12. 📖 XXIV. – Szerelem, házasság és család

Válás – A válás zsidó szemszögből

Válás

 A válás zsidó szemszögből

A válás tragédia, de olykor helyes választás

Aron Moss

A válás olyan, mint egy amputáció

Ha a felek zsidó esküvő során házasodtak össze, a lelkük eggyé lett. Olyan ez, mint egy spirituális „műtét”, mely a különálló lényeket új egésszé forrasztja össze. A zsidó válás ceremóniája ennek fordítottja. Az meg olyan, mint a spirituális „amputáció”, elválasztja az egyesült lélek részeit, és két különálló lénnyé teszi őket.

A válás, éppúgy, mint az amputáció, tragédia, de olykor egyszersmind a helyes választás is. A hozzáállásunk tehát a váláshoz sok tekintetben hasonlít a végtag-amputációhoz való hozzáállásunkra:

Fájdalmas művelet. Ha egy végtag olyan beteg lesz, hogy a test egészét veszélyezteti, a páciens a szörnyű választás előtt áll: vagy szembenéz az amputáció fájdalmaival, vagy kockáztatja a még szörnyűbb szenvedést, ha a dolgok úgy maradnak, ahogy voltak. Ha a várható kockázat elég magas, és nyilvánvalóan eltörpül mellette a jelen fájdalom, az a helyes, ha levágják az érintett végtagot. Hasonlóképpen: a válás fájdalmas dolog minden érintett számára, de egyszersmind a helyes választás is, ha az egészségtelen kapcsolatban megmaradni csak több kárt, szenvedést és szívfájdalmat okoz.

Ez a megoldás az utolsó menedék. Minden lehetőt elkövetünk, hogy elkerüljük az amputáció szükségességét. Ha van akár csak egy halvány esély a végtag megmentésére, még ha iszonyú erőfeszítést igényel is és költséges is, érdemes megpróbálni. Csak miután minden lehetőséget kimerítettünk, akkor folyamodunk az amputációhoz. Ugyanígy áll a válással: csak akkor jöhet szóba, ha a tanácsadás és a változtatásra irányuló őszinte szándékok kudarcot vallottak.

Ez a megoldás nem csak afféle „B” terv. Az amputációt senki se veszi könnyedén. Nem afféle tartalék megoldás, ha a dolgok épp nem működnek. Senki se kísérletezik óvatlanul a testével, senki se mond ilyet: „Ha bármi történik a lábammal, legföljebb levágatom”. Hasonlóképpen nem volna szabad így lépni be a házasságba: „Ha a dolgok nem működnek, legföljebb elválunk.” A válásnak nem volna szabad tényezőnek lennie a házasságról szóló döntésben. A házasság örök. Nincsen „B” terv.

A megelőzés jobb, mint az orvoslás. Azok, akiknek eltávolították valamely végtagját, boldog és teljes életet élhetnek. Az is lehet, hogy az operáció után sokkal jobb egészségi állapotban vannak, mint előtte. De ha újra élhetnék az életüket, nem járnák végig még egyszer ugyanazt az utat. Ugyanígy: a válás olykor boldogsághoz vezet, és igaz szeretet és megelégedettség származhat egy kapcsolat felbontásából. De ha ez az utóbbi elérhető a válás fájdalma nélkül is, az bizonyára a jobbik megoldás.

Váláskor gyakran nem is az a kérdés: „Miért válnak el ezek”, hanem inkább ez: „Hogy is jutott eszükbe egyáltalán összeházasodni?” Bizony, nem ritkán válnak el házasfelek teljesen helyes megfontolásból, a házasságot ellenben téves megfontolások alapján kötötték. A magas válási ráta se riasszon el minket a házasságkötéstől, de határozzuk el keményen, hogy a házasságunkat nagyon komolyan vesszük, és gondoskodjunk róla, hogy megfelelő megfontolások szerint válasszunk társat. Hogy mi a kellő megfontolás? Az már egy másik kérdés…

  • Küldés emailben

Fejezetek