A zsidó imádság nem csupán szavakból, hanem hangokból és dallamokból is épül. Az ének pedig nem díszítés, hanem maga a hit megnyilvánulása.
Az éneklés mindig is a zsidó liturgia szerves része volt: dicséret, hála és fohász egyaránt hangban születik meg. A dallamok annyira mélyen gyökereznek a hagyományban, hogy a legnagyobb rabbik szerint az imákhoz tartoznak, és nem is szabad rajtuk változtatni. De vajon hol a határ a hitből fakadó ének és a puszta előadás között?
Kántorművészet a zsidó Isten-tiszteleteken
Az éneklés szerves része a zsidó liturgiának, akár hálaadó vagy dicsőítő énekekről, akár kérő fohászokról van szó. A hálaadó, az Örökkévaló dicséretét zengő imákat szebbé teszi az éneklés, a fohászoknál pedig erősíti az áhítatot.
Mindig voltak olyanok, akik ezeket a dalokat, dallamokat különösen szépen tudták előadni, ők kiemelkedtek a közösségből, ebből alakult ki a kántorok eredeti feladatköre, hogy vezessék az imát. Csakhogy a kántorok tovább léptek és a hagyományos dallamokat kibővítették, kiegészítették, sokszor teljesen egyedi motívumokkal.
Ennek kapcsán írja a Sulchán Áruch:
„Egy előimádkozó, aki meghosszabbítja az imát [vagyis sokat énekel], hogy a kellemes hangját hallják, azért, mert örül annak, hogy szép hangon tud hálát adni az Örökkévalónak, akkor legyen áldva. Feltéve, ha komolyan és ott [Isten előtt] félelemmel imádkozik.”
„Ha pedig azért hallatja a hangját, mert örül a saját hangjának, akkor ez helytelen, ahogy írva van (Jeremiás 12:8.): »hangját emelte rám, ezért meggyűlöltem«. Ezzel együtt mégsem jó, ha bármiért húzza az imát, mert az terhes a közösségre nézve”.
Megszakításnak számít-e az ének?
A kérdés az, hogy nem számít-e eleve megszakításnak az ima közbeni éneklés. Ennek kapcsán a RöMÁ a Sulchán Áruchban írja, hogy amikor az előimádkozó befejezi az áldást, akkor rögtön ámént kell mondani, és nem szabad várni vele.
Erre a Mágén Ávráhám című kommentár azt írja, hogy ha a kántor sokat énekel a Kádisban a vöimru ámén (…és mondjatok ámént!) szavaknál, akkor rögtön kell mondani ámént, nem szabad kivárni, amíg befejezi az éneklést, mert az megszakítás lenne.
A szkulener rebbe titkos üzenetei
Az ’50-es években Romániában nagyon aktív volt Eliezer Zuszja Portugál (1897–1982), Szkulen rabbija. A holokauszt után sok árva gyereket örökbefogadott és megmentett a zsidóságnak. Rengeteg népszerű dallam szerzője volt.
Egyszer úgy sikerült titkos üzeneteket eljuttatnia a titkosrendőrség füle hallatára a Romániába látogató külföldi zsidó vezetőknek, hogy különleges vallási dalokként, mintegy kódolva énekelte el őket…
Az Örökkévaló hallgassa meg áhítatos fohászainkat és adja, hogy legyen okunk énekelve hálát adni neki!
Oberlander rabbinak a témában írt teljes cikke ide kattintva olvasható.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.