Izrael parlamentáris demokrácia, kormánya élén a miniszterelnök áll. Bár a politikai színtér folyamatosan forrong és változik, a királyság bevezetése egyik párt programjában sem szerepel. Ezzel együtt imáink visszatérő eleme a messiásért, az Izraelt megváltó királyért való könyörgés. A zsidó hit szerint ugyanis a megváltás idejében ismét király áll majd Izrael élén, méghozzá a bibliai Dávid leszármazottja.
A messiás király alakját megannyi találgatás övezi és sokan egyfajta természetfeletti, égi teremtményként képzelik el, vagy valódi személy helyett egy tökéletes, békés korszakkal azonosítják a messiást. Ezzel szemben a hagyományos felfogás ennél sokkal prózaibb: egy olyan élő ember feltűnését várjuk, aki a Tórában rendkívül jártas és a parancsolatok szerint él, emellett remek szervező és politikus, karizmatikus vezető, meggyőző tanító és bátor hadvezér. Ez így együtt persze nem kevés, ám továbbra is egy földi halandóról beszélünk, akit kvalitásai emelnek kortársai fölé.
A zsidó törvényeket először rendszerező Maimonidész (RáMBáM, Mose ben Májmon rabbi, XII. sz.) a Tóra törvényeit soroló és magyarázó Jád Hácházáká című művében foglalkozik a messiás témájával, melyet a Királyok törvényei fejezetben találhatunk meg. Alább e szöveg alapján ismerkedhetünk meg Izrael következő királyával.
„A messiás király, aki a jövőben lép majd trónra, visszaállítja Dávid királyságának eredeti állapotát és fennhatóságát. Felépíti a Szentélyt és összegyűjti Izrael szétszórtjait. Napjaiban visszatér az összes [jelenleg nem gyakorolható] törvény: áldozatokat mutatnak be és újra a maguk teljességében tartják meg a [hetedik] smita és az [ötvenedik] jovel évek előírásait, ahogy a Tórában áll.
Senki se várja el a messiás királytól, hogy csodákat vagy természetfeletti dolgokat műveljen, új dolgokat találjon fel vagy feltámassza a halottakat. Amikor Rabbi Akiva, a Misna nagyja és korának összes bölcse messiás királynak kiáltotta ki Bár-Koziva királyt [a rómaiak ellen felkelést vezető Bár-Kochvát], nem vártak tőle csodákat. Végül csak azért látták be, hogy nem ő a messiás, mert elesett a harcban.
Ha egy olyan király kerül hatalomra, aki Dávid házából származik, Tórát tanul és betartja mind az írott, mind a szóbeli tan parancsolatait, ahogy őse, Dávid király tette, továbbá rábírja Izraelt, hogy a Tóra útján járjon, kijavítja a parancsolatok betartása közben elkövetett hibákat és megvívja Isten háborúit, akkor őt messiásnak tekinthetjük. Ha ezt sikeresen elvégezte, legyőzte az ellenséges nemzeteket, felépítette a Szentélyt a megfelelő helyen [a jeruzsálemi Templom-hegyen] és összegyűjtötte a szétszóródott zsidókat [Izrael földjén], akkor minden bizonnyal ő a messiás és ő lesz az, aki Isten egységes szolgálatára vezeti az egész világot, ahogy áll (Cfánjá 3:8.): „Bizony akkor megváltoztatom a népeket tisztult ajkúakká; hogy mindnyájan szólítsák az Örökkévaló nevét, szolgálva őt vállvetve”. Ha azonban nem sikerül mindezt végrehajtania vagy megölik, akkor egyértelmű, hogy nem ő a Tóra által megígért messiás és úgy kell tekintenünk rá, mint Dávid házának egykor volt igaz királyaira.
Azt se gondolja senki, hogy a messiás korában megváltozik a természet rendje vagy másképpen működik majd a teremtett világ. A világ a megszokott törvények szerint működik tovább. Jesájá próféta szavát, mely szerint „a farkas együtt lakik a báránnyal és a leopárd együtt fekszik a kecskegidával”, példázatnak és metaforának kell tekinteni, mely arra utal, hogy Izrael biztonságban létezik majd a gonosz népek között, akik visszatérnek az igaz valláshoz és többet senki sem fog lopni vagy rombolni, és békében élnek Izrael mellett. Ehhez hasonlóan a többi, messiással kapcsolatos leírás is példázat csupán, melyek értelmét a messiás király korában fogjuk megismerni.
Ahogy bölcseink mondták: Nincs különbség a jelenlegi kor és a messiás kora között, kivéve azt, hogy Izrael népe nem lesz idegen hatalmak elnyomása alatt.
A messiás király, miután megalapította királyságát és a zsidók mind köré gyűltek, Isten szelleme segítségével megállapítja, hogy ki a valódi kohén és lévi és a többi zsidó melyik törzsből származik.
Bölcseink és prófétáink nem azért vágytak a messiási korszakra, hogy az uralmuk alá hajtsák a világot, a többi nép fölé emelkedjenek vagy dicsőítsék őket a nemzetek és azért sem, hogy kedvükre egyenek, igyanak és mulatozzanak. Egyetlen céljuk, hogy szabadon foglalkozhassanak a Tóra bölcsességével anélkül, hogy bárki elnyomná vagy akadályozná őket, és ezáltal kiérdemeljék a túlvilági életet.
A messiás idején nem lesz éhezés, háború, irigység és versengés, mert bőségesen árad majd a jó és minden kellemes dolog könnyen elérhetővé válik. A világ egyetlen foglalatossága az lesz, hogy megismerje Istent. A zsidók emiatt nagy bölcsekké válnak, feltárulnak előttük a rejtett dolgok és képesek lesznek az emberi értelem határáig megismerni Teremtőjüket, ahogy áll (Jesájá 11:9.): „Megtelik az ország az Örökkévaló megismerésével, mint vizekkel, melyek a tengert borítják”.”
Megjelent: Egység Magazin 33. évfolyam 166. szám – 2023. május 30.