Ha zsidó újév, akkor ros hásáná. De tényleg csak ez az egy héber elnevezése lenne? Nos, közel sem. Ismerje meg a zsidó újév mind a négy elnevezését!
A zsidó újév a ros hásáná. Valóban, legalábbis ez a legelterjedtebb elnevezése, annak ellenére, hogy a Tórában teljesen más neveken hívják. Alábbi összefoglaló cikkünkből megismerheti az ünnep mind a négy elnevezését s annak eredetét.
Ros hásáná a zsidó újév
Az ünnep legismertebb neve a ros hásáná, melyet gyakorlatilag szinonimaként használunk, jóllehet, szó szerint jelentése „az év feje”. Vagyis újév napja úgy viszonyul az év többi napjához, mint a fej a többi testrészhez.
A fej és a többi testrész viszonyának három szintjét ismerhetjük fel: (a) Az agy a test egészének, illetve egyes szerveinek működését irányítja. (b) Egyedül az agyban van valamennyi szerv életerejének központja, hiszen a test különböző szervei mind az agy egy-egy részéhez kapcsolódnak. (c) Az agy képessége a legnagyszerűbb emberi tulajdonság, a gondolkodás.
Jom hádin, „az ítélet napja”
Másik fontos elnevezése a jom hádin, magyarul: „az ítélet napja”. Itt az van kihangsúlyozva, hogy ros hásáná napján Isten mérlegre teszi az ember előző évi tetteit, jó és rossz cselekedeteit, és e napon határozza meg, mi vár ránk a következő esztendőben.
David Aaron rabbi kihangsúlyozza, hogy ros hásáná nem csupán ünnep vagy emlékezés, hanem egyfajta szellemi mérlegelés, amikor az ember felelősséget vállal, és az ünnep része az önvizsgálat.
Jom házikáron, „az emlékezés napja”
A jom házikáron elnevezés arra utal, hogy ezen a napon Isten megemlékezik a teremtett világáról, az embertől a legapróbb teremtményéig. Az ember jó cselekedeteire, az előző év eseményeire. De nem csak az Örökkévaló, hanem az ember is megemlékezik, bocsánatot kér, megvizsgálja az elmúlt időszakot és keresi a helyreállítás lehetőségeit.
Jom teruá, „a kürtfújás napja”
Jom teruá, azaz a kürt, vagyis sófár megfújásának napja. A sófárfújás a nap legfontosabb micvája.
Amikor ros hásánákor megfújják a sófárt, egy hosszú fújással kezdink, amely a Király eljövetelét és uralkodó hatalmának megszilárdulását jelenti. Ezután ismét megszólal a sófár, de ezúttal néhány rövidebb, töredékes fújás. A második fújás hangja az ego összeomlását tükrözi. A király jelenléte elárasztja az egót, és az összeomlik. Aztán, furcsa módon, az összeomlásból ez az új erő fakad, egy újabb hosszabb fújás, és ez az én megszilárdulására utal.
Mind a négy elnevezés az ünnep egy-egy aspektusát ragadja meg. A zsidó újév tehát egyszerre öröm, félelem, remény és megújulás.
Borítókép: AWAD AWAD / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.