Kaifengben egykor népes zsidó közösség élt, ám idővel mindannyian beolvadtak a többségi társadalomba. Egykor 5000 zsidó élt a városban és több rabbijuk, illetve zsinagógájuk volt. Utódaik egy része vissza kíván térni a zsidó néphez, ám a kommunista Kínában ez nem egyszerű feladat.
Az ezer leszármazottból mintegy százan igyekeznek a Tóra előírásai szerint élni. Ahogy más ünnepet is, a hanukát is csak titokban ünnepelhetik, mert a kormány kemény kézzel lecsap minden olyan mozgalomra, mely kapcsolatba hozható külföldi szervezetekkel, továbbá csak az államilag elfogadott, hivatalos vallások gyakorolhatóak, s a judaizmus nem tartozik közéjük. A viszonylag szabadon gyakorolható hitek közé csak a taoizmus, a buddhizmus, az iszlám és a kereszténység katolikus és protestáns ága tartozik.
A kínai hatalom számos vallási közösség tagjait zaklatta az utóbbi időben, s a kaifengi kínaiak attól tartanak, hogy ők is hasonló sorsra juthatnak. „Minden egyes összejövetel alkalmával félelem tölt el minket, Mindent megteszünk, hogy a hatóságok ne tudjanak meg semmit a tevékenységünkről” – mondta egy neve elhallgatását kérő zsidó a The Telegraph magazinnak.
Minden jel arra mutat, hogy a kínai vezetés igyekszik eltüntetni az egykor virágzó kaifengi zsidóság nyomait. Betiltották a közösség történetét bemutató múzeumi tárlatot, lerombolták egy XII. századi zsinagóga maradványait és olyan, a XV. századból származó köveket, melyekre a közösség hagyományait és szokásait vésték fel.
Eltűntek a város néhány pontján fellelhető héber feliratok is, azon a helyszínen, ahol a vallásos zsidók korábban imára gyűltek össze, most kínai propagandaplakátok borítják és biztonsági kamerák pásztázzák, hogy így tegyék egyértelművé: a népi Kínában tilos a judaizmus gyakorolni.
Mindezek tükrében nem csoda, hogy a zsidók nem mernek nyilvános helyen találkozni és csak titokban ünnepelnek együtt. Nagy nehézségekbe ütközik a kóser élelmiszer és bor beszerzése, ahogy héber nyelvű Bibliájuk sincsen. Ehelyett a keresztény kiadásokban található „Ószövetséget” tanulmányozzák.
A korlátozások ellenére Anson Laytner rabbi, a Kínai-Zsidó Intézet vezetője szerint a rendszer nem antiszemita. A hivatalos ideológia elutasítja az antiszemitizmust, a zsidókat pedig általában kedvezően ítélik meg és tisztelettel adóznak a tudományos és üzleti életben elért sikereik előtt. Büszkék arra is, hogy a holokauszt alatt több ezer zsidó talált menedéket Kínában.
A hatalom problémája sokkal inkább az ellenőrizetlen és nyugati kapcsolatokkal rendelkező vallási csoportoktól való félelmében keresendő.
Erica Lyons, a Hong-Kongban működő Zsidó Történelmi Intézet vezetője szerint Kína mindig is elfogadással és toleranciával kezelte a judaizmust. „Hong-Kongban sohasem szenvedtek antiszemitizmustól a zsidók” – mondta.
Moshe Yehuda Bernstein, a kaifengi zsidók kutatója szerint Kína akkor is emberségesen bánt a zsidókkal, amikor a világ többi részén ennek az ellenkezője történt. „Erre joggal lehet büszke Kína. Azonban abszurd, hogy az illegális vallási csoportok elleni küzdelem nevében eltüntették a kaifengi zsidó közösség minden történelmi emlékét” – jelentette ki.
Layzner rabbi szerint a rombolás ellenére nem várható, hogy megromlana Kína és Izrael viszonya, mert a zsidó állam számára fontosabb megőrizni a jó kapcsolatot Kínával, mint egy maroknyi ember védelmére kelni, akiket hivatalosan egyébként sem lehet zsidónak tekinteni a vegyesházasságok miatt, mely az elmúlt nemzedékekben jellemezte a közösséget.
zsido.com
Forrás: JPost