Abonyi István a magyar sakkélet egyik legnagyobb alakja nemcsak játékosként és sportvezetőként írt történelmet.
Abonyi István neve ma elsősorban a Magyar Sakkszövetség egyik alapítójaként és a hazai sakkélet megszervezőjeként ismert. Kevesebben tudják azonban, hogy családjának története a 19. századi zsidó polgárság felemelkedésének egyik figyelemre méltó példája: édesapja még Pfeffer Simon József néven született, apja és anyai nagyapja pedig az orvostudomány elismert képviselői voltak.
Abonyi István a sakk magyar nagymestere
Abonyi István – teljes nevén Abonyi Emil István – 1886-ban született Budapesten. Jogot végzett, ügyvédként dolgozott, de életének igazi szenvedélye a sakk lett. Apja halála után jelentős örökséghez jutott, amelyet nem saját fényűzésére, hanem a magyar sakkélet fejlesztésére fordított.
Anyagi támogatásával versenyek valósulhattak meg, játékosokat segített, tekintélyét pedig arra használta, hogy a sakkot Magyarországon magasabb szintre emelje. Nem véletlen, hogy a Magyar Sakkszövetség egyik alapítójaként, majd titkáraként, főtitkáraként és elnökeként is meghatározó szerepet játszott.
Nemcsak a hazai szervezet létrehozásában működött közre: a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) alapító tagjai között is ott találjuk, később pedig a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség elnöki tisztségét is betöltötte.
A villámsakk egyik világsztárja
Abonyi nem csupán kiváló szervező volt, hanem a kor egyik legerősebb villámsakkjátékosának is tartották.
Eredményei ezt igazolták: 1921-ben Budapesten, majd 1923-ban Bécsben első helyen végzett, 1924-ben pedig Párizsban második lett.
Nevéhez egy egészen elképesztő rekord is fűződik. 1928 januárjában egyetlen éjszaka alatt 105 táblán, mintegy 300 ellenféllel játszott szimultánt. A maratoni esemény este hétkor kezdődött és másnap reggel hatig, megszakítás nélkül tartott. A mérlege lenyűgöző volt: 79 győzelem, 20 döntetlen és mindössze 6 vereség. Egy ideig ezzel ő tartotta a szimultán-világcsúcsot.
A család eredeti neve: Pfeffer
Abonyi István édesapja, dr. Abonyi József fogorvosként vált országosan ismertté, ám eredetileg Pfeffer Simon József néven született zsidó családban. A család 1882-ben magyarosította vezetéknevét Abonyira.
Abonyi József nemcsak sikeres fogorvos volt, hanem a magyar fogászat egyik úttörője is. A Budapesti Tudományegyetemen végzett, majd meghatározó szerepet vállalt a magyar fogorvosi szakma megszervezésében. A Magyar Fogtani Társulat alelnöke, később elnöke lett, számos magyar és német szaklapban publikált, szerkesztette az Odontoskop című folyóiratot, és 1888-ban megjelentette A fogászat és műtéteinek rövid kézikönyve című munkáját, amely az első átfogó magyar nyelvű fogászati szakkönyvnek számított.
Az anyai nagyapa, aki Balatonfüred hírnevét is öregbítette
Abonyi István anyai nagyapja, dr. Mangold Henrik szintén ismert orvos volt.
Az 1828-ban született balneológus hosszú éveken át Balatonfüred fürdőorvosaként dolgozott, és sokat tett azért, hogy a település Európa-szerte ismert gyógyüdülőhellyé váljon. Tudományos munkáiban a Balaton gyógyhatásait népszerűsítette, több nemzetközi orvosi társaság tagja volt, emellett jelentős jótékonysági tevékenységet is folytatott: saját balatonfüredi házában minden szezonban két szobát biztosított rászoruló városi hivatalnokok számára.
Borítókép: Wikipédia. AI kiegészítéssel.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.