Kevesen tudják, hogy a hírhedt koncentrációs táborhoz közeli városban (lengyel nevén Oswiecimben) népes zsidó közösség élt évszázadokon keresztül.
Amíg a tábort 2.1 millió ember keresi fel évente, addig a városba mindössze néhány százan látogatnak el. Egy új kezdeményezés szeretne ezen változtatni egy emlékparkkal, továbbá az egykori közösség múltját feldolgozó kiállítással.
Az oswiecimi zsidó hitközség központja a 2000 főt befogadó nagyzsinagóga volt, amelyet a bevonuló német csapatok nyolcvan évvel ezelőtt felgyújtottak. A közösség négyszáz évig állt fenn, és tagjai között egyaránt akadtak híres tudósok, kereskedők és iparosok. Itt épültek fel Lengyelország első gyárai, melyeket zsidó családok alapítottak. A lerombolt nagyzsinagógához egy bizarr legenda is tartozik, amely szerint szimchát Tóra ünnepén, illetve egyes szombatokon a városban elhunyt zsidók megtisztult szellemei visszatérnek éjszaka a nagyzsinagógába és ott imádkoznak.
A lerombolt zsinagóga helyén emlékparkot alakítanak ki, melynek őszre tervezett megnyitójára külföldről is érkeznek majd a városból elszármazott zsidók. A kivitelezést az Auschwitzi Zsidó Központ (AJC) nevű szervezet felügyeli, mely egyéb projekteket is indított Oswiecimben. Erre példa a város egyetlen fennmaradt zsinagógájának felújítása és egy apró zsidó múzeum létrehozása. Az 1913-ban épült „Chevrá Lomdéj Misnájot” (misnatanulók egyesülete) néven ismert zsinagóga a megszállásig működött, majd a németek lőszerraktárrá alakították. A zsinagóga melletti téren gyűjtötték össze a város zsidó lakosait deportálásuk előtt.
A háború után a visszatérő zsidók újra megnyitották a zsinagógát, de a kielcei pogrom és az antiszemita légkör hatására hamarosan elhagyták az országot, így az épület ismét kiürült. A hetvenes években a lengyel állam tette rá a kezét és szőnyegraktárként hasznosította. A zsidó közösség 1998-ban kapta vissza. Az épületet az eredeti állapotoknak megfelelően restaurálták, fényképek és egykori auschwitzi zsidók visszaemlékezései alapján.
„Az emlékpark egy újabb lehetőség arra, hogy emléket állítsunk a lerombolt közösségnek és tanítsunk a történelméről. A zsidó közösség a háború előtt a város lakosságának 60%-át tette ki. Ez a kezdeményezés hidat építhet a város mai, nem zsidó lakosai és az egykori oswiecimi zsidók Izraelben és a világ más országaiban élő leszármazottai között” – mondta Tomasz Kuncewicz, az Auschwitzi Zsidó Központ vezetője. A központ okostelefonos alkalmazást is fejlesztett, melynek segítségével bejárhatóak a város zsidó szempontból fontos részei. A park magánszemélyek adakozásából épül. Eddig több mint százan adakoztak, köztük a város lakosai közül is többen.
Az oswiecimi zsidókat egyébként nem érte teljesen váratlanul a gettósítás. A nagyzsinagóga romjainak feltárásakor sietve összepakolt kegytárgyakra bukkantak. A tóratekercseket, imakönyveket és egyéb tárgyakat a földbe temették, de arra már nem volt idejük, hogy becsomagolják, vagy dobozba tegyék őket. A leleteket hatvan évvel később ásták ki, egy túlélő elbeszélése alapján. Napvilágra került a zsinagóga örökmécsese, tíz csillár, egy bronz menóra és számos könyv. Megtalálták továbbá a padló elszenesedett darabjait és az épület márványból készült díszítő elemeit is.
A tárgyak a múzeumban kaptak helyet, a zsinagóga padlójának maradványa pedig az építés alatt álló parkban lesz látható.
„Barátságos emlékhely megalkotására törekszünk” – mondta Kuncewitz, aki a megvalósuló, minimalista koncepciót támogatta a tervezés során. A parkban nagyméretű kőtáblák kapnak helyet, melyek a pusztítást szimbolizálják. Az egykori zsinagóga középpontja felett, fák között lóg majd a kiásott örökmécses.
Az egykori nagyzsinagóga közelében állt a város legnevesebb zsidó családjának otthona és üzeme. A Haberfeld gyárban vodka és más szeszes italok készültek, melyek az egész világon ismertek voltak. A házat és a lepárlóüzemet 2003-ban rombolták le, hogy szállodát építsenek a helyén.
Auschwitzban összesen egy zsidó temető maradt fent, és annak is csak egy része. A terület legnagyobb része fölé utakat és parkolókat építettek 1939-ben és a háború után is. Az utolsó zsidó temetést 2000-ben tartották a városban, Shimshon Klügert, az „utolsó auschwitzi zsidót” helyezték akkor végső nyugalomra.
Klüger a felszabadulás után visszatért a városba és a misnatanulók zsinagógája melletti otthonába zárkózva élt remeteként. A helyiek hordtak neki ételt és italt, de senki sem merészkedett be hozzá. 2014-ben az Auschwitzi Zsidó Központ Cafe Bergson néven kávézót nyitott az épületben. A bejárati ajtón még jól kivehető a mezuza egykori helye. A kávézóban a holokausztról szóló előadásokat tartanak. A város jiddis neve Ospicin volt, melyről sokan a vendégeket jelentő uspizin arámi kifejezésre asszociálnak. A négyszáz éves történelem ellenére az auschwitzi zsidók is csak ideiglenes vendégeknek bizonyultak a városban.
zsido.com
Forrás: TOI