Zsidók a hatalmasok környékén

Az amerikai elnökválasztás eredménye után sok évszázada először fordul elő, hogy hitüket megélő és gyakorló zsidók kerülnek a hatalom közvetlen környékére. Donald Trump veje, Jared Kushner ugyanis vallását napi szinten is megélő és gyakorló zsidó, lánya, Ivanka pedig a háláchának megfelelő módon vette fel a zsidó vallást. Mindketten Trump elnök legbizalmasabb tanácsadói között találhatóak, ez pedig ráirányítja a reflektorfényt arra a kérdésre, mit is kell tenni ilyenkor, helyénvaló-e zsidó embernek ennyire közel kerülnie a hatalomhoz. Az ilyen helyzet korántsem új vagy példanélküli.

A bibliai idők, jelesül a babilóniai fogság közel hetven esztendeje alatt (cca. ie. 586-521) a zsidók sorsa hol jobb, hol rosszabb sorra fordult. A híres purimi események után például Mordecháj, a zsidók vezetője került igen prominens helyre a királyi udvarban. Eszter könyve és a kapcsolódó rabbinikus irodalom tanúsága szerint Mordecháj a purimi majdnem-tragédia előtt is a királyi udvar befolyásos tanácsadója volt, miközben a rabbinikus bíróság feje és a zsidó közösség vezetője is volt. A király tanácsadójaként minden befolyását latba vetve a zsidó közösség jólétéért és biztonságáért küzdött, miközben a Perzsa birodalom erősítésén is munkálkodott.

A spanyol aranykor

Prominens rabbik és zsidó vezetők igen magas pozícióba leggyakrabban a spanyol „aranykorszakban” kerültek, főként 912 után, mikor is az ibériai félszigetet Adb-al-Rahman irányította. Uralkodása addig nem látott presztízst és gazdagságot hozott a zsidó közösségnek, mind szellemiekben mind pedig anyagiakban. Zsidó tudósok kiemelkedő helyet töltöttek be mind a tudományok, mind pedig a művészetek területein, mindeközben persze a zsidó bölcselet és irodalom soha nem látott termékenységet mu­ta­tott.

A vezetők közül az első kiemelkedő talán Smuel HáNágid rabbi volt (993-1056), aki Cordobában született majd kesőbb, polgárháborús veszély miatt kénytelen volt Malagába menekülni. Kereskedő volt, de vagyonát jelentős részben politikai célokra használta, a zsidó közösség védelmében. Habbus király halála után trónra segítette annak másodszülött fiát, Badisz-t, az elsőszülött Bolukin ellenében, aki a „szívességet” azzal hálálta meg, hogy Smuel rabbit vezír­nek tette meg. Ez a pozíció gyakorlatilag a hadsereg főparancsnokának felelt meg, így Smuel HáNágid (a nevét is ekkor kapta, hiszen eredeti neve Smuel ibn Nagrilla volt, a nágid cím herceget jelent) a második legbefolyásosabb ember volt a birodalmoban. Még a mai világban is nehéz elképzelni, hogy egy szakállas, tudós rabbi szolgáljon például az Egyesült Államok hadseregének élén.

Diplomata rabbik

Szintén Abd-al-Rahman udvarában volt orvos Chászdáj ibn Sáprut rabbi is (915-970) egyben az egészségügyi miniszteri pozíciót is ő töltötte be, így diplomáciai feladatai is voltak. Olyannyira, hogy kényes ügyeket „simított el” például a kalifátus és I. Ottó német-római császár közt, mikor is egy kényesen fogalmazott le­vél tartalmát sikerült átiratnia a csá­szár küldöttjeivel, hogy az ne sért­se a muszlim uralkodót, ezzel egy esetleges háború kirobbantását koc­káztatva. Más alkalommal a riva­li­záló léoni és navarrai királyságok közt sikerült háborút megelőznie az­zal, hogy meg­győzte Pamplona királynőjét, hogy saját gőgjét háttérbe szorítva járuljon a kalifa elé, annak segítségét kérve.

Rabbinikus teendői mellett diplomáciai feladatokat is ellátott a híres Joszef ben Meir ibn Migas, akit a rabbinkus irodalom neveinek kezdőbetűi után Ri miGás-nak neveztek el és aki a híres Rif tanítványa volt (Jicchák Álfászi rabbi, a híres törvénykodifikátor) és a legenda szerint Maimonidész egyik rabbija is volt. Rabbinikus munkái mai napig szerves részei a zsidó tudományoknak és vallásjognak, könyvei minden rabbinikus könyvtár alapművei, főként a Talmud Bává Bátrá és Sövuot traktátusához írt magyarázatai valamint a közel 200 responzumot tartalmazó Sáálot veTsuvos Ri miGás című kötetei. Többi munkái sajnos elvesztek, azokat azonban a korai magyarázók, így Maimonidész is rendszeresen idézik.

Az inkvizíció árnyékában

Talán a legtragikusabb sorsú zsidó miniszter a spanyol „aranykor” egyik vége felé tevékenykedő Don Jicchák Ábárbánel, akinek híres biblia kommentárjai (pl. Józsué, a Bírák vagy Sámuel könyveihez de akár a Maajané háJesuá Dániel könyvéhez vagy Jesuot Mesicho illetve Másmiéj Jesuá című, a Messiási gondolat filozófiájának mun­kái) nemcsak híres és fontos gyűj­temények, de részletes korrajzzal is szolgálnak ennek a letűnő, de dicsőséges korszaknak az életéről. Ábárbánel a király pénzügyminisztereként először szülőhazájában, Portugáliában állt V. Alfonz szolgálatába, majd székhelyét a király halála utáni üldöztetés miatt Toledóba áttéve Izabella királyné pénzügyeit igazgatta. Ebben partnere, az az Ávrahám Senior volt, aki a későbbi zsidóellenes rendeletek hatására a kikeresztelkedést választotta.