2. 📖 Chulin 7. fejezet – A Felügyelet Nélkül Hagyott Hús

II. rész, 95/b lap

A folyóba ejtett állatfej

[A Gömárá megjegyzi:]

וְהָא דְּרַב, לָאו בְּפֵירוּשׁ אִתְּמַר אֶלָּא מִכְּלָלָא אִתְּמַר,

Ez a Ráv-féle szabály, miszerint ha a húst egy időre szem elől tévesztették, nem fogyasztható, nem volt fehéren-feketén kimondva, hanem következtetés útján, egy Rávval történt esetből vezették le.

דְּרַב הֲוָה יָתִיב אַמַּבָּרָא דְּאִישְׁתַּטִּית, חַזְיָא לְהַהוּא גַּבְרָא דַּהֲוָה קָא מְחַוֵּור רֵישָׁא, נָפַל מִינֵּיהּ, אָזַל אַיְיתֵּי סִילְתָּא, שָׁדָא – אַסִּיק תְּרֵין; אָמַר רַב: עָבְדֵי נַמִּי הָכִי? אַסְרִינְהוּ נִיהֲלֵיהּ.

Ráv ugyanis egyszer az Istátit folyón járó kompnál ülve látott valakit, aki egy kóser állat fejét tisztította a rajta lévő vértől a folyóban. Ez a komp pedig egy olyan város kikötőjében működött, ahol a mészárosok többsége zsidó volt, és az ottani húst kósernek tekintették. A fej kicsúszott a kezéből, és a folyóba esett. Az illető hozott egy kosarat, azt a vízbe merítette, és két fejet húzott föl vele! Ráv azt mondta: „Így van ez rendjén, hogy valaki elveszít valamit, és kettőt talál helyette? Nyilván már más fejek is voltak előtte a folyóban, amelyeket esetleg egy holló hozott oda egy olyan városból, ahol a húsok többsége nem kóser! Mindkét fejet megtiltotta az illetőnek.1

אָמְרֵי לֵיהּ רַב כַּהֲנָא וְרַב אַסִּי לְרַב: דְּאִיסּוּרָא שְׁכִיחֵי, דְּהֶתֵּירָא לָא שְׁכִיחֵי?

Ráv Káháná és Ráv Ászi csodálkozva azt kérdezte Rávtól: „Azért tiltottad meg ezt a húst, mert a tilalmas hús gyakori, és az engedélyezett ritka? Hisz épp ellenkezőleg: mivel a komphoz közeli városban a húsok többsége kóser, ezért a fogyasztható húsok vannak többségben! Így, még ha mindkét fej ott volt is már, még mindig feltételezhetjük, hogy mindkettő kóser?

אָמַר לְהוּ: דְּאִיסּוּרָא שְׁכִיחֵי טְפֵי.

Ráv erre azt felelte: „Igen! A tilalmas hús gyakoribb.”

Ebből a történetből következtetünk arra, hogy Ráv szerint az a hús, amely egy időre eltűnt szem elől, az tilalmas. Mivel tartanunk kell attól a lehetőségtől, hogy a fejeket hollók hozták egy távoli városból, ahol a nemkóser hús gyakoribb, mint a kóser, ezért összességében valóban a nemkóser hús a gyakoribb. Mert különben mit értett volna az alatt, hogy „a tilalmas hús gyakoribb”, hiszen ezen a helyen az engedélyezett hús volt a gyakoribb!

[A Gömárá megvizsgálja a történetből való következtetést:]

Mivel a Gömárának rá kellett mutatnia, hogy Ráv álláspontja (miszerint a szem elől veszett hús tilalmas) nem volt fehéren-feketén leszögezve, hanem egy esetből vezették le, ezért nyilvánvalóan van némi fenntartásunk ezzel a következtetéssel kapcsolatban. A Gömárá tehát megkérdezi:

וְכִי מִכְּלָלָא מַאי?

És mi van, ha ezt a szabályt csak egy levezetésen keresztül ismerjük? Miféle gyöngeség van ebben a levezetésben?

[A Gömárá válaszol:]

פַּרְוָותָא דְּגוֹיִם הֲוָאי: תֵּדַע, דְּקָאָמַר לְהוּ: דְּאִיסּוּרָא שְׁכִיחֵי טְפֵי.

Ez bálványimádók kikötője volt, és noha a város mészárosainak többsége zsidó, ennek ellenére, mivel a kikötőt sok bálványimádó látogatja, fel kell tételeznünk, hogy a hús a kikötőben többségben lévőből való, s így nem kóser. Tehát mondhatjuk, hogy Ráv nem amiatti aggodalmában tiltotta a fejeket, hogy azokat esetleg egy holló hozta máshonnan, hanem azért, mert a kikötőben a húsok többsége nem volt kóser. Logikusnak is tűnik, hogy valóban ez lehetett Ráv elgondolása, mert azt mondotta nekik: „A tilalmas hús gyakoribb”, ami feltételezhetően azt jelenti, hogy ténylegesen úgy tudták, hogy ezen a helyen a nemkóser hús a gyakoribb. De ha Ráv arra gondolt volna, hogy a húst esetleg hollók hozták oda egy másik városból, ahol a nemkóser hús a gyakoribb, akkor konkrétan ezt mondta volna ki.

 

Milyen húst evett Ráv?

[A Gömárá fölteszi a kérdést:]

אֶלָּא רַב הֵיכִי אָכַל בִּשְׂרָא?

De ha Ráv gyakorlatilag tilosnak nyilvánította a szem elől tévesztett húst, akkor egyáltalán hogyan evett húst?

[A Gömárá válaszol:]

בְּשַׁעְתֵּיהּ, דְּלֹּא עַלִּים עֵינֵיהּ מִינֵּיהּ.

Az állat levágásának pillanatában, azaz rögtön a levágását követően vette át, amikor egy pillanatra sem vette le a szemét a húsról, és így az nem maradt őrizetlen.

אִיבָּעִית אֵימָא: בְּצַיְירָא וַחֲתוּמָא.

Vagy ha úgy jobban tetszik, mondd azt: amikor a húst egy zsákba bekötözték és lepecsételték, ilyen esetben nem kell attól tartani, hogy a húst esetleg kicserélik. Ennélfogva a hús még akkor is fogyasztható, ha őrizetlenül maradt.

וְאִי נַמִּי: בְּסִימָנָא, כִּי הָא דְּרַבָּה בַּר רַב הוּנָא מְחַתֵּךְ לֵיהּ אַתְּלַת קַרְנָתָא.

Vagy úgy is ehetett húst, hogy ismertetőjelet tett magára a húsra (ami bizonyítja, hogy az ugyanaz a darab kóser hús, amit felügyelet nélkül hagyott), mint azt Rábá bár Ráv Huná szokta volt tenni, aki háromszög formára vágta fel.

 

Miért nem vett részt Ráv veje lakomáján?

[A Gömárá egy idevágó esetet idéz:]

רַב הֲוָה קָאָזִיל לְבֵי רַב חָנָן חֲתָנֵיהּ, חָזֵי מַבָּרָא דְּקָאָתֵי לְאַפֵּיהּ, אָמַר: מַבָּרָא קָאָתֵי לְאַפִּי, יוֹמָא טָבָא לְגַו.

Ráv elindult egyszer a veje, Ráv Chánán házába. A folyópartra érve látta, hogy éppen közeledik a komp. Azt mondta Ráv: „Komp közeledik felém, ez jó jel: azt jósolja, hogy ünnep lesz vejeméknél!

אָזַל קָם אַבָּבָא, אוֹדִיק בְּבִזְעָא דְּדַשָּׁא חָזֵי חֵיוָתָא דְּתַלְיָא, טָרַף אַבָּבָא, נָפוּק אָתוּ כּוּלֵּי עָלְמָא לְאַפֵּיהּ, אָתָא טַבָּחֵי נַמִּי, לֹא עַלִּים רַב עֵינֵיהּ מִינֵּיהּ.

Miután a komppal átkelt a folyón, elment a veje házához, megállt a kapunál, és belesett az ajtó résén, és odabent levágott és felfüggesztett állatokat látott, melyek az esti lakomához voltak előkészítve. Kopogtatott, mire mindenki kijött, hogy üdvözölje. A húst előkészítő mészárosok is kijöttek, hogy üdvözöljék, és őrizetlenül hagyták a húst.

אָמַר לְהוּ: אֵיכוּ הָשְׁתָּא, סְפִיתוּ לְהוּ אִיסּוּרָא לִבְנֵי בְּרַת!

Ráv azonban nem vette le a szemét a húsról. Azt mondta a mészárosoknak: „Ha most a ti elővigyázatosságokra hagyatkoztunk volna, tiltott húst etettetek volna a lányom fiaival, mivel felügyelet nélkül hagytátok a húst.

לֹא אָכַל רַב מֵהַהוּא בִּישְׂרָא.

Ráv végül nem evett abból a húsból.

[A Gömárá megkérdezi:]

מַאי טַעְמָא? אִי מִשּׁוּם אִיעֲלוּמֵי – הָא לֹא אִיעֲלִים!

Mi az oka, hogy nem evett a húsból? Talán amiatt, hogy kikerült a látótérből, azaz felügyelet nélkül hagyták, s így mint „szem elől tévesztett hús” tilalmassá vált? De hiszen a történetből kiderül, hogy Ráv nem vette le róla a szemét, és így a hús állandó felügyelet alatt volt! – ? –

[A Gömárá egy értelmezéssel próbálkozik:]

אֶלָּא דְּנָחִישׁ.

Inkább az a valószínű, hogy amiatt tartózkodott a hús elfogyasztásától, mert előzőleg azzal, hogy a közeledő kompot annak jeleként értelmezte, hogy aznap este a veje házában ünnep lesz, jövőbe látást gyakorolt, és ezzel vétett a Tóra ellen, amely tiltja a jövendölés gyakorlatát2. Mivel tehát e lakomát illetően jövendölést gyakorolt, nem kívánt részesülni a húsból.

[A Gömárá elveti ezt az értelmezést:]

וְהָאָמַר רַב: כָּל נַחַשׁ שֶׁאֵינוֹ כֶּאֱלִיעֶזֶר עֶבֶד אַבְרָהָם וּכְיוֹנָתָן בֶּן שָׁאוּל אֵינוֹ נַחַשׁ!

Ezt a történetet nem magyarázhatjuk így, mivel Ráv másutt azt mondta: „Semmilyen olyan jövendölés nem tiltott jövendölés, amely nem teljesen olyan, mint amilyet Eliezer, Ábrahám szolgája gyakorolt3, vagy amilyet Jonátán, Sául fia gyakorolt4, melyekben a jövendölő a jövendölés kimeneteléhez köti cselekedetét!5 Így tehát Ráv, aki az épp kapóra jövő kompot csupán annak jeleként értelmezte, hogy este lakomát rendeznek, de nem ennek alapján döntötte el, hogy utazzon-e vagy sem, nem hágta át a Tóra tilalmát, és nem gyakorolt jövendölést!

[A Gömárá válasza:]

אֶלָּא: סְעוּדַת הָרְשׁוּת הֲוָאי, וְרַב לֹא מִתְהַנֵּי מִסְעוּדַת הָרְשׁוּת.

Ráv inkább azért tartóztatta meg magát a lakomától, mert az egy „nem kötelező lakoma” volt, és nem „micva lakoma” 6. Ráv pedig soha nem vett részt egy „nem kötelező lakomán”, mivel egy Tóra-tudósnak nem szabad hasznot húznia semmilyen olyan lakomából, amely nem kötődik valamelyik micvához7.

 

A bölcsek jövendölései

רַב בָּדִיק בְּמַבָּרָא, וּשְׁמוּאֵל בָּדִיק בְּסִפְרָא, רַבִּי יוֹחָנָן בָּדִיק בִּינוּקָא.

Ráv kompból jövendölt, azaz ha várt rá komp a kikötőben, akkor útra kelt, mert azt szerencsés jelnek vette, de ha sokat kellett várni a kompra, akkor nem8; Smuél tekercsből jövendölt, azaz kinyitott egy irománytekercset, és a szeme elé kerülő versből következtette ki, hogyan tovább; rabbi Jochánán egy gyermek által idézett versből jövendölt, azaz ha nem volt biztos a dolgában, akkor megkért egy gyermeket, hogy idézze az általa éppen tanult Biblia idézetet, és az alapján döntött9.

 

A babiloniai mester és tanítvány

[A Gömárá elmesél egy esetet, amikor rabbi Jochánán egy versre hagyatkozott, amelyet egy gyermek idézett neki:]

כּוּלְּהוּ שְׁנֵי דְּרַב, הֲוָה כָּתַב לֵיהּ רַבִּי יוֹחָנָן: לָקֳדָם רַבֵּינוּ שֶׁבְּבָבֶל. כִּי נָח נַפְשֵׁיהּ, הֲוָה כָּתַב לִשְׁמוּאֵל: לָקֳדָם חֲבֵירֵינוּ שֶׁבְּבָבֶל.

Ráv életének minden évei alatt, rabbi Jochánán a neki címzett leveleiben mindig azt írta: „Babilóniai tanítónknak”. Amikor Ráv meghalt, és Smuél lett Babilónia legnagyobb Tóra-tudósa, rabbi Jochánán Smuélnek címzett leveleiben mindig azt írta: „Bibilóniai tudóstársunknak”, mivel rabbi Jochánán a Tóra-tudományok terén egyenlőnek tekintette magát Smuéllel.

אָמַר: לֹא יָדַע לִי מִידִי דְּרַבֵּיהּ אֲנָא?

Smuél, amikor ezt észrevette azt gondolta magában: „Hát nem tudok én semmi olyasmit, amiben járatosabb lennék nála, és tanítójának lehetne engem tekinteni?”10 Ezért kiválasztotta a Tóra-tudományok egy olyan területét, ahol meg tudja mutatni rabbi Jochánánnak, hogy őt is megilleti a „Babilóniai tanítónk” címe.

כָּתַב שָׁדַר לֵיהּ עִיבּוּרָא דְּשִׁיתִּין שְׁנֵי. אָמַר: הָשְׁתָּא, חוּשְׁבְּנָא בְּעָלְמָא יָדַע.

Tehát, Smuél hatvan évre előre megírta neki a naptárhoz szükséges kiigazításokat11. Rabbi Jochánánra nem hatott a dolog. Azt mondta: „Ebből csak azt látom, hogy csupán a számoláshoz ért.”

כָּתַב שַׁדַּר לֵיהּ תְּלֵיסַר גַּמְלֵי סְפֵקֵי טְרֵיפְתָא, אָמַר: אִית לִי רַב בְּבָבֶל, אֵיזִיל אֶיחְזְיֵיה.

Smuél ezután írt tizenhárom tevehátnyi12 állatok kóserságát illető kérdéseket, melyekben felmerült a kétely, hogy esetleg tréflik, és elküldte rabbi Jochánánnak. Ez már tetszett rabbi Jochánánnak, és azt mondta: „Van egy tanítóm Babilóniában, megyek és meglátogatom.”

אָמַר לֵיהּ לִינוּקָא: פְּסוֹק לִי פְּסוּקֵיךְ! אָמַר לֵיהּ: “וּשְׁמוּאֵל מֵת“, אָמַר: שְׁמַע מִינָּה, נָח נַפְשֵׁיהּ דִּשְׁמוּאֵל.

Mielőtt útnak indult, azt mondta egy gyermeknek: „Olvasd föl nekem azt a versedet, amelyet épp tanulmányozol.” A gyermek felolvasta neki: „És Sámuel [Smuél] meghalt”13. Rabbi Jochánán azt mondta: „Smuél nyilván meghalt”. Nem is utazott el.

[A Gömárá megjegyzi:]

וְלֹא הִיא, לֹא שָׁכִיב שְׁמוּאֵל, אֶלָּא כִּי הֵיכִי דְּלֹא לִיטְרַח רַבִּי יוֹחָנָן.

Valójában azonban nem így történt. Smuél nem halt meg, hanem az Ég avatkozott közbe, hogy rabbi Jochánán ne fárassza magát.

 

Valódi előjelek

[A Gömárá egy Brájtát idéz az előjelekkel kapcsolatban:]

תַּנְיָא, רַבִּי שִׁמְעוֹן בֶּן אֶלְעָזָר אוֹמֵר: בַּיִת תִּינוֹק וְאִשָּׁה, אַף עַל פִּי שֶׁאֵין נַחַשׁ יֵשׁ סִימָן.

Egy Brájtá azt tanította: Rabbi simon ben elázár azt mondja: A Tóra tiltja ugyan a jövendölést és a jövendölésre való hagyatkozást, de az eljövendő dolgoknak vannak előjeleik. Így ha valakinek házépítés, gyermek születése vagy nő feleségül vétele után sikeres az első üzleti vállalkozása, noha tilos a jövendölésre hagyatkozva üzleti ügyeit kizárólag erre alapozni, mégis jel ez, mutatva hogy továbbra is jól megy majd neki az üzlet, és ezt a jelet a többi meghatározó tényezővel együtt szintén számításba lehet venni.

[A Gömárá ezt így kommentálja:]

אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: וְהוּא דְּאִיתְחַזֵּק תְּלָתָא זִימְנֵי, דִּכְתִיב יוֹסֵף אֵינֶנּוּ וְשִׁמְעוֹן אֵינֶנּוּ וְאֶת בִּנְיָמִין תִּקָּחוּ“.

Rabbi Elázár azt mondta: Mindez csak akkor alkalmazható, ha az előjel háromszori ismétlődés formájában megerősíttetik, azaz ha ezek után a történések után háromszor sikerrel jár vagy kudarcot vall. Ahogyan látjuk, hogy a bibliai történetben mikor Jákob fiai arra kérték atyjukat, hogy engedje el velük Benjámint Egyiptomba, Jákob szintén hármas jellel felelt mondván, hogy két fiát már elvesztette, és ha elviszik Benjámint, „mindez engem terhel”, azaz nem menekül meg a további tragédiáktól, ahogy írva van14: „És szólt hozzájuk atyjuk, Jákób: Megfosztottatok gyermekeimtől, József nincsen, Simon nincsen, és el akarjátok vinni Benjámint, – mindez engem terhel.”

 

A zsinórra fűzött hús

[A Gömárá visszatér a „szem elől tévesztett húsra” vonatkozó Ráv-féle tilalom tárgyalásához:]

בְּעָא מִינֵּיהּ רַב הוּנָא מֵרַב: בַּחֲרוּזִין מַהוּ?

Ráv Huná megkérdezte Rávtól: Ha a húsdarabok egy zsinórra vannak felfűzve, és felügyelet nélkül maradnak, arra mit mond a törvény? Kell-e amiatt aggódnunk, hogy a húst esetleg kicserélték, avagy nem?

אָמַר לֵיהּ: אַל תְּהִי שׁוֹטֶה! בַּחֲרוּזִין הֲרֵי זֶה סִימָן.

Ráv így válaszolt neki: Ne légy olyan ostoba, hogy zsinórra fűzött húsok dolgában tudakozódsz, mert az nyilvánvalóan ismertetőjel, és mutatja, hogy nem cserélték ki a húst. A hús tehát elfogyasztható.

[A Ráv-féle rendelkezés egy másik változata:]

אִיכָּא דְּאָמְרֵי, אָמַר רַב הוּנָא אָמַר רַב: בַּחֲרוּזִין הֲרֵי זֶה סִימָן.

Vannak, akik úgy tartják, hogy Ráv Huná mondotta Ráv nevében: A zsinórra fűzött húsnak a zsinór ismertetőjele, amely egyértelműen mutatja, hogy a húst nem cserélték ki, és akkor is el szabad fogyasztani, ha őrizetlenül maradt.

 

Megengedett hús a Jom Kipur előtti napon

רַב נַחְמָן מִנְּהַרְדְּעָא אִיקְּלַע לְגַבֵּי רַב כַּהֲנָא לְפוּם נַהֲרָא בְּמַעֲלֵי יוֹמָא דְּכִפּוּרֵי, אָתוּ עוֹרְבֵי שָׁדוּ כַּבְדֵי וְכוּלְיָתָא, אָמַר לֵיהּ: שְׁקוֹל וֶאֱכוֹל, הָאִידְּנָא דְּהֶיתֵּרָא שְׁכִיחַ טְפֵי.

A Nöhárdöá-i Ráv Náchmán a Jom Kipur előtti napon meglátogatta Pum Náhárában Ráv Káhánát. Hollók jöttek, és májakat és veséket dobáltak az utcákra. Ráv Káháná azt mondta: „Fogd és edd. Ma a megengedett hús a gyakoribb.” Ugyanis ezen a napon zsidók vágják le a legtöbb állatot, és mivel ezeknek az állatoknak a zöme nem tréfli, a hús kósernek tekintendő.

Ráv Káháná tehát vitatja Ráv rendelkezését, miszerint a szem elől tévesztett hús fogyasztása tilos.

 

Felismerés kinézetre

רַב חִיָּיא בַּר אָבִין אִיתְּבַד לֵיהּ כַּרְכְּשָׁא (בי דינא) [בֵּינֵי דַנָא], אָתָא לְקַמֵּיהּ דְּרַב הוּנָא, אָמַר לֵיהּ: אִית לָךְ סִימָנָא בְּגַוֵּיהּ? אָמַר לֵיהּ: לֹא, אִית לָךְ טְבִיעוּת עֵינָא בְּגַוֵּיהּ? אָמַר לֵיהּ: אֵין, אִם כֵּן – זִיל שְׁקוֹל.

Ráv Chijá bár Ávin egyszer egy borospince hordói közt elvesztette egy kóser állat végbelét, és később megtalálta. Eljött Ráv Huná elé, és megkérdezte: feltételezheti-e, hogy ez ugyanaz a kóser hús volt, amit elvesztett, vagy sem. Ráv Huná azt felelte: „Van rajta valamilyen ismertetőjel, amiről felismered?” Mert ha nincs, akkor bizony tartanunk kell attól, amit Ráv mondott15, hogy ez nem ugyanaz a hús, mert esetleg egy holló időközben kicserélte. Ráv Chijá így válaszolt: „Nincs.” Ráv Huná ekkor azt kérdezte: „Az emlékezetedben megmaradt a kinézete, felismered-e?” Ráv Chijá azt felelte: „Igen”, amire Ráv Huná azt mondta: „Ha így áll a helyzet, akkor eredj érte, és edd meg. Ha ugyanis valaki felismeri, hogy a talált hús azonos azzal, amit elvesztett, akkor ez elegendő bizonyság arra, hogy ez valóban ugyanaz a hús.

[Egy hasonló eset:]

רַב חֲנִינָא חוֹזָאָה אּיתְּבַד לֵיהּ גַּבָּא דְּבִשְׂרָא, אָתָא לְקַמֵּיהּ דְּרַב נַחְמָן, אָמַר לֵיהּ: אִית לָךְ סִימָנָא בְּגַוֵּיהּ? אָמַר לֵיהּ: לֹא, אִית לָךְ טְבִיעוּת עֵינָא בְּגַוֵּיהּ? אָמַר לֵיהּ: אֵין, אִם כֵּן – זִיל שְׁקוֹל.

Ráv Chániná Chozáá elvesztett egy darab kóser hátszint, és később megtalálta. Eljött Ráv Náchmán elé, és megkérdezte: feltételezheti-e, hogy ez ugyanaz a kóser hús volt, amit elvesztett, vagy sem. Ráv Náchmán azt felelte: „Van rajta valamilyen ismertetőjel, amiről felismered?” Mert ha nincs, akkor bizony tartanunk kell attól, amit Ráv mondott, hogy ez nem ugyanaz a hús. Ráv Chániná így válaszolt: „Nincs.” Ráv Náchmán ekkor azt kérdezte: „Az emlékezetedben megmaradt a kinézete, felismered-e?” Ráv Chániná azt felelte: „Igen”, amire Ráv Náchmán azt mondta: „Ha így áll a helyzet, akkor eredj érte, és edd meg. Ha ugyanis valaki felismeri, hogy a talált hús azonos azzal, amit elvesztett, akkor ez elegendő bizonyság arra, hogy ez valóban ugyanaz a hús.

[A Gömárá még egy hasonló esetet idéz:]

רַב נָתָן בַּר אַבַּיֵּי אִיתְּבַד לֵיהּ קִיבּוּרָא דִּתְכֶלְתָּא, אָתָא לְקַמֵּיהּ דְּרַב חִסְדָּא, אָמַר לֵיהּ: אִית לָךְ סִימָנָא בְּגַוֵּיהּ? אָמַר לֵיהּ: לֹא, אִית לָךְ טְבִיעוּת עֵינָא בְּגַוֵּיהּ? אָמַר לֵיהּ: אֵין, אִם כֵּן – זִיל שְׁקוֹל.

Ráv Nátán bár Ábájé egyszer elvesztett egy orsónyi töchélettel festett fonalat16, és később megtalálta. Eljött Ráv Chiszdá elé, és megkérdezte: feltételezheti-e, hogy ez ugyanaz a töchélettel festett fonal volt, amit elvesztett, vagy esetleg hamisított festékkel van megfestve. Ráv Chiszdá azt felelte: „Van rajta valamilyen ismertetőjel, amiről felismered?” Ráv Nátán bár Ábájé így válaszolt: „Nincs.” Ráv Chiszdá ekkor azt kérdezte: „Az emlékezetedben megmaradt a kinézete, felismered-e?” Ráv Nátán bár Ábájé azt felelte: „Igen”, mire Ráv Chiszdá azt mondta: „Ha így áll a helyzet, akkor eredj érte, és készíts belőle cicitet.”

 

Jobb a felismerés mint a beazonosítás

[A Gömárá összeveti az ismertető jelek és a felismerés megbízhatóságát:]

אָמַר רָבָא: מֵרֵישָׁא הֲוָה אָמִינָא – סִימָנָא עָדִיף מִטְּבִיעוֹת עֵינָא, דְּהָא מְהַדְּרִינָן אֲבֵידְתָּא בְּסִימָנָא, וְלֹא מְהַדְּרִינָן בִּטְבִיעוּת עֵינָא, הָשְׁתָּא דִּשְׁמַעְתִּינְהוּ לְהָנֵי שְׁמַעְתָּתָא, אָמִינָא: טְבִיעוּת עֵינָא עֲדִיפָא,

Rává azt mondta: Régebben azt mondtam, hogy az ismertetőjel jobb, mint az emlékezetből való felismerés, hiszen a törvény azt írja elő, hogy visszaadjuk az elvesztett tárgyat annak, aki megmutatja nekünk az ismertetőjelét, de nem adjuk vissza annak, aki azt állítja, hogy emlékezetből felismeri17. Most viszont, hogy hallottam ezeket a tanításokat, amelyekben a Bölcsek kósersági ügyek tekintetében megbíztak a szemmel történő felismerésben, azt mondom, hogy a szemmel történő felismerés jobb, mint az ismertetőjel.

1 A Toszáfot [és Ritvá] úgy magyarázza, hogy ha a kosár csak egy fejet merített volna ki, akkor Ráv nem hivatkozott volna a „szem elől tévesztett hús” szabályára, és nem nyilvánította volna tiltottnak. Ráv ugyanis a folyóparton állt, és látta, hogy a fej vízbe ejtése és előkerítése közötti időben nem repült arra holló, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az előkerült fejet esetleg egy holló ejtette a folyóba.

2 Lásd 3Mózes 19:26. Rásival.

3 1Mózes 24.

4 1Sámuel 14:1–16.

5 A Chidusé HáRán elmagyarázza, hogy a Gömárá nem azt akarja mondani, hogy Eliezer és Jonátán megszegte a jövendölés tilalmát, mivel ez a tilalom csak értelmetlen és logikátlan feltételekre vonatkozik – Szánhedrin 65b–66a.). Eliezer esetében azonban az előjel megfelelt a küldetésének, mivel Eliezer tudta, hogy akit az Ég Izsák feleségének és Izrael Matriárkájának rendelt, kedves és figyelmes nő, és döntését erre a „próbára” alapozta. Hasonlóképpen a Jonátán által figyelembe vett előjel is a filiszteus katonák bátorsági próbája volt. Az, hogy nem jöttek le Jonatánhoz és a fegyverhordozójához, azt mutatta, hogy hiányzik belőlük a bátorság, s így valószínű, hogy két merész harcos le tudja győzni őket (lásd még Rási és más kommentátorok megjegyzéseit az 1Sámuel 14:9–10-hez).

Amikor Ráv azt mondja, hogy csak az a fajta jövendölés tilos, amilyenre Eliezer, és Saul fia Jonátán hagyatkozott, akkor ezt nem úgy érti, hogy ők tiltott dolgot cselekedtek, hanem úgy, hogy a Tórának az értelmetlen babonákkal kapcsolatos tilalma csak azokra emberekre vonatkozik, akik a cselekedeteiket kizárólag a babonákra alapozzák – ugyanúgy, ahogy Eliezer és Jonátán támaszkodtak [megengedett módon] a maguk ésszerű előjeleire.

A Tóra mindazonáltal nem tiltja, hogy egy logikátlan jelet kedvező előjelnek tekintsünk: a tilos az, hogy kizárólag erre alapozzuk a döntésünket.

6 Azaz egy Tóra-tudós lányának és egy tanulatlan embernek a házasságát ünnepelték, ami nem minősül „micva lakomának”, lásd Pszáchim 49a. (Rási)

7 Rabbi Simon tanításának megfelelően, Pszáchim uo.

8 Ez nem azt jelenti, hogy Ráv csak ettől az egy jeltől tette volna függővé az útját (mivel ez valóban tilos lenne; lásd fentebb, a 679. jegyzetet), hanem azt jelenti, hogy ezt is számításba vette hogy utazzon-e vagy sem. Ha tudta, hogy csak nehezen juthat komphoz, akkor minden tényezőt figyelembe véve úgy döntött, hogy nem indul útnak (Chidusé HáRán).

9 A Chidusé HáRán fölveti, hogy ebben az esetben esetleg megengedhető kizárólag a gyermek verséből levezetett előjelre hagyatkozni. Ennek az alapja a Gömárá (Bává Bátrá 12b.), amely ezt bizonyos mértékben prófétálásnak tekinti, mint azt rabbi Jochánán mondja: „A Szent Templom lerombolásának napjától a prófétálás [képessége] elvétetett a prófétáktól, és a háborodottaknak és a gyermekeknek adatott.”

10 Smuél attól tartott, hogy ebből a rabbi Jochánán-féle megszólításból arra következtetnek majd a babilóniai zsidók, hogy méltatlan Ráv utódlására, kevesebbre fogják tartani és csökkentik a hatáskörét (lásd Ijun Jáákov).

11 Smuél elsőrangú csillagász volt (lásd Bráchot 58b.), aki nagyon jól ismerte a Nap és a Hold égi járását, és tudta, milyen számítások szükségesek a zsidó naptár kiigazításaihoz (lásd Ros Hásáná 20b.).

12 Ez a szám túlzás, nem szó szerint értendő. Jelentése: nagyon sok. (Rási)

13 1Sámuel 28:3. Az idézett versben Sámuel próféta haláláról van szó.

14 1Mózes 42:36.

15 Ráv Huná Ráv tanítványa volt.

16 A Tóra (3Mózes 15:37.) úgy rendelkezik, hogy a cicit bizonyos szálait töchélet-tel fessék meg. Mivel a töchéletet drágán adták, ezért fenn állt a csere veszélye, lásd a 633. lábj.

17 Hacsak nem Talmud-tudós az illető [lásd Bává Möciá 23b.] (Rási).

  • Küldés emailben

Fejezetek