A magyar zsidók ezeréves történetében csak kevesen futottak be olyan nagy karriert, mint Wahrmann Mór.
Wahrmann Mór neve még ma, halála után több mint 130 évvel is fogalom. Magyarország egy kiemelkedő államférfije, egyben a hazai zsidó felekezet büszkesége volt. Pest régi zsidó temetőjében, a Salgótarjáni utcai egyik málló mauzóleumában pihen fővárosunk más kiválóságaival egyetemben.
Wahrmann Mór a magyar kereskedelem egyik megmagyarosítója volt
Pest egyik legfényesebb zsidó otthonában látta meg a napvilágot 1832-ben. Nagyapja a korábban bodrogkeresztúri rabbi, Wahrmann Izrael volt Pest első rabbija, méghozzá haláláig, 32 éven keresztül. Gyermekei mind tanult emberek, egyik fia, Júda követte is őt a rabbipályán, de amellett az egyetemen filozófiát is hallgatott. Nagybátyjától vette az ihletést Mór, aki az evangélikus gimnázium után a pesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be. Ám mivel akkoriban még a kereskedelem és orvosi pályákon kívül minden más el volt zárva a zsidók elől, ezért apja, Mayer Wolf textil-nagykereskedésében vállalt munkát.
Apja halála után ő vette át az üzletet, ám azt nem a korszakban megfelelően vezette tovább. Eltökélt szándéka volt, hogy Magyarországot a bécsi tőkétől függetleníti, hogy részt vegyen az önálló Magyarország létrehozásában.
Előkelő helyet szerzett magának a kereskedői exkluzívan német világ megmagyarosításában, melyről Apponyi Albert gróf is elismeréssel szólt. Ez vezetett később, 1891-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kamara elnöki székébe.
De nem feledkezett meg kevésbé nagy kaliberű hitsorosairól sem. A hatvanas évektől folyamatosan agitált újságokban és a legkülönbözőbb összejöveteleken, hogy emancipálják végre a magyar zsidókat.
Egy kivételes első a 453-ból
Érdemeiért sok elismerést kapott a legfelső körökből, viszont a legnagyobb 1869-ben érte, amikor Lipótváros választó közönsége megválasztotta Pest első rabbijának unokáját képviselőjének. Így Wahrmann Mór lett a magyar országgyűlés első zsidó vallású képviselője. S a képviseletével igencsak elégedett lehetett az ország talán legelőkelőbb választókerülete, ugyanis élete végéig hétszer választották egyhangúlag képviselőnek. Ahogy írták:
„Az imént felszabadított zsidóságnak első képviselője még barátainak várakozását is felülmúló remekeléssel lepte meg az országot, fellépése oly biztos és férfias volt, a gyakorlati politikában olya szakavatottságot és érettséget árult el, mintha kora ifjúságától fogva a politika képezte volna éltető elemét és megtörtént az a csodálatos esemény, hogy a gettó szülöttje, Deák törzskarának legjelesebbjei közt foglalt helyet, hogy a parlament 453 képviselője közt a legelső zsidó képviselő bekerült azon előkelő csoportba, melynek az államügyek elintézésében döntő szerep jutott.”
„Kenyeret és ne oly hosszú beszédeket”
Az országgyűlés szorgalmas látogatója volt, ugyanakkor csak néha szólalt fel. Hivatását nem a hangzatos beszédben, hanem a cselekvésben látta. Elnöke volt a pénzügyi bizottságnak, előadója a földművelés- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének, tagja a delegációknak és zárszámadási bizottság elnök.
Ugyanakkor, ha szükséges volt, ő is felemelte a hangját. Büszkén és emelt fővel állt ki 1882-ben a tiszaeszlári koholt vérvád idején, hogy a zsidók ártatlanságára hívja fel a figyelmet.
Az antiszemita párt vezéremberével, Istóczy Győzővel is párbajozott. Ám egyikük golyója sem talált. Istóczy ugyanis egy átmulatott éjszaka után érkezett a megbeszélt helyre, s nagyon a két lábának egymás melletti helyét sem találta, Wahrmann pedig rövidlátó volt.
A pesti neológ hitközség ezután választotta elnökévé.
Wahrmann Mór halála váratlanul sújtotta le az országot
1892 őszén hunyt el. Egy hirtelen jött nyaki műtétjéből nem tudott felépülni. Halála megrázta a közhangulatot. Dr. Kohn Sámuel főrabbi gyászbeszédében így fogalmazott:
„»Mert letűnt a nap« – így olvastuk az imént, múlt szombaton – s néhány órával rá, mi rajtunk teljesült az ige. Görnyedve veszteségünk, fájdalmunk kínos terhe alatt, állunk a koporsó előtt, mélyen, fájdalmasan érezzük, hogy benne »nap tűnt le« számunkra; napja egy életnek, melynek fény, világosság jelezték földi útját.
Wahrmann Mórt gyászoljuk.
E névhez nem fűződik semmi rang, semmi kitüntető cím; egyszerű polgárnak egyszerű polgári neve, s mégis név, melyet országszerte ismernek, becsülnek, egyike a legnépszerűbb s legkiválóbb neveknek fővárosi s parlamentális életünkben; név, melynek egyhangú elismeréssel adózik a nemzet minden politikai pártja, s melyet tisztelettel említenek hazánk határain túl. »Az ember volt az, ki becsületet szerzett nevének.«”
A Salgótarján utcai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. A mára már erősen leromlott állagú, de még enyészetében is pompás mauzóleumát Quittner Zsigmond tervezte.
Források: Büchler Sándor dr., „Wahrmann Mór életrajza.”, Magyar Zsidó Szemle. 1893. 10. évf. 7–15. old. ♦ „Dr. Kohn Sámuel beszéde.”, Egyenlőség, 1892. 11. évf. 49. szám, 5–6. old.
A borítókép AI segítségével feljavított minőségű archív kép. Az eredeti fotó a MILEV gyűjteményében van, ide kattintva megtekinthető.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.