A cödáká legemelkedettebb formája – Adakozás Peszáchkor

 

A zsidósághoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a cedáká, az adakozás micvája. Az adakozás mindig dicséretes, egyes formái azonban kifejezetten ünnepekhez kapcsolódnak: ilyen a jom kipur előtti kápárá szertartása, a purimhoz kapcsolódó mátánot leevjonim (a szegények megajándékozása), és ebbe a csoportba tartozik a peszáchot megelőzően adott cedáká, a máot chitim (búza alap), más néven kimchá depiszchá (peszáchi liszt) is.

A Talmud (Pszáchim 99b.) írja, hogy kötelességünk bort adni a szegényeknek, hogy a széder estén a rászorulók is méltóképpen megemlékezhessenek az Egyiptomból való kivonulásról. A több mint 1600 évvel ezelőtt összeállított jeruzsálemi Talmud (Bává Bátrá 1:4.) említi azt a szokást, hogy a zsidó közösségek speciális adó kivetése révén pénzt gyűjtenek a helyi rászorulók számára búzára, hogy abból lisztet őröltethessenek, melyből kovásztalan kenyeret süthetnek maguknak az ünnepre.

A középkorban a közösség magára vette a macesz elkészítésének kötelezettségét, és a kész terméket osztották ki a szegényeknek. Amikor megalakultak az első maceszgyárak, a szokás ismét változott: egyszerűbb volt immár pénzt adni a rászorulóknak, hogy maceszt vásárolhassanak. Az elmúlt évszázadokban macesz mellett a széderhez szükséges bor, az ünnepi lakoma és a szép ruházat is bekerült a máot chitin pénzből vásárolt javak közé. A háború után az amerikai Joint látta el sok helyen a kimchá depiszchá szerepét és osztott maceszt a kisemmizett európai zsidóknak. Manapság pénzt és ételcsomagot egyaránt osztanak.

A közösségek elsősorban saját nélkülöző tagjaik számára gyűjtenek, ezért kötelessége a közösség minden tagjának, hogy – lehetőségeihez mérten – adakozzon ennek az alapnak. „Mindenki, aki éhes, jöjjön és egyen” – olvassuk a széder estén felolvasott Hágádá elején. Peszách micvája az egész zsidó népre vonatkozik, ezért kiemelten fontos, hogy lehetővé tegyük kevésbé tehetős testvéreink számára is a szabadság ünnepének méltó megülését. A gyűjtés 30 nappal az ünnep előtt kezdődik, és a befolyt összeget (vagy az abból vásárolt csomagokat) többnyire a peszách beköszöntét megelőző szombat előtt osztják ki a rászorulóknak.

A Rebbe több levélben is megemlékezik erről a különleges micváról. 1962-ben például így méltatta azokat a fiatalokat, akik részt vettek a helyi máot chitim gyűjtésben:

 

„Örömmel hallottam… azokról, akik részt vettek a máot chitim gyűjtésben. A máot chitim micvája a cedáká egyik legemelkedettebb formáját jelenti… Az, hogy ebben Önök aktívan részt vállaltak, reményt ad nekem, hogy más micvák teljesítésével kapcsolatban is hasonló elkötelezettséget mutatnak…”

 

Egy másik levélben köszönetet mondott a peszáchi felkészülésben segítséget nyújtó máot chitim kampányban való részvételért és adományozásért a chicagói Nuszéch Ári zsinagóga közösségeinek és gábéinak.

 

B”H, 5711. a második ádár hónap 25. napja

(1951. április 2.)

 

Brooklyn

 

Üdvözlet és áldás!

 

A máot chitim kampányhoz való hozzájárulásukat, Shlomo Zalman Hecht rabbi közvetítésével megkaptuk. A nyugtát csatoltam.

Kérem, adják át köszönetemet és áldásomat az adományozóknak és családtagjaiknak.

Purim és Peszách ünnepe között vagyunk, melyekre bölcseink egyaránt „megváltás”-ként utalnak. Van azonban köztük egy különbség. A purimi megváltás nyomán a zsidók megmenekültek [Hámán] rendeletétől, de száműzetésben maradtak. A peszáchi megváltás azonban a szabadság állapotába segítette a zsidókat. Ezért nevezik Peszáchot „szabadságunk idejének”.

A peszáchi ünneplés a következő kijelentéssel kezdődik: „Minden éhező jöjjön és egyen; minden nélkülöző jöjjön és ünnepelje a Peszáchot”. Más szavakkal: még mielőtt megkezdenénk a saját széderünket, azt mondjuk a hiányt szenvedőknek, hogy mindent megadunk nekik, amire szükségük van. Ezután látunk neki a szédernek. Ennek az érdemében ünnepelhetjük meg igazán „szabadságunk idejét”. Ez általában a cedáká, és különösképpen a máot chitim adományozásának a hatása. Többet teszünk saját magunk számára a cedákával, vagy a máot chitimmel, mint azok számára, akik megkapják ezeket az összegeket. Mivel ezen ajándékok által nyerjük el azt az érdemet, hogy megszabadulhatunk anyagi és szellemi aggodalmainktól, és mindannyian, egyenként, valóban megünnepelhetjük a szabadságunk idejét.

És – minél hamarabb, még a napjainkban , mindannyian részesülünk a kollektív szabadságunk idejéből, amikor Isten mindannyiunkat kivezet a száműzetésből a Messiással, aki elhozza számunkra az igazi és végső megváltást.

Kóser és boldog Peszáchot, valamint mindenféle anyagi és szellemi javakat kívánva,

 

Aláírás

 

  • Küldés emailben