A zsidó esküvő fő témaköre nem a „holtodiglan-holtomiglan”, hanem a „mekudeset” – meg vagy szentelve, írja az aish.com.
A zsidó esküvőt így nevezik: kidusin – megszentelés. Egyik tetőpontja a gyűrű (vagy más, meghatározott minimális értékkel rendelkező, a vőlegény tulajdonában levő tárgy) átadása a menyasszonynak. Ahogy a vőlegény a menyasszony ujjára húzza a gyűrűt, azt mondja: „Íme, meg vagy nekem szentelve [mekudeset] Mózes és Izrael törvényei szerint”. A menyasszony részéről a gyűrű elfogadása a megszentelés elfogadását jelenti, és ezzel a pár belép a házasság szövetségébe.
A mekudeset kifejezés gyökere kuf-dálet-sin (קדש), ami megszentelést és elválasztást jelent. A kidussal megszenteljük a szombatot és egyben kifejezzük különállását a többi naptól. Ha valamire azt mondjuk, hogy mukdás, az azt jelenti, hogy félre van téve egy meghatározott célra. A zsidó esküvőn a pár két tagja egymásnak szenteli magát, elválasztva magát minden más embertől. Nemcsak ígéretet tesznek egymásnak, hogy csak és kizárólag egymáshoz tartoznak, hanem elválasztják magukat másoktól és egymásnak szentelik magukat. A zsidó esküvő a házasságra lépő felek szövetségét jelenti. A szerelem túlságosan égető vagy könnyen ellobbanó lángját a megszentelés által szerződéssé alakítja, melyben a férjen és a feleségen kívül az Örökkévaló is szerepel.
A Szináj-hegynél a zsidó nép szövetségre lépett az Örökkévalóval, elköteleződött iránta és Tórája iránt. A zsidók vállalták, hogy valami nagyobb, magasabb cél érdekében magukra vesznek bizonyos korlátozásokat. Ez mély, szeretettel teli kapcsolatot alakított ki Isten és választott népe között. Ugyanez a kölcsönös elköteleződés tükröződik a zsidó házasságkötésben is. Az egymásnak szentelt pár belép a szövetség évezredek óta töretlen láncolatába. A szináj-hegyi tóraadást gyakran hasonlítják esküvőhöz, hiszen Isten kiválasztotta magának a zsidó népet, megszentelte és szövetséget kötött vele. Ez a szövetség adhat választ arra a kérdésre is, hogy hogyan köteleződhetnek el egymás iránt a felek egy életre. A zsidók a Szináj-hegynél kijelentették: náásze venismá – megtesszük és meghallgatjuk. Tudták, hogy Isten szereti őket, tudták, hogy szeretnének belépni ebbe a kölcsönös kötelékbe, és azzal is tisztában voltak, hogy a szövetség keretein belül képesek lesznek megtartani az akkor még ismeretlen parancsolatokat. A házasulandó felek sem tudnak egymásról mindent, ám eleget tudnak ahhoz, hogy összekössék az életüket és közösen folytassák az útjukat. Nem tudjuk, hogy ki hogyan fog változni és milyen kihívásokkal kell majd megküzdenünk, de vállaljuk, hogy ezt közösen tesszük.
A zsidó nép kiválasztottságáról és szentségéről itt és itt írtunk.