A Transznacionális Együttműködések program fontos témája volt eddig is az önkéntesség mint a szociális szféra meghatározó erőforrása. Ezúttal egy egészen jól körülhatárolható szeletét vesszük szemügyre a témának: a vállalati önkéntességet. Tesszük mindezt határainkon túlra, Romániába tekintve.
Definíció szerint „[a] vállalati (munkahelyi, munkavállalói) önkéntességi program a közösség számára végzett munka, amelyet a munkavállalók terveznek, szerveznek és hajtanak végre, a vezetés jóváhagyásával.” Fajtája szerint lehet a munkaidő terhére, csoportosan, megadott időpontban vagy időszakban végzett olyan fizikai munka, mely nem igényel szaktudást; lehet a munkaidő terhére a dolgozók által adományozott szaktudás vagy szellemi munka; végül lehet a vállalat által támogatott egyéni (munkavállalói) önkéntesség is. [1]
A világ számos pontján már természetesnek mondható, hogy a vállalatok fontosnak tartják önmagukra nézve a társadalmi felelősségvállalás elvét. Ez tükröződik a gyakorlatban az önkéntes programokban. Ezek rendkívül színesek lehetnek, attól függően, hogy a munkavállalók milyen készségekkel, képességekkel rendelkeznek, illetve hogy a vállalatok milyen kereteket és eszközöket biztosítanak az egyes tevékenységeknek.[2]
A vállalat, a munkavállaló és a közösség hármasának valamennyi elemére jótékony hatással tudnak lenni az ilyen jellegű önkéntes programok. Javítják a szakmai teljesítményt, változásra és fejlődésre ösztönöznek, új ismeretségek megkötésére adnak lehetőséget, a szociális nehézségek enyhítését segítik és új készségek elsajátításában is hasznosak lehetnek, melyeket később a szakmai életében és kamatoztatni tud a munkavállaló. A vállalat ilyen akciókkal sikeresen tudja motiválni az alkalmazottjait, valamint jobban láthatóvá és elfogadottabbá válik a közösség számára is.
Az első ilyen önkéntes programokat multinacionális vállalatok szervezték Romániában, jellemzően szezonális módon, a nagyobb ünnepekhez kapcsolódóan. Eleinte ez is inkább mint divatos kezdeményezés jelent meg más vállalatok körében, majd egyre inkább realizálták a benne rejlő lehetőségeket és elkezdtek stratégiákat és programokat fejleszteni. Ennek ellenére a nemzetközi átlaghoz képest kevésbé elterjedt Romániában a vállalati önkéntesség gyakorlata, de ez az arány folyamatosan javul. A számok tükrében ez azt jelenti – a legfrissebb felmérések szerint -, hogy a román vállalatok 10.96%-a érdekelt a különféle önkéntes programokban.[3]
Külön nehezíti a helyzetet a jogi keretek hiánya. A munkajogi szabályozás hiányosságai és merevsége miatt ugyanis a civil szektor és a vállalatok között nem igazán van kapcsolat, sokkal inkább egymással párhuzamos működésről beszélhetünk. Ezt akarja megoldani a Pro Vobis nevű szervezet, aminek egyik meghatározó küldetése, hogy a vállalati önkéntességben rejlő kiaknázatlan potenciált elérhetővé tegyék a civil szervezetek és végső soron a közösségek számára.[4] Magyarországon számos szervezet van már, akik ellátják ezt a feladatot és a társadalmi felelősségvállalás éthosza is érezhetőbben jelen van a vállalati közegben.
Az, hogy az egyén életének minél több aspektusában megjelenjen az önkéntesség ideája, a társadalmi felelősségvállalás fontossága és konkrét, gyakorlati haszna, kiemelt feladata mind a civil szervezeteknek, mind a vállalatoknak. A Transznacionális Együttműködések programban azért foglal el meghatározó helyet az önkéntesség témája, mert ez egy széles körben hasznosítható, rejtett erőforrás, ami a társadalmi változások motorja lehet. Váljunk kicsit mindannyian részévé ennek a folyamatnak!
Leichter Lilla
[1] https://hblf.hu/content/_common/attachments/volunteer_toolkit.pdf
[2] http://www.oka.hu/cikkek/vallalati-oenkentes-program-szolgaltatasunk-cegeknek
[3] Mihaela PĂCEŞILĂ: CORPORATE VOLUNTEERING: TRENDS, BENEFITS AND CHALLENGES. CURRENT SITUATION IN ROMANIA. Theoretical and Empirical Researches in Urban Management 2017/2. 19-29.
