27 évvel ezelőtt, támuz hónap 3-án (idén június 13.) hunyt el a lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneersohn rabbi (1902-1994). Követői és tisztelői számára ez a dátum azóta az év egyik legfontosabb napjává vált. A „gimel támuzként” (a héber gimel betű számértéke három) emlegetett nap köré megannyi szokás társul, melyek mind a jórcájtra (halálozási évfordulóra) való felkészülés, mind az emléknap szerves részeivé váltak az évek során.
A különböző szokások egy része az általános, minden jórcájt alkalmával elvégzett tevékenységeken alapszik, más részük pedig magától a Rebbétől ered, aki elődje és egyben apósa, a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn (1880-1950) halálozási évfordulója kapcsán számos hagyományt honosított meg. Alább a lubavicsi közösségekben mára bevetté vált gimel támuzi szokásokat vesszük sorra.
- A jórcájtot megelőző szombaton szokás a zsinagóga minden tagját a Tórához szólítani. Mivel Chábád közösségekben nem szokás a megszabott nyolc főnél többet felhívni a Tórához, ezért egyszerre több tóraolvasást tartanak a zsinagóga különböző helyiségeiben.
- Az utolsó Tórához szólított, aki a prófétai szakaszt, a háftárát is felolvassa, a közösség egyik tiszteletre méltó, általában idős és nagy tudású tagja legyen. Ha nincs ilyen személy, általában kisorsolják ezt a különleges tisztséget.
- Általános szokás, hogy a gyászoló vezeti a közösségi imákat. Mivel minden hászid gyászol ezen a napon, ezért beosztják, hogy ki vezeti az egyes imákat s így több embernek is része lehet ebben a megtiszteltetésben.
- A jórcájtot megelőző nap délutánján 24 órán át égő, méhviasz mécsest gyújtanak. A méhviasz héber nevének betűi a következő mondat szavainak kezdőbetűit adják ki (Jesájáhu 26:19): „Ébredjetek és ujjongjatok, ti porban lakozók”.
- Az előimádkozó előtt öt mécsest gyújtanak a lélek öt szintjének megfelelően.
- A közösségi imák után a Misna Kélim traktátusának 24. és a Mikváot traktátus 7. fejezetét tanulják, illetve elmondják a Tánja néhány sorát, majd elhangzik a kádis derábánán.
- Az imákat követően valaki elmond egy máámárt, azaz kabalisztikus fejtegetést. Ez lehet az előző rebbe által írt Báti Legáni kezdetű vagy a Rebbe Veátá Tecáve című tanítása. Szokás emlékezetből recitálni a szöveget.
- A reggeli ima előtt és a délutáni ima után áttanulmányozzák a Tánja egy-egy fejezetét.
- A jórcájt alkalmával szokás adományt juttatni a család minden tagja nevében egy olyan szervezet vagy kezdeményezés számára, melyet a Rebbe alapított vagy inspirált.
- A hászidok gyakran fordulnak levélben a Rebbéhez, még elhunyta után is. Ezen a napon is szokás levelet írni majd eljuttatni a Rebbe sírjához, faxon vagy e-mailben. Ebben azt kérik, hogy a Rebbe könyörögjön kegyelemért az Égben a levél írójáért és családjáért.
- Ősi hagyomány, hogy a jórcájt alkalmával Misnát tanulnak, mert a Misna és a lelket jelentő nesámá szó héber betűi azonosak. A Misna azon fejezeteit szokás tanulni, melyek az elhunyt nevének kezdőbetűihez kapcsolódnak. Gimel támuzkor így a Rebbe nevét alkotó betűk szerint megy a tanulás.
- Ezen a napon a lubavicsi hászidok számára különösen fontos, hogy mind a családtagjaik mind a tágabb zsidó közösség számára elvigyék a Rebbe üzenetét és megosszák a legfontosabb tanításait. Ilyen például a minden zsidóra kiterjedő szeretet, az áhávát Jiszráel parancsa, a napi zsoltármondás fontossága, a Tánja rendszeres tanulmányozása, a Rámbám Misne Torá című művének napi tanulása., illetve a büszke, a Tórát örömmel követő, autentikus zsidó élet népszerűsítése. Külön hangsúlyt kell fektetni a gyermekek oktatására, melyhez megfelelő eszköz lehet a Rebbe által bevezetett 12 idézet megtanítása, melyek összefoglalják a zsidó hit legfontosabb elemeit.
1951-ben, Joszef Jicchák rabbi első jórcájtján, a Rebbe levélben fordult híveihez, melyben leírta a megemlékezésre való felkészülés módját. Sorait ezzel zárta: „Az Örökkévaló gyorsítsa fel a messiás eljövetelét, hogy a porban lakozók felkeljenek és ujjongjanak. A mi rebbénk is köztük lesz, csodálatos tanítást fog adni és Isten Házának útjára vezet bennünket”.
zsido.com
Forrás: Iggudhashluchim