A háláchá, vagyis a zsidó vallásjog szerint a szertartás ezen része maga a házasságkötés első szakasza, a kidusin. A szertartás során a vőlegény a tanúk jelenlétében a menyasszony ujjára helyezi a gyűrűt, és kijelenti:
„Íme, te e gyűrű által feleségemmé válsz Mózes és Izrael törvénye szerint.”
A kimondott szavak és a gyűrű átadása együtt teszik érvényessé a házasságot.
A zsidó jog nem ismeri a kölcsönös gyűrűcserét a szertartás részeként. A Tóra megfogalmazása – „a férfi vesz magának feleséget” – alapján a hagyomány szerint a jogi aktus a férfi kezdeményezésével történik. Ezért az ortodox gyakorlatban – akár haszid, akár modern ortodox közösségekben – a chupá alatt nincs kölcsönös gyűrűcsere, és a férfi jegygyűrű viselése sem általános. Ha a menyasszony gyűrűt ajándékoz férjének, az a hivatalos szertartás után, személyes gesztusként történik.
Régi zsidó hagyomány
A gyűrű használata régi hagyomány, amely a középkor folyamán vált általánossá. Bár a Talmud a házasságkötést pénzértékű tárgy átadásához köti, a gyűrű mint konkrét forma a későbbi gyakorlatban terjedt el.
A vallásjog részletes előírásokat is meghatároz. A gyűrű legyen egyszerű, díszítés nélküli, általában aranyból készült, hogy ne merüljön fel megtévesztés. A vőlegény tulajdonában kell állnia, és közvetlenül a menyasszony ujjára kell kerülnie. A gyűrűt hagyományosan a mutatóujjra helyezik, hogy a tanúk jól láthassák, és a kijelentésnek egyértelműen meg kell előznie a felhelyezést.
A zsidó hagyomány szerint a gyűrű köre a teljességet jelképezi. A kör a tökéletesség formája, ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy a házasság két esendő ember szövetsége.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.