A Holt-tenger északnyugati partja fölött magasodó kumráni barlangokból előkerült tekercsek közül néhány egy ősi szokást ír le. Ezek a leírások megmagyarázhatják a kumráni régészeti lelőhely néhány titkát. Ugyanezt a szokást egy középkori dokumentum is tartalmazza, utóbbi leírás a híres kairói genizából került elő, és segíthet a teljes kép pontosabb megértésében – írta meg a JPost.

Kairó Ben Ezra nevű, középkori zsinagógájának genizája, azaz a már használhatatlannak vagy szükségtelennek ítélt zsidó iratok tárolóhelyisége a korszak zsidó kultúrájának, vallási hagyományainak, gazdasági életének és irodalmának legnagyobb gyűjteménye. A genizában tároltak imakönyveket, vallásos és világi irodalmi műveket, hétköznapi feljegyzéseket, gazdasági okiratokat és leveleket, sőt, még középkori bevásárlólistára is bukkantak ott.

Kairóban már ezer éve is hanukai üdvözlőlapokat küldtek egymásnak az emberek

A híres kairói genizában számos olyan dokumentumot találtak, mely a hanuka egykori megünnepléséről tanúskodik. A középkori Ben Ezra zsinagóga genizája, azaz a már használhatatlannak vagy szükségtelennek ítélt zsidó iratok tárolóhelyisége az adott kor zsidó kultúrájának, vallási hagyományainak, gazdasági életének és irodalmának legnagyobb gyűjteménye. A genizában tároltak imakönyveket, vallásos és világi irodalmi műveket, hétköznapi feljegyzéseket, gazdasági … Olvass tovább

A holt-tengeri tekercsekként ismert, kétezer éves dokumentumokat a Kumrán közeli barlangokban találták. A helyszín jellegéről és jellegzetességeiről, funkciójáról és egykori lakosairól sokat vitatkoztak a tudósok az iratok felbukkanása óta eltelt évtizedekben. Vannak, akik szerint az egyik zsidó szekta tagjai, az esszénusok éltek ott a tekercsekben leírt, nagyon szigorú szabályok szerint, mások más közösség jelenlétét sejtették a helyszínen. Ismét mások úgy vélték, hogy nem egy homogén csoport tagjai éltek ott, és még olyanok is vannak, akik úgy sejtik, hogy Kumrán valójában egy erőd volt.

Akárhogyan is értelmezzük a rendelkezésünkre álló maradványokat, néhány rejtvény még így is megfejtetlenül áll előttünk, írta dr. Daniel Vainstub, a Ben-Gurion Egyetem munkatársa, aki a következő kérdésekre kereste a választ: miért van az, hogy az archeológusok kizárólag középületeket találtak, magánházakat pedig nem? Mivel magyarázhatjuk, hogy a leletek közt több ezer kerámiaedény található, pedig soha nem élt a közösségben néhány tucatnál több ember? És miért található a területen ilyen nagyszámú mikve – rituális fürdő –, köztük egészen nagyok is, ha a populáció valóban ilyen kicsi volt?

Vainstub úgy véli, hogy Kumrán nagyon szoros kapcsolatban állt az esszénusokkal, ám nem szolgált számukra állandó településként, hanem inkább gyülekezésre és közös ünneplésre szánt helyszín volt. Szerinte itt ünnepelték évről évre a „szövetség átadásának ünnepét”.

„Tanulmányoztam mindkét szöveget és a régészeti leleteket is, és mindaz, amit láttam, tökéletesen beleillik ebbe az elméletbe” – mondta a régész.

Holt-tengeri tekercs részlet

Az ünnepség alapjául a Mózes ötödik könyvében (5Mózes 27-28) leírt ceremónia szolgált. Ebben a részben Mózes elmondja Izrael népének, hogyan mondják el Isten áldásait és átkait az Évál- és a Grizim-hegyen, miután bemennek Izrael Földjére. Ez a Tóra szerint egy egyszeri micva volt, teljesítéséről Jehosua könyvében olvasunk. Az ünnepséget előíró tórai szöveget nemrégiben olvasták fel a zsinagógákban. 

Az áldás és az átok hegye

Legutóbbi hetiszakaszunk, a Röé, ahogyan az ötödik könyv többi szakasza, számos különféle témáról szól. Szól az egyetlen központi Szentélyről és a magánoltárok tilalmáról. A húsevés megengedettségéről és a vér tilalmáról. Választásról és kísértésekről, melyek az Isten által mutatott útról való letérésre késztethetik az embert. Tiszta és tisztátalan állatokról, majd adósságokról, tizedről, rabszolgákról és elsőszülött állatokról. … Olvass tovább

Az esszénusok verziójának szabályai a Közösség Törvényei elnevezésű kéziratban szerepelnek. Emellett éppen ezek olvashatók az ún. damaszkuszi dokumentumban, melyet a polgári időszámítás szerinti ezer körül másolhattak és a kairói genizából került elő. Ebben az iratban a kumráni tekercsnél részletesebben olvashatunk a szertartásról, és itt szerepel az ominózus mondat: „És a táborok minden lakója gyűljön össze a harmadik hónapban és átkozzon meg mindenkit, aki akár jobbra [akár balra] eltér a Tórától”. A tudós szerint ebből a mondatból két következtetést vonhatunk le: egyrészt azt, hogy a gyülekezésnek meghatározott ideje volt, nevezetesen sziván hónapban, amikor sávuot, a tóraadás ünnepe van, másrészt pedig azt, hogy különféle települések („táborok”) lakóit hívták össze egy helyre, éppen Kumránba.

Vagyis, mondja Vainstub, a korábban az esszénusok életmódjának gondolt szabályok valójában egyetlen speciális szertartást írnak le. „Az is elképzelhető, hogy Kumránt éppen e gyülekezés céljaira építették” – írta. Azoknak, akik sávuot előtt gyűltek itt össze, nem volt szüksége magánházra, megfelelő volt számukra, hogy a szabadban vagy a környék számos barlangja közül valamelyikben aludjanak. E barlangokban találták meg évezredekkel később azokat a kéziratokat, melyek a holt-tengeri tekercsek néven váltak ismertté.

„Az elméletem egybevág azzal a ténnyel, hogy a tekercsek nem feltétlenül Kumránból származnak, hanem évtizedek folyamán vitték őket a barlangokba az ország minden tájáról” – írta Vainstub.

A kumráni maradványok, köztük a sok és nagy méretű mikve, a gyülekezésre szolgáló terem és a kamra a benne raktározott, több ezer edénnyel, valamint a teljesen üres déli sétány kiválóan megmagyarázható ebből a perspektívából, mondta a szakember. „Kumrán néhány tucat állandó lakosának a feladata volt, hogy – talán a környéken, a Holt-tenger partján található források mentén élő, kis esszénus köszösségek segítségével – évente egyszer több száz emberből álló és évről évre növekvő számú tömeget lássanak el. A kumráni helyszín az épületeivel, a barlangokkal, a kiterjedésével egybevág a tekercsekből kiolvasható, az éves gyűlésre utaló tényekkel. Nem ismerünk más helyszínt, ami alkalmas lett volna ilyen célra.”

Holt-tengeri tekercsek: kényes titokra derült fény

Kétezer évvel ezelőtti őseink ülve, vagy guggolva használták a mellékhelyiséget?

Fotó: Wikipédia