Botrányos UNESCO-döntés: a Siratófalhoz nincs közük a zsidóknak

A határozat a Siratófalat és a Templom-hegyet is arab néven említi.

Fél évvel azután, hogy UNESCO, vagyis az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete előzetes határozatot fogadott el, mely szerint a jeruzsálemi Templom-hegy nem kapcsolódik a  zsidó néphez és annak történelméhez, a szervezet csütörtökön megszavazta azt a határozatot, mely egyértelműen tagadja a zsidó nép és a Templom-hegy, illetve a Siratófal kapcsolatát. A Siratófal, mely a második jeruzsálemi Szentély külső kerítőfala volt, a legszentebb hely, ahol ma zsidók imádkozhatnak. Az Ál-Ákszá mecset, az iszlám harmadik legszentebb helye, a hegy tetején található. Zsidók – bár bizonyos megkötésekkel felmehetnek a hegyre – egy 1967-es, Jordániával kötött megállapodás értelmében -, nem imádkozhatnak a hegyen, sőt, még imádkozásra utaló gesztust sem tehetnek.

A 24 igennel, 6 nemmel, 26 tartózkodás mellett megszavazott határozat szerint az ENSZ a továbbiakban arab néven – Hárám ál-Sárifként – említheti a Templom-hegyet, valamint a Siratófalat is, a héber nevek pedig csupán idézőjelben szerepelhetnek. Az Izraelt következetesen „megszálló erőnek” nevező határozatban emellett elítélték a jeruzsálemi civilek elleni izraeli „agressziót” a Templom-hegyen, azt a „provokatív erőszakot, mely megsérti a terület szentségét és integritását”, valamint azt, hogy a – dokumentumban Ál-Burák térnek nevezett – Siratófal előtti téren munkálatok folynak. A vádaskodás tovább folytatódik a szövegben, végül felszólítják Izraelt, hogy „szüntesse be az agressziót és az erőszakoskodást, melyek növelik a feszültséget helyben és a vallások között is”. Hogy legalább némiképpen kiegyensúlyozottnak láttassák a határozatot, szerepel benne, hogy Jeruzsálem három vallás szent városa – a következő sorrendben: iszlám, kereszténység, zsidóság. Ez utóbbi kijelentés Irina Bokova, a UNESCO főigazgatójának júliusi állásfoglalását ismétli meg.

Binjámin Netánjáhu miniszterelnök élesen reagált az általa abszurdnak nevezett döntésre, és meghívta a UNESCO tagjait, hogy tekintsék meg Titus Rómában található diadalívét, hogy lássák, milyen kincseket vittek el kétezer évvel ezelőtt a Szentélyből. A miniszterelnök egy Bibliáról tartott beszélgetésen beszélt saját otthonában. „A UNESCO színielőadása folytatódik”- mondta. – „Ma egy olyan, nevetséges döntést hoztak, mely tagadja a zsidó nép és a Siratófal kapcsolatát. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy a kínaiaknak nincs közük a nagy falhoz, vagy az egyiptomiaknak a piramisokhoz.”

Reuvén Rivlin államelnök a közeledő szukot ünnepére hivatkozva kritizálta a döntést. „Egyik ünnepünk sem kötődik olyan mértékben Jeruzsálemhez, mint szukot” – mondta. – „Izrael népének ünnepei mind kiemelik népünk és földünk megbonthatatlan egységét, és a világ egyetlen fóruma, vagy szervezete sem állhat elő azzal, hogy tagadja a zsidó nép, Izrael Földje és Jeruzsálem közötti kapcsolatot – és ha egy szervezet mégis megtenné ezt, az egyszerűen saját magát szégyeníti meg… a történelmet nem lehet megváltoztatni.”

Juli Edelstein, a Kneszet szóvivője szintén kikelt a „valóságtól és a történelemtől elrugaszkodott” ENSZ határozata ellen. Más izraeli diplomaták is felháborodásukat fejezték ki, és kijelentették, hogy a döntés antiszemita, és arról tanúskodik, hogy a nemzetközi közösségnek nem áll szándékában még csak azt sem elismerni, hogy a Siratófal szent hely a zsidó nép számára.

Az ellenzék vezére, Jicchák Herzog is megszólalt. Kijelentette, hogy „a UNESCO rossz hírét kelti a diplomáciának… Aki át akarja írni a történelmet, el akarja torzítani a tényeket, és arról fantáziál, hogy a Siratófalnak és a Templom-hegynek nincsen köze a zsidó néphez, az borzalmas hazugságot állít, ami csak arra való, hogy tovább növekedjen a gyűlölet. Ebben a kérdésben egyetért egész Izrael népe, és arra biztatom a UNESCÓ-t, hogy vonja vissza ezt a bizarr határozatot, és az emberi történelem eltorzítása helyett foglalkozzon annak védelmével.”

A döntést többek között Oroszország és Kína is támogatta, annak ellenére, hogy az utóbbi időszakban mindkét országgal megerősödtek Izrael kapcsolatai. A támogatók között volt az a Brazília is, mely a júliusi igen szavazata után sajnálkozását fejezte ki a határozattervezet támogatása miatt. A döntés természetesen az indítványozó országok – Algéria, Egyiptom, Libanon, Marokkó, Omán, Katar és Szudán, valamint más muszlim országok támogatását is élvezte. A határozatot csupán hat tagország: az Egyesült Államok, Németország, Hollandia, Nagy-Britannia, Észtország és Litvánia ellenezte. A júliusban még támogatóként fellépő Franciaország, Spanyolország, Szlovénia, Argentína és India most tartózkodott – ez a változás valószínűleg az izraeli kormány erőteljes lobbijának köszönhető. Áprilisban Francois Hollande francia elnök elismerte, hogy a határozat támogatása hiba volt országa részéről.

Izrael – igencsak szokatlan lépéssel, arra hivatkozva, hogy a határozat nemcsak zsidó, hanem keresztény érdekeket is sért – a Vatikánhoz fordult, hogy segítsen meggyőzni a nemzeteket arról, hogy ne tagadják meg a zsidó nép Jeruzsálemmel való kapcsolatát. Bár a Vatikán csak megfigyelői státusszal rendelkezik – tehát nem szavazhat -, de a háttérben befolyásolhatja az eseményeket.

A határozatot ellenző Egyesült Államok kongresszusának tagjai levélben fordultak a szervezethez, és arra kérték a tagokat, hogy ne próbálják megváltoztatni a történelmet: „A Templom-hegyet, mely a Siratófallal együtt a zsidóság legszentebb helye, ahova a világ minden tájáról érkeznek zsidók, kizárólag muszlim szent helyként írják le, és csak a muszlim nevükön említik” – jegyzik meg a levél írói. – „Ha a Siratófalat említik, azt pusztán idézőjelben teszik, jelezve ezzel azt, hogy a név nem hivatalos, és nélkülözi a történelmi alapot… Ez a szükségtelenül megosztó és szelektív határozat aláássa a UNESCO célját és integritását azáltal, hogy megpróbálja újraírni Jeruzsálem történelmét.”

A döntés támogatói voltak: Algéria, Banglades, Brazília, Csád, Kína, Dominikai Köztársaság, Egyiptom, Irán, Libanon, Malajzia, Marokkó, Mauritius, Mexikó, Mozambik, Nicaragua, Nigéria, Omán, Pakisztán, Katar, Oroszország, Szenegál, Dél-Afrika, Szudán és Vietnam.

Tartózkodott: Albánia, Argentína, Kamerun, El Salvador, Franciaország, Ghána, Görögország, Guinea, Haiti, India, Olaszország, Elefántcsontpart, Japán, Kenya, Nepál, Paraguay, Saint Vincent és Nevis, Szlovénia, Dél-Korea, Spanyolország, Sri Lanka, Svédország, Togo, Trinidad és Tobago, Uganda és Ukrajna.

Nem volt jelen: Szerbia és Türkmenisztán.