A pészahi történet nem csupán a múltról szól – a szabadságért vívott harc minden generációban megismétlődik, más-más formában. A zsidók kivonulása Egyiptomból nemcsak fizikai távozás volt, hanem egy lelki átalakulás is: a rabszolgaságból való kilépés, a hit és az önazonosság megtalálása.
Ahogy lányommal kedvenc zsidó könyvsorozatunk pészahi történetét olvastuk, egy ártatlan kérdésével olyan mélységekbe vezetett, amelyeket addig talán észre sem vettem. A fáraó lovainak rejtélye nemcsak a zsidó nép történelmében játszott kulcsszerepet, hanem az én személyes utamat is visszatükrözte. Az élet kihívásai – legyenek azok múltbéli sebek vagy belső vívódások – sokszor éppen azok a próbatételek, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a valódi szabadság.
A megpróbáltatások útja a szabadság felé
Aki olvasta a purimi írásomat, tudja, hogy van egy lányom, akivel már rutinszerűen olvassuk az esti meséket. Ahogyan purim alkalmával is, most is a The Jewish Big Book-ot vettük elő, hogy a pészahi történetet olvassuk. Miután befejeztük a könyvet, a kislányom egy különös kérdéssel fordult hozzám:
— Anya, hogy lehet, hogy Isten elpusztította az állatokat az ötödik csapással, de az egyiptomiak mégis lovakkal üldözni tudták a zsidókat, amikor elhagyták Egyiptomot?
Mindig lenyűgöz, mennyire éleslátó és kíváncsi a gyermekem. A kérdése nemcsak engem érintett meg, hanem egy régi teológiai dilemmát feszegetett. A Midrás szerint (Szánhedrin 111a) Isten szándékosan hagyta meg a fáraó lovait, mert a végső büntetés, a Vörös-tenger csodája, így teljesedhetett be. Ha az egyiptomiaknak nem lettek volna lovaik és szekereik, nem üldözték volna a zsidókat, és a megváltás csodája sem történhetett volna meg.
Próbáltam ezt a lányom számára is érthető módon elmagyarázni:
— Képzeld el, hogy az egyiptomiak tehenei és bárányai elpusztultak a csapás során, így az embereknek sem húsuk, sem tejük nem maradt. Néhány ló azonban túlélte, valószínűleg azért, mert istállóban voltak, és így védve maradtak – ezt a jelenetet a könyv is így illusztrálja: a kinti állatok elpusztulnak, de az istállóban lévő ló életben marad. Isten így készítette elő, hogy a fáraó hadserege képes legyen üldözni a zsidókat egészen a Vörös-tengerig, ahol végül bekövetkezett a csoda: a tenger kettévált, a zsidók átkeltek, az üldözőik pedig meghaltak.
A zsidók és az akadályok
Gyereknyelven próbáltam elmondani neki, hogy Isten nem mindig veszi el az akadályokat azonnal. Néha hagyja, hogy a kihívások tovább éljenek, hogy végül nagyobb megértésre és megváltásra jussunk általuk. Bekapcsoltam a kedvenc relaxációs zenénket, lekapcsoltam a kisvillanyt, és hagytam, hogy az éjszaka csendje ránk telepedjen. Az anyja közelsége, a megszokott, nyugodt légkör és a halk zene gyorsan álomba ringatták. Én azonban még sokáig ott maradtam mellette, a sötétségbe meredve, a gondolataimba mélyedve.
A belső szabadság ereje
Az egyiptomiaknak volt lovuk, fegyverük, hatalmuk. A zsidóknak viszont hitük és bátorságuk. A Vörös-tengeren való átkelés nemcsak fizikai kivonulás volt, hanem egy lelki kivonulás is.
A világ gyakran a külső erőforrásokra – pénzre, hatalomra, technológiára – támaszkodik, mint a szabadság eszközére. Az igazi szabadság azonban nem kívülről érkezik, hanem belülről fakad: a hitből, az erkölcsi tartásból és a kitartásból. Lehet valaki anyagilag független, mégis rabja félelmeinek, múltjának vagy mások elvárásainak. A valódi kivonulás nem pusztán fizikai felszabadulás, hanem a lelki korlátok felismerése, azokkal való szembenézés és végül a felettük való győzelem és ennek a folyamatos gyakorlása újra és újra.
Kitekintés és változás
A tíz csapás nem pusztán büntetés volt, hanem esély Egyiptom számára, hogy megtérjen. A fáraó azonban minden új lehetőségnél kudarcot vallt ebben. Mi ne várjunk arra, hogy az élet „tíz csapást” mérjen ránk, mielőtt változtatunk. A mindennapi kihívások – egy egészségügyi figyelmeztetés, egy munkahelyi konfliktus, egy elromló kapcsolat – mind jelek lehetnek, hogy ideje más irányt vennünk, vagy más szemszögből szemlélni a dolgokat. Nem szabad dühből cselekedni és nem szabad elfogadni, ha nem úgy bánnak velünk, ahogy megérdemelnénk. Nem kell tűrni.
Pészah üzenete ma
Pészah a választás ünnepe is – a szabadságot tudatosan kell választani. A fáraó lovai a zsidók megpróbáltatásának részét képezték, de végül a szabadságuk beteljesedését szolgálták. Így van ez velünk is: a fájdalmaink, a harcaink, a próbatételek nem véletlenek. Hiszen éppen ezek által válunk erősebbé, bátrabbá, szabadabbá.
Pészah száméáh!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.