Entebbe, a hadtörténet legzseniálisabb túszmentő akciója

A kommandós akció egyik résztvevője tartott előadást az Óbudai Zsinagógában.

Van egy ugandai kisváros, amely a Viktória-tó egyik félszigetén fekszik. Entebbének hívják. Számos sikeres játékfilm témájául szolgáltak azok az események, amelyek az entebbei – azóta megszűnt – repülőterén 1976. júniusának utolsó és július első napjaiban történtek. Itt zajlott le a történelem legmerészebb túszmentő hadművelete, amely a sors különös véletlene folytán éppen az amerikai függetlenség napján, július 4-én zajlott le. A hadtörténészek ma ezt a rajtaütésszerű akciót a zseniális jelzővel illetik, amelyben a tudatos tervezésnek és a szerencsének egyaránt kiemelkedő szerepe volt.  

Az óbudai zsinagóga zsúfolásig megtelt emeleti termében február 16-án, szombat este a hallgatóságnak abban a különös szerencsében volt része, hogy első kézből hallgathatta meg az egyik résztvevő, Rami Sherman mintegy két órás előadását a túszmentő akcióról. 

Az egykori kommandós, az akciót ténylegesen vezető Yoni (Jonathan) Netanjahu ezredes helyettese volt. A jelenlegi miniszterelnök fivére volt az egyetlen izraeli katona, aki életét vesztette a túszmentés során. Rami Sherman az események 40. évfordulója óta, vagyis három esztendeje járja a világot, hogy szemtanúként beszámoljon arról, mi is történt az afrikai repülőtéren azt követően, hogy az Air France eredetileg Tel-Avivból Párizsba tartó járatát eltérítették palesztin és német terroristák. akik miután hatalmukba kerítették a gépet, útnak indultak Uganda felé, mely ebben az időszakban az Izrael-ellenes Idi Amin Dada uralma alatt állt. 

Az 1970-es években a repülőgép-eltérítések nem mentek ritkaságszámba. Amikor az Air France-géppel történtekről Jichak Rabin, az 1995-ben merénylet áldozatául esett izraeli miniszterelnök, a tapasztalt egykori katonai parancsnok értesült, azonnal válságstábot állított fel, és arra az esetre, ha a gép Izrael felé venné az irányt, a tel-avivi reptéren készenlétbe helyezte az izraeli hadsereg elit terrorelhárító egységét. Azonban a gép váratlanul a líbiai Benghazi felé fordult, ahol egy vetélést imitáló nőnek megengedték, hogy elhagyja a fedélzetet. Ő volt az, aki a brit és az izraeli elhárítás embereit tájékoztatta, hogy a négy túszejtő – három férfi és egy nő – az Izrael elpusztítását zászlajára tűző, Wadi Haddad vezette Palesztin Népi Felszabadítási Front egyik sejtjéhez tartoznak.

Később kiderült, hogy csak ketten voltak Haddad emberei, a másik két fegyveres, Wilfried Böse és Brigitte Kuhlmann a Nyugat-Németországban illegálisan tevékenykedő Forradalmi Sejtek nevű szélsőbaloldali terrorista csoport tagjai voltak. A gépeltérítők a landolás után az izraeli állampolgárok, valamint a zsidó származásúak kivételével mindenkit szabadon engedtek.

Az izraeli kormány kemény tárgyalások nyomán 72 órás haladékot vívott ki, amelyet a mentőakció megszervezésére használtak fel. A terroristák követelésében az állt, hogy 53, öt különböző ország börtöneiben fogvatartott „szabadságharcost” bocsássanak szabadon. Ha ez nem történik meg, elkezdik kivégezni a túszokat. A későbbi Béke Nobel-díjas miniszterelnök, majd köztársasági elnök Simon Peresz, aki akkor hadügyminiszter volt elvi alapon tiltakozott a követelések teljesítése ellen, mert úgy vélte, hogy ez bátorítást adna a terroristáknak, hasonló akciók végrehajtására. 

A túszmentés rendkívül nehéz körülmények között zajlott le. Abban az időben az izraeli légierő C–130 Hercules négy hajtóművel felszerelt, légcsavaros, közepes teherszállító repülőgépeket állított hadrendbe. A C–130 előnye az volt, hogy kiépítetlen repülőtereken is le- és fel tudott szállni. Ilyen típusú gépeket vettek igénybe a Yoni Netanjahu által vezetett egységek. A Herculeseknek azonban nagy hátrányuk volt, hogy csak a Tel Avív – Entebbe közötti 4000 kilométeres útra elegendő üzemanyagot tudtak magukkal vinni. Ezért volt döntő jelentősége annak, hogy az Izraellel akkor baráti viszonyt ápoló Kenya fővárosának, Nairobinak a repülőterén leszállhattak tankolni a visszafelé vezető úthoz.  

1976. július 4-én mindössze 51 perc alatt szabadították ki az Izraeli Védelmi Erők kommandósai az Entebbe repülőterén őrzött 102 túszt. Az entebbei repülőtéren három túsz és Yoni Netanjahu vesztette életét a tűzharc során, a maradék 101 ember épségben megúszta a történteket. 

Rami Sherman, aki az akcióig cionistaként élte az életét, így fejezte be nagy sikerű előadását: egy cionista kém indult el az akcióra, és egy jámbor zsidó tért vissza….

Bonta Miklós

  • Küldés emailben