A lengyel főváros legnagyobb zsidó temetőjében mintegy 200 ezren nyugszanak. A terület hatalmas, 83 hektár, 1806-ban nyitották meg. Itt lett eltemetve például Ludwik Zamenhof, aki megalkotta az eszperantó nyelvet és Mark Edelmanig, a varsói gettófelkelés egyik vezetője.
Néhány sírkő viszonylag jó állapotban áll, de a temető mélyén, fák sűrűjében egyre több pusztul, kidől, felirataik lassan eltűnnek. A becslések szerint 50 ezer zsidó nyughelye egyáltalán nincs jelölve a lengyel zsidó temetőben, őket a holokauszt idején gyilkolták meg és tömegsírba temették – derül ki az israelnationalnews.com cikkéből.
Sokáig hallgatott a lengyel zsidó közösség
A világháborút követően évtizedekig hallgatás övezte Lengyelország zsidó történelmét és az elkövetett bűnöket. Tízből kilenc lengyel zsidót megöltek, sok túlélő elhagyta az országot, és azok, akik maradtak, gyakran eltitkolták zsidóságukat a kommunista rendszer idején. Mivel a családi kötelékeket elvágták, és csak kevesen maradtak, akik emlékezhetnek a halottakra, a temető sűrű erdővé vált, így még rosszabb állapotba került.
Az utóbbi néhány évben azonban fordulat következett be, hála lelkes fiataloknak. Egy zsidó temetőben a vallási törvények szerint a halottaknak örökre háborítatlanul kell maradniuk, ám a Varsói Egyetem régészhallgatói meggyőzték a lengyelországi zsidóság képviselőit, hogy engedjék őket dolgozni a temető háború előtti infrastruktúrájának helyreállításán, például az utak megtisztításán.
Fontos felfedezést tettek a zsidó temetőben
Az egész 2020-ban kezdődött, amikor a hallgatók szembesültek azzal, hogy a járvány miatti korlátozások világszerte lezárják a régészeti lelőhelyeket is. A diplomájuk megszerzéséhez szükséges ásatások befejezése miatt gondban voltak, és megkérdezték, hogy a saját városukban, az Okopowa utcai temetőben dolgozhatnának-e. Így kerültek kapcsolatba a temetők rabbinikus felügyeletét ellátó bizottsággal.
Kezdetben ellenállásba ütköztek, de be akarták bizonyítani, hogy a zsidó törvények megsértése nélkül is tudnak dolgozni. Ezért felkészültek, újra és újra visszatértek a rabbikhoz, hogy bizonyítsák, ásatásaik nem fogják megbolygatni a temető rendjét. Végül engedélyezték a temető egy kis földdarabján a felmérést, amelyet Aleksander Schwarz, a rabbinikus bizottság munkatársa felügyelt, mégpedig igen szigorúan.
Az engedélyt megkapták, az elmúlt négy évben pedig a Lengyel Kulturális Örökség Alapítvány finanszírozásával vezető régészeket és egy körülbelül 30 fős, váltakozó összetételű csoportot dolgozott. Mindenki komoly képzést kapott, hogy ismerje a vallási előírásokat.
A bizalom kialakulása után a diákok a temető egyre részén dolgozhattak. Megtalálták a kidőlt, eltemetett sírköveket és az nyugvó emberek neveit. Ez azért is fontos, mivel a nácik megsemmisítették a háború előtti temetői archívumot.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.