Az utolsó közös szombat estéjükön Ernst Bornstein édesapja, Usher Bornstein remegő hangon mondta el a sábeszi imákat. A lengyelországi Zawierciében ekkor már több mint egy éve tartott a német megszállás, és a család egyre jobban érezte a közelgő veszélyt. A mindössze két gyertya által megvilágított asztalnál ülve a 18 éves Ernstben egyetlen gondolat motoszkált, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy édesapja imáját hallhatja. A holokauszttúlélő egyedül maradt kérdéseivel.
Nem sokkal később az SS katonái érkeztek. Ernstet egy szomszéd házának szekrényében találták meg, ahonnan ütlegek közepette hurcolták el. Egy gyárépületbe vitték, ahol már több mint ezer zsidó férfit zsúfoltak össze. A megaláztatások közepette ott találta édesapját is. Usher Bornstein némán a fia vállára tette a kezét, szavakra nem volt szükség.
Apa és fia együtt kerültek a Grünheide munkatáborba, ahol autópálya-építésen dolgoztatták őket. A korábban tisztelt közösségi vezetőként ismert Ushernek immár agyagot kellett ásnia, miközben egészsége egyre romlott. Ernst megpróbált segíteni neki, de az őrök brutálisan közbeléptek.
A fiatalember túlélésében fontos szerepet játszott, hogy még a háború előtt részt vett egy rövid villanyszerelő-tanfolyamon. Amikor a következő táborban szakképzett munkásokat kerestek, jelentkezett. Ez később kedvezőbb munkabeosztást és valamivel nagyobb túlélési esélyt jelentett számára.
Apja utolsó kérése
Az apa és fia végül elszakadt egymástól. Mielőtt Usher Bornsteint visszaküldték Zawierciébe, kettesben sétáltak a barakkok mögött. A férfi csendesen így szólt fiához:
– Nem ismertük fel időben a veszélyt.
Amikor az őrök már a kapunál várakoztak, még egyszer megsimogatta Ernst haját.
– Ígérj meg nekem valamit – mondta elcsukló hangon. – Maradj jó zsidó.
Ez volt az utolsó találkozásuk.
Ernst később úgy emlékezett vissza, hogy a kerítéshez szorulva nézte, ahogy apja alakja egyre kisebb lesz a távolban, míg végül eltűnik a szeme elől.
A család többi tagját sem látta többé. Húga, a 13 éves Noémi még egyszer felkutatta őt a deportálásra váró autóbuszok között, és a lezárt ablakokon keresztül hosszú percekig nézték egymást. Ez maradt Ernst utolsó emléke testvéréről.
1943 augusztusában szüleit, testvérét, Jehudát és húgát, Noémit Auschwitzban meggyilkolták.
Ernst Bornstein hét különböző tábort élt túl. Megfordult többek között Markstadtban, Fünfteichenben, Gross-Rosenben, Flossenbürgben, Leonbergben és Mühldorfban. Átélt éhezést, betegségeket, kegyetlen kényszermunkát és a halál állandó közelségét. Egy alkalommal már kiválasztották a megsemmisítésre, de egy szülővárosából származó rab letörölte homlokáról a vörös jelzést, amely a kivégzésre kijelölteket különböztette meg.
A háború utolsó napjaiban egy marhavagonba zsúfolva szállították tovább. Az éhezéstől és vérhastól legyengülve összeesett. 1945. április 30-án azonban amerikai harckocsik érték el a szerelvényt Bajorországban. A 22 éves Ernst facipőben lépett ki a szabadságba.
Kérdés a holokauszttúlélőhöz
Később Münchenben orvosi és fogorvosi diplomát szerzett, családot alapított, és három gyermeket nevelt fel. Otthonában megőrizte mindazt, amire édesapja kérte, a szombatot, a héber nyelvet és a zsidó hagyományokat.
Életét azonban nemcsak a túlélésnek szentelte. Részt vett a koncentrációs táborok egykori foglyainak szervezésében, közreműködött a dachaui zsidó emlékmű felállításában, és következetesen küzdött azért, hogy a náci bűnök ne merüljenek feledésbe.
Emlékiratát közvetlenül a háború után írta meg. Elmondása szerint erre egy fiatal német páciens kérdése ösztönözte, aki megkérdezte tőle, valóban léteztek-e a gázkamrák. A lány ugyanis azt hallotta, hogy mindez csak szövetséges propaganda.
Bornstein azért vetette papírra történetét, hogy személyes tanúságtételével válaszoljon erre a kérdésre. Könyvének egyik legfontosabb üzenete talán mégis az a rövid mondat maradt, amelyet édesapjától hallott utoljára a tábor kerítése mellett:
„Maradj jó zsidó.”
A könyvét itt tudja megvásárolni.
Forrás: aish
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.