyilatkozott, ha nem lenne vallásos, nem is indulna az elnökségért. Héberül olvassa a pészachi hágádát, tartja az ünnepeket, barátai többnyire baloldali cionisták, ám az identitásának ez a része sosem volt annyira meghatározó, hogy Izraellel kapcsolatos nézeteit befolyásolja.
Az önmagát „öreg zsidónak” nevező Bernie Sanders testvére lelkes híve az Izrael-ellenes bojkottot hirdető BDS-mozgalomnak, ő maga azonban sosem menne el idáig, sőt egy lakossági fórumon magára is vonta a szélsőséges BDS-támogatók haragját, amikor nem volt hajlandó elhatárolódni a zsidó államtól. A BDS-párti szélsőbalos értelmiség nem is érti, miért nem támogatja Sanders eléggé a palesztinokat, akik szerintük a konfliktus áldozatai. Ez azonban hamis vád: bár Sanders ma már alapvetően kiáll Izrael léte, önrendelkezési joga mellett, eközben erősen palesztinpárti is, emiatt óv a terrorveszély „túldeminzionálásától”, és azt várja Washingtontól, hogy egyformán figyeljen a konfliktus mindkét résztvevőjére. A gázai hadjárat idején egyszerre bírálta a Hamászt és az izraeli „túlzott reakciót”. Hosszú évek óta kampányol azért, hogy Amerika ne katonai támogatást nyújtson Izraelnek, hanem gazdasági segítséget mindkét félnek.
Ez a különös, a baloldaliság és a zsidó-cionista identitás keverékének eredményének is tekinthető kiegyensúlyozottság azonban mintha eltűnne az elnökválasztási kampányban, éspedig az egyoldalú palesztin-pártiság javára. Sanders ugyanis szélsőségesen Izrael-ellenes külpolitikai szakértőket is választott maga mellé a tanácsadói csapatába, akik nem átallották „holokausztnak” nevezni a zsidó állam palesztin-politikáját. A J Street nevű hírhedt Izrael-ellenes, a terrorizmust nem egyszer igazoló lobbicsoportról van szó elsősorban, valamint Larry Korb volt védelmi helyettes államtitkárról és az Izrael-ellenes James Zogby-ról, az Arab Amerikai Intézet vezetőjéről.
Emiatt már meg is indultak a találgatások arról, vajon Sanders elnök nyíltan Izrael-ellenes külpolitikát folytatna-e majd. E tekintetben nem sok jóra lehet számítani, már ha igaz az egyik szakértő, Noah Pollak meglátása, miszerint Sanders-t olyan kevéssé érdekli a külpolitika, hogy álláspontját könnyen a tanácsadói határozhatják meg. Erre a felületességre szolgáltatott példát akkor, amikor néhány éve azt állította: a nemzetközi iszlamista terrorizmus jóval kisebb veszély, mint a globális felmelegedés.
Munkatársunktól
Fotó: MTI/AP