A Galíciai Zsidó Múzeumban pedagógusok és pszichológusok foglalkoznak a menekült gyerekekkel, ameddig a szüleik megtervezik, hogy mi legyen a következő lépésük – írja a Jerusalem Post.
A JRoots szervezet munkatársainak feltűnt, hogy az Ukrajnából menekülő, férjüket a fronton hagyó anyák idejét szinte teljesen leköti gyermekeik ellátása, pedig nagy szükségük lenne arra, hogy nyugodt körülmények között szervezzék újjá életüket. Ezért a krakkói Galíciai Zsidó Múzeummal együttműködve napköziotthont hoztak létre. A benti foglalkozások mellett a gyerekek kirándulásokat is tesznek, legutóbb például egy étterembe látogattak el, ahol kék-sárga süteményeket készítettek.
„Az Ukrajnából menekülő gyerekek nagyon sokfélék. Számtalan városból és faluból érkeztek, mindegyiküknek más a tudásszintje és az érdeklődési köre. Emellett másfajta emlékeket őriznek a háború előtti életükről. Mindannyian kényszerűségből hagyták el a lakóhelyüket, és ha nincs ez a háború, akkor valószínűleg sohasem találkoznak. Itt van például Vaszilisza, aki egy tehetős harkivi családban élt. Lovagolt, kutyái voltak és sokat nyaralt külföldön. Az otthonuk teljesen megsemmisült és csak egy kutyája maradt életben. Szviatoszláv pedig egy kis faluból menekült, Zsitomir közeléből. Ő a legkisebb gyerek a családban. A háború előtt ő vigyázott a haszonállatokra. Korábban még a falu határát sem lépte át. Két egészen eltérő világból jöttek, most pedig együtt ülnek és játszanak. Szuperhősökkel hadakoznak. A jókat egy Zelenszkij nevű figura vezeti… Ezek a gyerekek mind ostromot éltek át. Volt, aki napokig, volt, aki hetekig élt tűz alatt. Sokaknak már nincs is hova visszamennie. Egyes gyerekek nyugodtak és jól érzik magukat a múzeum biztonságában, mások komoly pszichológiai rehabilitációra szorulnak az átélt szörnyűségek miatt. Vannak, akik állandó figyelmet igényelnek, sokan agresszívak vagy éppen teljes apátiába zuhantak és semmilyen érzelmet nem mutatnak ki” – mondta Valentyina Merzsievszka, a napközi ukrán felelőse.
„Én személy szerint jól érzem magam Krakkóban. A város gyönyörű. Kicsit kisebb, mint Kijev, de rengeteg elegáns kávéház, tágas köztér van és nagyon jó kenyeret sütnek. Sokat sétálok és figyelem, ahogy szárba szökken a tavasz. Ezek a dolgok az előző, kijevi életemre emlékeztetnek. Nem sokkal a harcok kitörése előtt arról beszéltünk, hogy el kellene söpörni a lehullott leveleket, mert nyílnak a kankalinok. Már nem volt rá időnk. A nyíló virágokat látva a kijevi otthonomra gondolok”
– tette hozzá.
A napközit szervező JRoots egy Izraelben és Nagy-Britanniában működő nonprofit alapítvány, amely Lengyelországba szervez tanulmányi utakat és a holokauszt történetéről tanítja a résztvevőket. Tzvi Sperber, a szervezet társalapítója és igazgatója azonnal cselekvésre szánta el magát, ahogy értesült a menekültáradatról. Mivel a JRootsnak jó kapcsolatai és kiépített infrastruktúrája van Lengyelországban, hatékonyan tudta megszervezni az ukrán gyerekek megsegítését.
Sperber Lengyelországba repült és rögtön belevetette magát a menekültek ellátásába. Korábbi partnerei segítségével ütőképes csapatot állított össze és felállítottak egy disztribúciós központot Krakkóban. Buszokat küldenek az ukrán határra, szállodai szobákat foglalnak le, gondoskodnak az élelmiszer-ellátásról, ruhákat, cipőket vásárolnak, továbbá segélyszállítmányokat indítottak útnak Kijevbe és Lvovba. Generátorokat, gyógyszereket, gyermekjátékokat küldtek a rászorulóknak. A költségeket mind adományokból fedezték.
„Azt tesszük, amit tanítunk. Sokat emelgetjük hogy ’soha többé’, gyakran feltesszük a kérdést, hogy hol voltak a világ országai a holokauszt alatt és felemlegetjük a Világ Igazai hőstetteit. Holokauszt-oktatóként azt teszem, amit ebben a helyzetben tennem kell. Egy percet sem vesztegethetünk el”
– mondta Sperber.
Fotó: JRoots Journeys