Izrael és Irán: ellentmondásos kapcsolatok

A zsidó és a perzsa állam kapcsolata a történelmi időkre nyúlik vissza, s a kezdetektől fogva ellentmondásos. Mintegy 2500 évvel ezelőtt Nagy Kürosz perzsa király engedélyezte a fogságba hurcolt zsidóknak, hogy visszatérjenek őseik földjére és újjáépítsék a jeruzsálemi szentélyt. Nem sokkal később, a bibliai Eszter könyvéből ismert Ahasvéros király egyezett bele, hogy gonosz minisztere, Hámán kipusztítsa a birodalom zsidóságát, majd ő volt az, aki engedélyezte, hogy a zsidók „megelőző csapást” mérjenek az ellenük áskálódókra. 

A királyi engedély és a próféták hívó szava ellenére a száműzött zsidók csak egy kis hányada tért vissza a Szentföldre, s az ezt követő időben folyamatosan jelentős zsidó közösségek éltek a mai Irán területén.

 

Az Iráni miniszterelnök és olaj Izraelben

Izrael megalapításakor a két ország kapcsolata ígéretesen indult. Irán volt a második muszlim többségű állam (Törökország után), mely elismerte a zsidó államot, és szoros gazdasági, politikai és katonai kapcsolat alakult ki Irán és Izrael között. 1950-ben, az izraeli függetlenségi napon az iráni miniszterelnök, Reza Saffinia személyesen tette tiszteletét a zsidó állam elnökénél, Chájim Weitzmannál.

A perzsa állam természetes szövetségest látott a térség másik nem-arab országában, továbbá Izraelen keresztül a nyugati világgal való kapcsolatát is tovább erősíthette a modern, szekuláris berendezkedését támogató Mohammad Razi Pahlavi sah, az Iránt vaskézzel irányító diktátor.

Izrael a kezdetektől fogva diplomáciai képviseletet tartott fenn Teheránban, majd a hetvenes évektől hivatalos nagykövetség működött mind az iráni fővárosban, mind Tel Avivban. Az El-Al légitársaság rendszeres járatot üzemeltetett a Ben-Gurion repülőtér és Teherán között, és irodát tartott fent az iráni fővárosban.

A virágzó kapcsolat az 1967-ben vívott hatnapos háború után sem tört meg. Irán látta el olajjal Izraelt, a zsidó állam pedig a közös tulajdonban lévő Éjlát-Áskelon vezetéken keresztül juttatta el az iráni olajat az európai piacra. Izraeli építőipari és műszaki cégek jelentős megrendeléseket kaptak Iránban, továbbá közös hadiipari fejlesztések is folytak, elsősorban nagy hatótávolságú, nukleáris robbanófejet is szállítani képes rakétákkal kapcsolatban. A katonai együttműködés jelentőségéről így nyilatkozott Jáákov Sapiró, az izraeli Védelmi Minisztérium iráni kapcsolatokért felelős tisztviselője: „Iránban királyként bántak velünk. Hatalmas üzleteket kötöttünk. Az Iránnal folytatott együttműködés nélkül nem lettek volna anyagi forrásaink azon fegyverek kifejlesztésére, melyek manapság Izrael védelmének központi elemét jelentik”.

 

Az iszlám forradalom hatásai

Az aranykornak a Khomeini Ajatollah vezette iszlám forradalom vetett véget 1979-ben. A radikális siíta vezetés az „iszlám ellenségének” és a „kis sátánnak” nevezte Izraelt, és megszakította a kapcsolatokat. A hivatalos állami ideológia erősen anticionista és antiszemita tartalmat kapott. A teheráni izraeli nagykövetség épületét az iráni kormány a PFSZ terrorszervezet rendelkezésére bocsájtotta. Az Iránban élő, több tízezres zsidó közösség helyzete bizonytalanná vált, számos tagját bebörtönözték, kivégezték. A zsidókat hátrányos megkülönböztető intézkedések sora sújtotta, melynek következében rengetegen menekültek el az országból, elsősorban Izraelbe és az Egyesült Államokba.

Az üzlet azonban üzlet. Az 1980 és 1988 között, az Irak és Irán között zajló háborúban Izrael vált Irán legfontosabb fegyverszállítójává. Becslések szerint a zsidó állam 500 millió dollár értékben szállított fegyvereket, lőszert, tank- és vadászrepülőgép alkatrészeket és rakétákat Iránnak, melyekért jobbára olajjal fizettek. Ronald Reagan elnök beleegyezésével Izraelből amerikai fegyverek is érkeztek Iránba.

Az Irak elleni háború során az iráni fegyverimport 80%-a származott Izraelből. Nagy segítséget jelentett az iráni félnek, hogy Izrael 1981-ben megsemmisítette a Bagdad közelében működő osziraki atomreaktort, mely minkét ország számára fenyegetést jelentett. Bár a zsidó államot hivatalosan továbbra is Irán és az iszlám hit fő ellenségének nevezték Iránban, ez nem jelentett akadályt, hogy egy teheráni, zárt katonai támaszponton száz izraeli katonai szakértő segítse az iráni háborús erőfeszítéseket.

 

Élesedő ellentét

A kilencvenes évektől ez a fedett együttműködés is megszűnt, és Irán egyre ellenségesebb hangot ütött meg Izraellel szemben. Iráni politikusok rendre „az iszlám világ testébe ékelődött rákos daganatként” hivatkoztak Izraelre, melynek „nincs létjogosultsága” és „el kell törölni a Föld felszínéről”.

A harcos kijelentéseket harcos tettek is követték. Irán közvetve számos alkalommal bocsátkozott háborúba Izraellel. Ennek legfőbb eszköze a libanoni siíta Hezbollah terrorszervezet létrehozása, a szír kormány támogatása, a gázai Hámász felfegyverzése és számos kisebb, palesztin terrorszervezet pénzelése. Irán igyekszik megvetni a lábát az európai muszlim közösségekben is, és bőkezűen támogat különböző anticionista és antiszemita politikai mozgalmakat, a paletta jobb és bal szélén egyaránt. Az Európai Unión belül főként Németországban és Nagy-Britanniában jelentős az iráni befolyás és jelentős iráni hídfőállás épült ki Venezuelában és Malajziában is.

Számos izraeli és zsidó célpont ellen elkövetett merénylet mögött is Irán áll. Ilyen volt például a Buenos Aires-i zsidó közösségi épület felrobbantása 1994-ben, mely 85 halálos áldozatot követelt, vagy az izraeli turistabuszok elleni támadás a bulgáriai Burgaszban 2012-ben, ahol hat ember vesztette életét.

 

Kereskedelem az ellenséggel

Ezzel együtt a két ország közötti kereskedelem nem szűnt meg. Közvetítő országokon keresztül nagy mennyiségű iráni pisztácia, kesudió, márvány és olaj érkezett Izraelbe, Irán pedig mezőgazdasági cikkeket, öntözőberendezéseket, vetőmagokat ás gyümölcsöt vásárolt Izraeltől. Mivel az ellenséges országokkal való üzletkötést az izraeli törvények tiltják, számos büntetőeljárás indult ilyen ügyekben. Ezzel együtt, amikor felmerült, hogy az egyik izraeli üzemanyag-kereskedelmi cég iráni nyersolajat importál Hollandián keresztül, az akkori izraeli energiaügyi miniszter, Binjámin Ben-Eliezer a következőt nyilatkozta: „Minden olyan, ellenséges országgal folytatott kereskedelmi tevékenység, mely az izraeli gazdaságot szolgálja, a régió stabilitását erősíti”. A Külügyminisztérium is úgy fogalmazott, hogy nem feladatuk az olaj eredetét vizsgálni.

 

Az iráni atomprogram

További jelentős veszély- és konfliktusforrás a titkos iráni atomprogram, mely ellen Izrael folyamatosan küzd mind diplomáciai, mind titkosszolgálati eszközökkel. Az elmúlt években több iráni atomtudós hunyt el tisztázatlan körülmények között, és rendre szabotázsakciók nehezítik a feltételezett iráni atomlétesítmények működését.

A békés célú iráni atomenergia felhasználás még az 1950-es években indult, amerikai segítséggel, ám az iszlám forradalmat követően megszakadt az együttműködés. A kétezres évek elején merült, fel, hogy Iránban nukleáris fegyver kifejlesztésén dolgoznak. Az iráni vezetés hivatalosan az ország energiabiztonságának megteremtésével indokolta az urániumdúsítást, és tagadta, hogy katonai célokra használná fel a sugárzó anyagot. Végül Barack Obama elnöksége alatt, 2015-ben született egy olyan megállapodás, melynek értelmében – jelentős gazdasági és technológiai támogatásért cserébe – Irán elkötelezi magát egy nemzetközi felügyelők által ellenőrzött, békés atomprogram folytatására. A Trump-kormány, elsősorban egy bravúros izraeli leleplező akció hatására, 2018-ban felmondta a szerződést, és szankciókat vezetett be Irán ellen. Az Európai Unió válaszul kijelentette, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy az amerikai korlátozások mellett is fenntartsák az együttműködést Iránnal.

Az Irán jelentette egzisztenciális fenyegetés hatására Izraelben többször felmerült egy megelőző csapás lehetősége. A közelmúltban szivárgott ki, hogy Benjámin Netánjáhu miniszterelnök 2011-ben komolyan fontolgatta a támadást, ám az akkori vezérkari főnök, Beni Ganz ellenállása miatt letett róla.

 

Az iráni zsidók

A 2500 éves iráni zsidó közösségnek azonban minden nehézség ellenére is több ezer – becslések szerint 12-15 ezer – képviselője él még a 80 milliós anyaországban. Ezzel Irán a Közel-Kelet legnagyobb zsidó közösségének ad otthont, természetesen nem számítva Izraelt. Az Iránban élő zsidók szabadon imádkozhatnak, és a zsinagógákon kívül más közösségi és rituális intézményeket: iskolákat, kórházat is fenntartanak. A valaha egész Iránban szétszórt zsidó közösség ma már a fővárosban, Tehe­ránban, valamint néhány nagyobb vá­rosban: Iszfahánban, Sirázban össz­pontosul. Körülbelül 35 zsinagógája van a közösségnek, melynek tagjai elsősorban kereskedők, orvosok vagy mérnökök, kormányzati po­zícióba azonban nemigen kerülhetnek, és útlevelet sem egyszerű szerezniük. Zsidókként elfogadják őket, ám csak addig élhetnek békében, amíg kifejezik az Iránhoz való hű­ségüket, és nyilvánosan elítélik a cionista eszmét és Izrael Államot.

Az iráni zsidók azonban nem akarnak távozni. 2007-ben az Iránban élő zsidók érdekvédelmi szervezete, a Teheráni Zsidó Tanács elutasította az izraeli kormány javaslatát arra vonatkozóan, hogy családonként 60 ezer dollárral segítik a távozásukat. Azt mondják, ők jól érzik magukat.

 

Naftali Deutsch írása

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

 

  • Küldés emailben