ZSIDÓ ISKOLA: IGEN VAGY NEM?

„Neveld a fiatalt a (neki való) út szerint és öregségében sem fog letérni róla”

(Példabeszédek 22:6.)

A fenti mondat mottójává vált minden zsidó oktatási intézménynek és programnak, hiszen sommásan foglaltatik benne a pedagógia néhány legfőbb alapvetése. Az egyik, hogy mindenkit a maga szintjén, a képességeihez mérten szükséges oktatni, a másik, hogy az ifjúkori nevelés eredménye, amennyiben jól csináljuk, egész életében végigkíséri az embert. 

A sokak által ismert és évente felolvasott peszáchi Hágádá közismerten négyfajta gyermekről beszél, akik nem csak attitűdjükben, de tudásukban, felkészültségükben is eltérőek egymástól. Azonban a haszid tanítások szerint a gyerekek ezen archetípusai (okos, igaz, gonosz és az, aki még kérdezni sem tud) nem csak különböző embereket jelenítenek meg, de olyan jellembeli tulajdonságok, amelyek mindannyiunkban megtalálhatóak: azaz mindenkiben van egy kicsi mindből. Szoktuk mondani, hogy generációnk egyik kortünete az „aki még kérdezni sem tud” típusú zsidóság, hiszen az elmúlt két-három vagy akár több nemzedéknek nem adatott meg, hogy zsidó nevelést kapjon. Ez ma, az információs társadalom közepette, már korántsem igaz, hiszen mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő tananyagot, ami felébresztheti a benne „szunnyadó” zsidó lelket.

Talán soha nem éltünk ennyire szerencsés időben, legalábbis az elmúlt kétezer évben biztosan nem. Minden nehézség és kétségtelenül jelenlévő apátia mellett csak a fővárosban négy zsidó általános iskola, ugyanennyi gimnázium és öt óvoda működik, a vallási irányzatok minden árnyalatában a szinte teljesen világitól a legmagasabb minőségű ortodox szellemiségűig. A választás azonban a hazai zsidók esetében kevésbé szorítkozik a „melyik zsidó iskolába írassam be a gyermekemet”, sokkal inkább korlátozódik a „zsidó iskolába írassam-e be egyáltalán a gyermekemet” kérdésre.

A válasz erre a kérdésre sem könnyű persze, hiszen a hazai zsidó családok legtöbbje végletekig asszimilálódott, így a legtöbbek fejében fel sem merül valamelyik zsidó iskola még opció szintjén sem. Ez (természetesen), bár sajnálatos, (de) (meg)érthető. Sokan vannak azonban olyanok is, akik valamilyen szinten kötődnek egyik vagy másik zsidó szervezethez, járnak közösségbe vagy más módokon van kapcsolatuk a hagyománnyal, mégsem ismerik fel annak fontosságát, hogy gyermekeik zsidó oktatásban részesítsék.

De vajon miért is olyan fontos, hogy gyermekeinket zsidó iskolába járassuk? Véleményem szerint öt fő irányban foglalható össze a zsidó iskolák gyerekeinkre gyakorolt jótékony hatása:

A környezet

Az iskolai környezet a gyermekek elsőszámú közösségi tere, a közösség pedig talán a legfontosabb befolyásoló tényező az ifjak jellemfejlődésében, értékrendjük kialakulásában. Zsidó iskolában hasonló értékrenddel, kulturális, vallási és szociális háttérrel rendelkező gyerekek közt nagyobb az esélye annak, hogy gyermekünk identitása, értékrendje biztos alapokra épüljön. Az otthon nyugalma és az otthonról hozott értékek mellett a barátok, a társaság az, mely húzza a gyereket akár rossz, akár jó irányba. Az iskolaválasztásnál tehát nem csak a tanulmányi feltételek, de a környezet jótékony hatása kell legyen a legfontosabb szempont.

Zsidósággal kapcsolatos ismeretek elsajátítása

Kétségtelen, hogy az iskolai környezeten kívül is továbbadhatók a zsidósággal kapcsolatos ismeretek, a zsidó morális értékrend azonban, mivel a legtöbb időt a gyerekek az iskolákban töltik, olyan előnyökkel bír, amelyekkel nehéz „versenyezni” iskolán kívüli elfoglaltságokkal, programokkal. Természetesen az oktatás, főleg a zsidóság oktatása, nem áll meg az iskola falain belül, de a különböző iskolán kívüli programoknak jó alapot adhat a zsidó tanintézmény. Nem csak hazánkban, de szinte mindenhol a világon tapasztalható, hogy a hagyományoktól eltávolodott családok zsidó iskolába járó gyerekei ismertetik meg a szülőkkel saját tradícióikat és terelik a szülőket is a zsidóság tudatosabb megélésnek irányába. (Kétségtelenül) olyan időket élünk, amikor saját szemünk előtt látjuk a próféta szavainak beigazolódását, miszerint „És visszatérítem az apák szívét a gyermekeikhez és gyermekek szívét atyáikhoz” (Máláchi 3:24.)

Kóser körülmények

A tanultakat akár „élesben” próbára tehetjük akármelyik zsidó iskolában, hiszen, hála Istennek, mindegyik zsidó oktatási intézmény, ha nem is egységesen a legmagasabb szintű, de kóser konyhával rendelkezik, így nem csak könnyebb az erre érzékeny családok dolga, de könnyebben ismerkedhetnek meg a kóserság szabályaival az ott tanulók.

Ünnepek és szabadnapok

Szintén nagy könnyebbséget jelent mindenkinek, hogy a zsidó ünnepek mindegyik zsidó iskolában szünnapként vannak nyilvántartva, péntekenként a tanítás rövidebb, a szombatra való felkészülést segítendő. El sem tudjuk képzelni, mennyit jelent az, hogy gyermekeinknek szinte magától értetődővé válhat a zsidó ünnepek ismerete, a szokások elsajátítása.

Zsidóság, mint életforma

Talán a legáltalánosabb pozitívum a zsidó identitás zsigeri elsajátítása. Megfelelő oktatási környezetbe kerülve a zsidó származású gyerekeknek nemcsak magától értetődővé válik saját identitásuk, de azt büszkén, társaikhoz hasonlóan fel is tudják vállalni.

Jómagam szekuláris zsidó család gyermekeként a kilencvenes évek legelején kerültem zsidó iskolába, abban az időben, amikor azok ismét megnyíltak. Szinte vákuumszerűen szippantott magába a zsidóság iránti szomj, faltam az ismereteket és olyan emberekkel vettem magam körül, akiktől tanulhattam és elleshettem a zsidó életforma mibenlétét. Sok minden változott azóta, gyermekeimnek már komoly választási lehetősége van nemcsak iskolákból, de ifjúsági szervezetekből, fakultatív programokból, táborokból is. Saját utamat látom megismétlődni számtalan, a környezetemben fel­növő gyerekben, szemükben tudásszomjjal, lelkesedéssel, büszkeséggel.

A szikrát már meg sem kell gyújtani, a mi feladatunk „mindösszesen” megfelelő tüzelővel táplálni a tüzet, hogy az biztosan égjen és hogy melegségéből jusson másoknak is. Rajtunk a sor tehát, nincs kifogás.