Egyre több haredi férfi csatlakozik az izraeli hadsereghez – de mi van a feleségeikkel és édesanyáikkal? Miközben a haredi katonák csendben építik helyüket a hadseregben, a feleségek és az édesanyák gyakran magányosan, sokszor titokban támogatják őket. Katonafeleségként élni ultraortodox közegben nemcsak kihívás, de bátorságpróba is – ők azok a nők, akik a háttérből vállalják a legnagyobb árat.
Miközben az izraeli társadalom egyre nyitottabbá válik az ultraortodox katonák felé, a feleségek és édesanyák gyakran láthatatlan hősökként maradnak a háttérben – támogatva, elfedve, néha elhallgatva szeretteik szolgálatát.
„Két hete vonult be a férjem a Hásmónaim egységbe” – meséli a háromgyermekes Vaknin Oshrat Netanyából.
„A családjában nem szokás a katonai szolgálat, nagyon vallásosak. Azt mondom, dolgozni ment. Katonafeleség vagyok – és ebbe bele kell szokni.”
Oshrat férje, Jocháj, egy újonnan alapított haredi harci egység tagja lett. A nő egyedül viszi a háztartást, miközben férje az ország védelméért szolgál – titokban.
Ultraortodox feleségként hátországot biztosítani
Nem ő az egyetlen. A jeruzsálemi agglomerációban, Kiriat Jeárimban élő Mizrahi Miri fiainak szombatonként még fekete öltöny, fehér ing és kalap a viselete – de vasárnap katonai egyenruhát húznak. „Soha nem voltunk a hadsereg ellen, bár tudjuk, milyen érzékeny ez a kérdés a haredi közösségben. A nagyobbik fiam a háború kitörésekor azt mondta: ‘Anya, nem tudok csak ülni és nézni.’ Tudtuk, hogy be fog vonulni. Ma már harcoló katona.”
A lubavicsi közösségben élő Rut Berg férje, Jehiel, több mint egy éve tartalékosként szolgál az áldozatok azonosításában. „A férjem a Netzach Jehuda egységben kezdte. Amikor más fiúk Amerikába mentek a rebbe jesivájába, ő a hadsereget választotta. Most is dolgozik, miközben én otthon egyedül tartom kézben a családot és a vállalkozást. Néha úgy érzem, senki sem érti, min megyek keresztül.”
(Photo: Courtesy)
Egységben a közös sorsok
A Hásmónaim egység nemrég szombatot szervezett a tartalékos katonák családtagjainak – egy külön, női-baráti közegben. „Ez volt az első alkalom, hogy nem egyedül éltem meg ezt az élethelyzetet” – mondja a katonafeleség Vasserman Jáél. „Haredi háttérből jöttem, sosem gondoltam, hogy a férjem karrierkatona lesz. A családja sokáig el sem fogadta. Ma viszont büszkék vagyunk arra, amit csinál – más haredi fiatalokat is támogat a bevonulásban.”
„Ma már vannak katonai pályák, ahol egy haredi fiú is megőrizheti vallásos életét”
– teszi hozzá.
„Minden fiú, aki bevonul, átlép egy határt. A rabbik, akik támogatják őket, csendben teszik, de a szándék ott van: szolgálni Izraelt.”
Cohen Natali, a Breszlov haszid irányzathoz tartozó édesanya férje, Ávrahám Nachman, szintén szolgált a Netzach Jehudában, és később önként jelentkezett tartalékos feladatokra.
„A barátai közül ő az egyetlen, aki katonáskodik. Nálunk ez nem megszokott. Mégis fontosnak tartotta, hogy tegyen valamit az országért.”
És hogy mi lesz a jövő? „Szeretném, ha a fiam a Tórát tanulmányozná és abban mélyülne el” – mondja Natali. „De ha nem így lesz, azt szeretném, hogy egy olyan katonai egységbe kerüljön, ahol tiszteletben tartják az életmódját.”
A hazaszeretet ereje
Mizrahi Miri így foglalja össze:
„Szeretjük ezt az országot, és büszkék vagyunk arra, hogy megvédhetjük.
Lehet, hogy a fiam példája másokat is inspirál. De még nem biztos, hogy az izraeli hadsereg valóban készen áll a haredi katonákra. A Netzach Jehuda jó kezdeményezés – de sokkal több haredi fiatalnak kellene lehetőséget kapnia, hogy hitét megőrizve szolgálhassa a népet.”
Forrás: ynet
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.