4. 📖 A próféták népe

Vájérá

V’isá áchát…

A kifogyhatatlan olaj


“Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elisához: Szolgád, az én férjem meghalt, és te is tudod, hogy szolgád félte az Örökkévalót. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. Elisá megkérdezte: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban…” (2Királyok 4:1 2.)

Elisá Elizeus próféta Sáfát fia, Élijáhu próféta tanítványa és utóda volt. Mindketten Izrael királyságban tevékenykedtek Ácháv és az őt követő királyok idején, akik megkeserítették az igaz próféták életét pogány bálványimádatukkal. Az előző fejezetekben értesültünk Élijáhu haláláról, aki “tüzes harci kocsin ment az égbe”, miután megígérte Elisának, hogy neki adja “a benne működő lélek” vagyis a prófétai képesség kétszeresét. Ezután történt, hogy az izraeli, az edomi és a júdeai királyok koalíciója kikérte Elisá véleményét a Moáb ellen indítandó háború esélyeiről. A próféta, aki éppoly szigorú volt, mint mestere, nem volt hajlandó szóba állni Jorámmal, Ácháv fiával, Somron bálványimádó királyával. Csakis Josáfátnak, Júdea istenfélő királyának kedvéért volt hajlandó elárulni, hogy a szövetség fölényes győzelmet fog aratni Moáb fölött ami másnap be is következett.
Az idézetben kezdődött történetben a próféta “privát” csodát tesz, vagyis megmenti egy prófétatanítvány özvegyét attól, hogy adósságai fejében elvegyék tőle gyermekeit. J. Jacobson a Cházon HáMikrá ban megjegyzi, hogy Élijáhu próféta volt az első, aki “magáncsodákat” tett. A Tórá ban és az első próféták könyveiben leírt csodák mindig az egész néppel történtek. Élijáhu idejében kezdődött a “privát” csodatevés, és Elisá folytatja mestere művét.

* * *


Ki volt az az asszony, aki Elisához fordult segítségért? Jonátán fordítása nyomán a hagyományos Írás- magyarázat úgy tudja, hogy Ovádjá feleségéről van szó. Ovádjá Ácháv király háznagya volt, és száz ifjú prófétát rejtett el Izebel királyné gyilkos haragja elől. A száz ember élelmezése a szárazság sújtotta, éhínséggel vert országban nagyon sokba került, és így keletkezett az adósság, amelyet most akart a hitelező a Midrás szerint maga Jorám király behajtani. Köztudott tény, hogy a Tóra szigorúan tiltja, hogy az adósság fejében gyerekeket vigyenek el, de Jorám és családja nem élt a Tóra szerint.
Elisá segíteni akar, és megkérdi a sorsüldözött asszonyt, mije van otthon, amit megáldhatna. Az azt feleli, hogy csupán egy kis korsó olaja van, semmi egyéb. A próféta praktikus csodát tesz. Menj, mondja az asszonynak, kérj kölcsön minél több üres edényt, azután zárd magadra az ajtót, és töltsd az olajat a kis korsóból az edényekbe! Amelyik megtelt, azt tedd félre, s töltögess tovább!
Az asszony megtette, amit a próféta mondott, s a kis korsóból addig nem fogyott ki az olaj, míg a sok kölcsönedény meg nem telt. Ekkor elment a prófétához tanácsot kérni, hogy mit tegyen. (A Midrás megemlíti, hogy váratlanul fölment az olaj ára.) A próféta logikus választ adott: azt tanácsolta, hogy adja el az olajat, most jó árat kap érte, fizesse ki adósságát, és még pénze is marad…

* * *


A Midrás ággádá világa a legendák tucatjaival élénkíti és egészíti ki ezt a “szokványos” bibliai történetet, amelyben Elisá igazságot szolgáltat a szegény özvegyasszonynak. A hagyományos irodalom azonosítja Ovádját, Ácháv király háznagyát az azonos nevű prófétával, akinek “magyar” neve Abdiás. Ovádjá Edomból származó, betért ember volt. Jól ismerte Elisát, akit a száz prófétanövendék egyikeként ő bújtatott. Amikor Ovádjá meghalt, és a kegyetlen hitelező eljött behajtani az adósságot, az özvegy kiment férje sírjához imádkozni. Ott égi hangot hallott, amely azt mondta neki, hogy forduljon Elisához.
Jáákov Pedánki Abarbanel kortársa, akinek Írás- magyarázata a nagy spanyol zsidó tudós könyvének függelékét képezi azt elemzi, vajon miért kérdezte a próféta az özvegytől, hogy mije van otthon. Szerinte Elisá azt akarta tudni, mi az, ami a sajátja, ami nem volt a férjével közös tulajdona. Ez azért lényeges, mert a Tórá nak a kamatszedésre vonatkozó tilalma az adósra is kötelező, tehát Ovádjá, aki kamatra vett föl kölcsönt, tiltott dolgot művelt, ha mégoly nemes cél érdekében is. Csodát tehát csak az asszony saját tulajdonában álló dologgal tehetett.
Amikor a próféta megtudta, hogy az asszonynak egy kevés olaja van, megörült, mert az olaj amely a Szentély megvilágítására, a királyok és főpapok felkenésére szolgál igen alkalmas a csodatételre. Azt is hozzátette, hogy azért is felel meg az olaj a csoda céljára, mert Ovádjá annak idején világítást is biztosított a prófétanövendékek számára a barlangban, ahol elbújtatta őket (Málbim)

  • Küldés emailben

Fejezetek