Köves Slomó: A humanitárius katasztrófát kellene megállítani

Félrevezető, ha abból csinálunk erkölcsi kérdést, ami csak lelkiismeretünk megnyugtatását célozza – nyilatkozta lapunknak Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija.

A zsidó hagyomány azt mondja, az újév a komoly számvetés ideje. A zsidó misztika szerint maga a Teremtés ismétlődik ezen a napon, és az egész világ sorsa dől el ilyenkor. A világnak kevesebb háborúra, kegyetlenségre és sokkal több megértésre, békére lenne szüksége. Azt kívánom, legyünk képesek a „családon belüli” nézeteltéréseket is félretenni, és a zsidó közösségen belül a közös platformot megteremteni az összefogáshoz és a párbeszédhez. Ebben a szellemben igyekszünk majd fogadni és elkezdeni a következő évet, amelynek a sorsa persze egyben leginkább rajtunk múlik – nyilatkozta a 168 Órának az EMIH vezető rabbija október másodika, a zsidó újév előestéje alkalmából. Köves Slomó arra a kérdésünkre, hogy ezeket az elveket miként lehet a gyakorlatba átültetni s ebből lehet-e következtetni arra, hogy miként szavaz vasárnap, azt válaszolta: akceptálhatónak, sőt biztonsági szempontból feltétlenül szükségesnek tartja, hogy ne ellenőrizetlen módon történjen a menekültek beengedése.

Fotó: Bazánth Ivola

Fotó: Bazánth Ivola

– Ez nemcsak lelkiismereti humanitárius vagy munkaerő-piaci és integrációs kérdés, hanem biztonságpolitikai kérdés is. Hiba lenne tudomást sem venni arról, hogy a Közel-Keletről beszivárgó fundamentalista iszlám ideológia és az abból fakadó gyilkos terror egyre erősödik Európában. Az áldozatok egyszerre az európai nemzetek többségi társadalmainak tagjai, vagy éppen maguk a menekültek, de – mint oly sokszor a történelem során – kiemelten a zsidó közösségek. Nem szeretném, ha Budapesten is testőrökkel kellene gyerekeimet az iskolába küldeni, mint ahogy ezt több francia barátom teszi. Nem tudom és nem is szeretném elfogadni azt, amit Sadiq Khan, London polgármestere mondott a napokban, miszerint a terror a nagyvárosok életének elválaszthatatlan része. Ugyanakkor a leegyszerűsítő plakátkampány elszomorít, mert az indulatok felkorbácsolását okozza, és egy veszélyes emberi tulajdonságra apellál, amit végzetes lehet kiengedni a palackból. Ebben a helyzetben a három lehetőség közül mind a nemmel szavazást, mind pedig a távolmaradást érthető választásnak tartom – jelentette ki, hozzátéve: megváltozott az antiszemitizmus minősége azokban a nyugat-európai országokban, ahol az elmúlt 20-30 évben komoly migráció zajlott le közel-keleti és észak-afrikai muzulmán területekről. – Míg korábban – a mi Jobbikunkhoz vagy ­MIÉP-ünkhöz hasonló – Le Pen vagy a német NDP elsősorban szavakban és ideológiában manifesztálódó „tradicionális antiszemitizmusa” jelentette a kihívást, ma a francia, belga, skandináv és lassan német nagyvárosokban valóságos túlélési stratégia kell egy vallását megélő zsidónak a hétköznapokhoz. 2015-ben Franciaországban több mint másfél ezer antiszemita gyűlöletcselekmény történt (Magyarországon ez 42 volt), és ezeknek több mint a fele fizikai támadás, amelyet szinte kizárólag a muszlim szélsőség antiszemitizmusa fűtött. Heisler András barátom idén májusban az American Jewish Committee washingtoni konferenciáján úgy fogalmazott: a „magyar zsidóságnak nem érdeke, hogy nagy muszlim közösség jöjjön létre Magyarországon”.

Arra a kérdésünkre, hogy a zsidóság történelmi tapasztalatai miatt nem gondolja-e úgy, fokozott erkölcsi felelősségünk van a menekültekkel szemben, akik közül sokan épp a fundamentalista iszlám elől menekülnek hozzánk, Köves ezt válaszolta: káros és félrevezető, ha az ügynek abból a részéből csinálunk erkölcsi kérdést, ami tulajdonképpen csak lelkiismeretünk megnyugtatását célozza. Az európai – és különösen a magyar – politika arról szólt az elmúlt hónapokban, hogyan osszák szét a migránsokat a különböző országok közt, ahelyett hogy arról beszélnénk, miként lehetne a humanitárius katasztrófát helyben megszüntetni. A Közel-Keleten kialakult helyzetben és a helyzet megoldásában Európának fokozott felelőssége van, és e felelősségnek a cinikus elkenése, ha az ügynek kizárólag arról az oldaláról beszélünk, ami itt és most a mi kényelmünket teszi próbára. „Csak ne legyenek szem előtt ezek a szerencsétlenek. Akik már itt vannak, azokat osszuk szét, akik pedig nincsenek itt, azokat bízzuk a török határőrségre, amelyet jól megfizetünk ezért.” Ha már a történelmi tapasztalatokról beszélünk, elmondhatom, nem vagyok híve az ilyen párhuzamoknak, de példának okáért az USA-nak vagy Ang­­liá­­nak nem az volt elsődleges történelmi bűne, hogy a negyvenes években nem fogadták be a haláltáborok elől menekülő európai zsidókat, hanem az, hogy nem bombázták le az Auschwitzba vezető vasútvonalat – nyilatkozta Köves Slomó.

Az interjú a 168 óra eheti számában olvasható.

Forrás: 168 óra

  • Küldés emailben