Öltözködési szabályok a zsidó hagyományban.
Hetiszakaszunk, a Tecáve a papi és főpapi ruházatról, illetve a kohénok felszenteléséről szól, és beszél a mizbeách házáhávról, vagyis a Szentély épületén belül található arany füstölőoltárról is.
A ruházattal és annak kiegészítőivel kapcsolatban a Tóra először a különleges főpapi darabokat sorolja fel – összesen négyet -, majd az egyszerű kohénok öltözékét – szintén négy darabot -, melyet a kohén gádol, vagyis a főpap is viselt a díszes öltözéke alatt. (Egy szemléletes videóbemutatót itt találnak olvasóink.)
Mi most a felvétel sorrendjében mutatjuk be a ruhadarabokat. Az első négy az egyszerű kohénoké:
- Michnászájim: buggyos, térdig érő, fehér lenvászon nadrág a szemérmesség kedvéért.
- Kutonet: fehér lenvászon tunika, mely nyaktól a földig befedte viselőjét, az ujjai is hosszúak voltak, egészen csuklóig értek.
- Migbáát/micnefet: turbán, mely hosszú fehér textildarab volt, az egyszerű kohénok csúcsosra, a főpap kerekded formájúra kötötte.
- Ávnet: hosszú öv, melyet a derekukon többször körbetekertek. A kohén gádol jom kipurkor fehérre cserélte a színes övét.
A következő négy ruhadarab csak a kohén gádol öltözékéhez tartozott hozzá:
- Meil: hosszú kék köpeny, alján arany csengettyűkkel és gránátalmákkal díszítve.
- Éfod: hátulról előre felkötött, színes kötény, melynek vállán egy-egy sohám kő volt, rajtuk hat-hat törzs neve.
- Chosen: az ítélet mellvértje. Négyzet alakú mellvért, rajta 12 drágakő négy sorba rendezve, arany foglalatban, a köveken bevésve a 12 törzs neve. A chosen tulajdonképpen egy kettéhajtott textildarab volt, melynek belsejében volt az urim és a tumim, melyek különleges erejét adták e csodálatos mellvértnek. Ezen keresztül küldött Isten próféciát a főpapnak. Aranyláncokkal kötötték az éfodhoz.
- Cic: arany fejpánt, rajta felirat: „szent az Istennek”.
Az, hogy a Tóra ilyen részletekbe menően meghatározza a főpapok öltözékét, fontos üzenetet hordoz a számunkra. A midrásból tudjuk, hogy a zsidók többek között azért menekültek meg Egyiptomból, mert megőrizték a ruházatukat. Ezzel kapcsolatban a rimanovi Menáchem Mendel rabbi gyakran említette, hogy a nem-zsidók öltözékébe bújó zsidók antiszemitizmust váltanak ki. A ruházat nemcsak külsőség az ember számára, és nemcsak a hideg vagy az erős nap ellen védő felszerelés. Az, hogy mit veszünk fel, fontos üzenetet hordoz a környezetünk számára is. Nem véletlen, hogy a zsidó törvénykezés ezzel kapcsolatban is számos szabályt, parancsolatot és tiltást tartalmaz. Bölcseink azt mondják, hogy a kohénok különleges öltözékének egyik célja az volt, hogy a zsidók szent emberként tekintsenek rájuk, akik elkötelezetten szolgálják az Örökkévalót. Ezért a babilóniai zsidó bölcsek is látványosan öltözködtek, hogy ezzel is a Tóra tiszteletére ösztönözzék az egyszerű embereket.
A Talmud a Sábát traktátusban azt is elmondja, hogy a tóratudósoknak mindig kifogástalanul tiszta ruhában kell lenniük. Ezzel kapcsolatban alakult ki az a szokás is, hogy a szombatot és az ünnepeket többek között tiszta és erre az alkalomra félretett ruhadarabokkal is megtiszteljük. Sokan még külön cipőt és táleszt (imalepel) is tartanak szombatra. A különleges ruhák mindig arra emlékeztetik viselőjüket, hogy szombat van, és ennek megfelelően kell viselkednie. Sok helyen szokás ros hásánára, jom kipurra, szukotra és peszáchra új ruhát venni. Újholdkor (ros chodes) a vallásos oktatási intézményekben elvárják, hogy a gyerekek fehér felsőrésszel tiszteljék meg a különleges napot.
A papok, istenfélelmük jeleként, befedték fejüket a szolgálatuk során, ahogy az a fenti felsorolásban is olvasható. Ebből vezették le bölcseink a férfiak fejének befedésének szokását. A férjezett nők hajának eltakarása tórai parancsolat, ám a legismertebb zsidó ruhadarab, a fiúk és férfiak kerek, többek között kipa, kapedli, vagy jármülke néven is emlegetett fejfedője szokásként terjedt el, és erősödött micvává.
Ahogyan fent írtuk, a papok meghatározott sorrendben vették fel a ruháikat. Ugyanígy szokás odafigyelni, hogy előbb a ruha jobb, majd a bal ujjába bújjunk bele, cipő felvételekor pedig először a jobb-, majd a ballábasat húzzuk fel, megkötni viszont pont fordítva szokás: először a bal, utána a jobb következik. Levételnél pedig fordítva. Szokás ezen felül, hogy egyszerre csak egy ruhát veszünk fel, nem bújunk bele például egyszerre egy pólóba és egy pulóverbe. Azt mondják, ez feledékenységet okozhat, vagy az ember elfelejtheti a Tórát, amit már megtanult.
Új ruha felvételekor, elsősorban akkor, ha az nagyon különleges és drága darab, szokás elmondani a sehechejánu áldást, melyet új dolgokra mondunk. Az egyes közösségekben más és más szokások uralkodnak az áldás szükségességével kapcsolatban, érdemes rabbi véleményét kikérni a témában.
Amire oda kell figyelnünk feltétlenül, az az, hogy a Tóra tiltja a sáátnézt, vagyis azt, hogy olyan ruhát viseljünk, melyben egyaránt van len és gyapjú is. Ehhez megfelelő szakemberektől lehet segítséget kérni. További részleteket a zsidó öltözködési szabályokról itt olvashatnak.
zsido.com
A Tecáve hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez, további magyarázatok, valamint a főpapi öltözék megismeréséhez kattintson ide.