Újpest 27 méter magas víztornya nemcsak mérnöki bravúr és városképi ikon, hanem három kivételes alkotó és egy bátor zsidó partizán és társai történetének lenyomata is.
Újpest fölé magasodó víztorony mögött ismert és elfeledett nevek, zsidó lokálpatrióták, mérnöki újítások és háborús hőstettek sora húzódik meg, egy olyan történet, amely jóval túlmutat egy funkcionális ipari építményen.
Az újpesti víztorony három alkotója
Az újpesti víztornyot az „Ister” Magyar Vízmű Rt. megrendelésére Dümmerling Ödön (1878–1960) építészeti és Mihailich Győző (1877–1966) szerkezeti tervei alapján építették. Az épület ma is a város fölé emelkedik, ám tervezők nevét már csak kevesen ismerik, s még kevesebben tudják, hogy az épület egy lokálpatrióta zsidó építőmesternek, Schreiber Gyulának (1858–1933) köszönhető.
„Újpest vízművének hatalmas műtárgya az Árpád úton emelkedő víztorony, mely 1500 nm-es Intze-rendszerű vasmedencét foglal magában. A medence hengeres részének átmérője 15 m és teljesen megtöltve a vízszín benne mintegy 40 m magasan áll az utca szintje fölött.” – írta Mihailich.
A 27 méter magas tornyot nem túlzás „műtárgynak” nevezni, hiszen valóságos szenzációszámba ment. Ezreknek biztosította a folyóvizet, de funkciója mellett a megjelenésével díszít is. Újpest szimbóluma, mely nem jöhetett volna létre Dümmerling és Mihailich kiváló tervei és Schreiber kiváló kivitelezése nélkül.
Újpest víztornyának zsidó építőmestere
Schreiber Gyula Pozsonyban látta meg a napvilágot Schreiber Mór kereskedő és Geyduschek Leonóra gyermekeként. Már korán Újpestre költözött, ahol fatelepet működtetett, közben pedig építőmesterként is dolgozott. Aktívan részt vett a zsidó felekezeti életben, műpártoló volt, támogatta a Magyar Zsidó Múzeumot is.
Haláláról a legtöbb újság beszámolt, A Reggel című lap a következőképpen búcsúztatta:
„Schreiber Gyula, a békeidők ismert, kiváló építővállalkozója és fanagykereskedője e hó [július – Cs. V.] 8-án, 75 éves korában meghalt. Ma, hétfőn délután 4 órakor temeti az újpesti izr. temető halottasházából a családi sírboltba. Újpest érdemes polgárát gyászolja a derék, népszerű, áldozatkész férfiúban.”
Egy zsidó partizánvezér és társai mentették meg az épületet
1965. december 17-én leplezték le azt az emléktáblát, melyet annak emlékére készítettek, hogy 21 évvel korábban megakadályozták a víztorony felrobbanását.
1944 decemberében náci megszállók és nyilas cinkosaik már felhalmozták a robbanószereket, amivel meg akarták semmisíteni Újpest ikonikus épületét. A bombákat viszont helyi partizánok bátran semlegesítették ezzel megóvták a kulcsfontosságú épületet.
Az ünnepségen jelen volt a korszak politikai elitje, sőt még Ukrajna társadalombiztosításai minisztere is ott volt több olasz ellenállóval. A koszorút többek között Földes László (1914–2000) író, az újpesti partizánok egyik volt vezetője helyezte el, aki ekkor már országgyűlési képviselő volt.
A történet szempontjából nem érdektelen, hogy Földes maga is zsidó származású volt. Kiskunhalason született Fischer Ernő férfiszabó gyermekeként, akit soha nem ismerhetett, mert az első világháborúban hősi halált halt. Édesanyja, Weisz Katalin nevelte fel őt többi testvérével. 1944-ben deportálták, ám csodával határos módon sikerült megszöknie a vonatról. Újpestre ment, ahol fegyveres partizáncsoportot szervezett munkásokból és hozzá hasonló „szökevényekből”.
Források: Mihailich Győző dr., „Újpesti vízművének víztornyáról”, Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1913. 47. évf. 8. szám, 137–142. old. ◊ „Felavatták az újpesti víztornyon elhelyezett partizánemléktáblát”, Népszabadság, 1965. 23. évf. 298. szám, 10. old. ◊ „Halálozás – Schreiber Gyula”, A Reggel, 1933. 12. évf. 28. szám, 13. old.
Borítókép: 1984-es kilátás a víztoronnyal. Forrás: Fortepan / Varga János.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.