A Jitró hetiszakaszban ötven nappal az Egyiptomból való kivonulás után Izrael népe a Szináj-hegy lábánál várakozik a tóraadásra. Szokás, hogy e szakasz felolvasását – legalább a tízparancsolat kinyilatkoztatását – mindenki, a nők és a gyerekek is meghallgassák a zsinagógában.

A Szináj-hegyen kapott Tóra a zsidóság legfontosabb könyve, minden szombaton, ezen kívül hétfőn, csütörtökön, újholdkor és ünnepnapokon nyilvánosan felolvasnak belőle a zsinagógákban. A felolvasás helyéül többnyire a férfiak számára fenntartott részben elhelyezett bimá, vagyis tóraolvasó emelvény szolgál, a nők csak távolabbról hallgatják, az ezrát násimnak nevezett, nők számára elkerített részből.

A dél-indiai malabari, vagy cochini zsidó közösségekben azonban más a helyzet: náluk nem egy, hanem két tóraolvasó emelvény található a zsinagógákban, egy a tér középpontjában, a zsinagóga alsó, férfiak számára fenntartott szintjén, egy pedig a nők számára épített karzaton, kis mellvéddel elválasztva a női imatértől, melyhez egy belső lépcső visz fel a férfiak alsó szinten elhelyezkedő szakaszából. Erre a gyakorlatra Indián és Izraelen kívül csak a franciaországi Provence tartomány néhány településén, valamint az anatóliai Bursában találunk példákat.

A cochini zsidók ősei a második jeruzsálemi Szentély lerombolásakor (a polgári időszámítás szerinti 70) menekültek el Izraelből, bár a legenda mintegy ezer évvel korábbra, Slomó (Salamon) korára teszi az első zsidó közösség megtelepedését Dél-Indiában. A polgári időszámítás első ezredfordulójára gazdag, virágzó, és a helyi uralkodókhoz lojális zsidó közösség élt itt, melynek tagjai szokatlanul sokféle joggal rendelkeztek.

Hétköznapokon a Tórát a férfi részben álló emelvényen olvasták, szombaton és ünnepnapokon azonban a felső emelvényt használták, hogy ezzel is ösztönözzék az asszonyokat a zsinagóga látogatására. Az asszonyok és a gyerekek egy külön lépcsőn érték el az ezrát násimot, a női szakaszt. A gyerekeknek tanórákat is tartottak itt. A zsidó lányok közül sokan olyan magas szinten sajátították el e gyakorlat hatására a tóraolvasás dallamát, hogy egy-egy idősebb nagynéni vagy a nagymama tanította meg a 13 évükhöz közeledő fiúknak az olvasást, mivel egyébként is a nők voltak a cochini zsidók körében felelősek a gyermekek oktatásáért.

Hogy mi e furcsa szokás eredete, nem tudjuk, egyesek a lépcsővel ellátott itáliai zsinagógatípusra vezetik vissza, mások pedig a második Szentély idejéből származtatják a szokást, egy talmudi mondat alapján (Szota 41a-b), mely szerint a smitá év végén különleges emelvényt építettek a női részben a tóraolvasáshoz. Ilyen zsinagógák álltak, illetve állnak ma is Ernakulam, Parur, Kerala, Mala és Mattancherry településen. Amikor az indiai zsidók Izraelbe költöztek, szokásaikat is magukkal hozták. Így például az izraeli Nevátim mosáv zsinagógájában is megfigyelhetjük a kettős tóraolvasó emelvényt.

E gondolatkörhöz kapcsolódva egy glutén- és tojásmentes, doza nevű dél-indiai lepényt ajánlunk elkészítésre. Bár maga a lepény nem igényel sok időt, az előkészületeket idejekorán meg kell kezdeni. E palacsintaszerű lepényféleség ugyanis áztatott és fermentált rizsből, babból, lencséből készül. A számos lehetséges variáció közül mutatunk most be egyet.

Vöröslencsés dél-indiai lepény

Párve, glutén- és tojásmentes

¾ pohár rizs

½ pohár vöröslencse

1 pohár víz

Só, őrölt bors, ízlés szerint

½ kk. őrölt kurkuma

Egy maroknyi friss koriander, vagy petrezselyem

Kevés olaj a sütéshez

A rizst és a lencsét átmossuk, átválogatjuk, majd legalább nyolc órán át ázni hagyjuk. A vizet az áztatás után leszűrjük, a rizst és a lencsét egynemű masszává turmixoljuk, szükség esetén egy kevés áztatóvízzel hígítjuk. Letakarva, meleg helyen 24 órán át pihentetjük-erjesztjük. Az egynapos pihentetési idő letelte után a fűszereket a masszába keverjük. Egy serpenyőt olajjal kikenünk, felforrósítjuk, és egy szűk merőkanálnyi masszát öntünk bele. Elsimítjuk. A dozákat mindkét felükön egy-másfél percig sütjük, rizzsel, salátával, mártogatókkal forrón tálaljuk.

zsido.com