Zsidó világhíradó

Eltávolították Auschwitzből a fölösleges kereszteket

Az évek óta folyó és az európai megbékélés légkörét mérgező auschwitzi viszály, úgy tűnik, nyugvópontra jutott a lengyel kormány határozatával, amely az auschwitzi haláltábor területén felállított többszáz feszület eltávolítására adott utasítást, a lengyel egyház beleegyezésével.
A feszületeket egy szélsőséges lengyel keresztény szervezet állította fel, mind az egyház, mind a zsidó világszervezetek tiltakozása ellenére. Auschwitz kisajátítása a Holocaust hatmillió zsidó áldozatának arculcsapása – érveltek a zsidó szervezetek amelyek évente szerveznek tömeges zarándoklatot a lengyelországi, valamint németországi haláltáborokba. Miközben még folyik a vita a keresztény egyházak és XII. Pius pápa felelősségéről a Holocaust előkészítésében, majd elhallgatásában – a feszületek törvénytelen felállítása egy ilyen érzékeny helyen csak olaj volt a tűzre, amiben a maradék zsidóság súlyos provokációt látott. Ezt szüntette most meg a lenyel kormány bátor határozata.

A 122. zsoltár a Kneszet megnyitóján

Az új izraeli parlament (Kneszet) június 7. megnyitott első ülésén az országgyűlés titkára felolvasta a 122. zsoltárt:
„Dávid zarándokéneke:
Örültem amikor azt mondták nekem: Az Örökkévaló házába megyünk. Lábaink kapuidban álltak már, Jeruzsálem! A felépült Jeruzsálem olyan mint a város, amelyben minden egyesül. Oda zarándokolnak a törzsek, Isten törzsei, hogy tanúságot tegyenek.
Izrael mellett és hálát adjanak az Örökkévaló nevének. Ott üléseznek a bíróságok, ott székel Dávid háza. Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek, legyenek boldogok akik szeretnek téged! Honoljon béke sáncaidon belül, nyugalom palotáidban. Véreim és barátaim nevében hadd kívánjak neked békét. Örök Istenünk Háza kedvéért, hadd kívánjam javadat!” (A fordítás a Sámuel imája – Zsidó Imakönyv alapján).
A gesztust kétségtelenül a Kneszet több, mint 25%-át képviselő vallásos honatyáknak szánták, de a Kneszet elnöksége lakonikusan közölte, hogy Dávid Zsoltárai az egész zsidó nép, sőt az egész emberiség közkincse.

A Dákár eltemette halottait; nincsenek águnák

31 évvel ezelőtt tűnt el „valahol a Földközi tengeren” egy izraeli tengeralattjáró, amely a Dákár névre hallgatott. Éppen egy angol dokkból jött, ahol felújították és hazafelé tartott, amikor egyszer csak megszakadt vele a kapcsolat és eltűnt.
A dolog nagy sokk volt, 16 nős katona volt az eltűnt 69 fős legénység között és a holttá nyilvánítással kapcsolatos problémák sok családot érintettek. A zsidó vallás törvényei szerint, ha egy nős férfi eltűnik, felesége addig nem mehet férjhez, amíg hitelt érdemlően nem nyer bizonyítást, hogy a férfi meghalt. Az ilyen kétes ügyekben az elhagyott egyedül maradt asszonyt „águná”-nak – „lebéklyózott” asszonynak – hívják.
Minden korok rabbijai igen nagy erőfeszítéseket tettek az ilyen águná-k felszabadítására, hogy férjhez mehessenek. A Talmudban lefektetett irányelvek szerint, ha valaki egy olyan helyen tűnt el, ahonnan kikerülhetett élve – akkor nem lehet a feleségét felmenteni az águná státus alól, mivel feltételezhető hogy élve kikerült és eltűnt – esetleg el akart tűnni, el akarta hagyni feleségét. Ellenkező esetben bizonyosnak vesszük, hogy ott pusztult el, mivel nem volt lehetősége kimenekülni. Érdekes, hogy a talmudi alap-precedens főleg a vízbefúlást használja példának. Így ha egy olyan helyen esett a vízbe, ahol nem láthattuk, hogy kimenekült-e valahol (amit a Talmud „végtelen [illetve nem látható határú] víz”-nek (májim seén láhem szof) nevez, akkor a feleség lebéklyózott és nem mehet férjhez, addig, amíg ki nem derül, mi történt férjével.
Ellenkező esetben, amikor nyilvánvaló, hogy a férj nem menekült ki egy „látható határú vízből” (májim sejes láhem szof) – tehát meghalt, akkor a feleség szabad és erről a rabbinátus okiratot állít ki neki.
Ez történt a Dákár esetében is. Mivel minden jel arra mutattott, hogy elsüllyedt és a hullámsírból senki nem menekülhetett meg, Slómó Góren tábori (később országos) főrabbi – aki nagy Talmud-tudós hírében állott – az összes nős matróz feleségét felmentette és azóta közülük valóban sokan férjhez mentek. Az erről az esetről írt tanulmányi responsum nemrégen jelent meg az egyik könyvében, több mint 200(!) nyomtatott oldal terjedelemben.
Most hogy megtalálták – Kréta mellett, 3 kilométer mélységben – az elveszett tengeralattjárót – anélkül, hogy egyelőre tudnák mi okozta a fatális szerencsétlenséget – nincsenek akut halachikus problémák, bár a családok egy része követeli, próbálják meg kiemelni a hajót, esetleg lehet benne találni valamit a tetemek maradványaiból és azokat a vallás előírásai szerint – kever Jiszráél – eltemetni. Valószínű, hogy erre nincs lehetőség és a tenger lesz a matrózok sírja.