Tilalmas házasságok

A férfi minden ideiglenes vagy állandó, egyszeri vagy rendszeres egyesülése olyan nővel, aki az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik, vérfertőzőnek számít, és szigorúan tiltott:

* akivel vérrokoni kapcsolatban áll ‑ anyja, lánya, lánytestvére, lányunokája, nagynénje (apjának vagy anyjának testvére);

* akivel szerzett rokoni kapcsolatban áll ‑ vérrokonának, például fiának vagy apjának felesége, nagybátyjának felesége (“beházasodott” nagynénje), testvérének felesége stb.; a feleség vérrokonai, például anyja, lánytestvére, előző házasságból származó gyermekei;

* aki más ember felesége, és nem vált el férjétől érvényes zsidó válás ‑ get ‑ útján;

* aki előző ‑ élő vagy meghalt ‑ feleségének lánya, lányunokája, anyja vagy nagyanyja;

* aki élő ‑ akár elvált ‑ feleségének lánytestvére (a feleség vagy volt feleség halála után a kapcsolat nem tiltott többé).

A felsorolt viszonyokat a Tóra tiltja. Semmilyen körülmények között nem tekinthetők házasságnak, még ha a polgári törvények szerint érvényes házasságot kötöttek is az ilyen kapcsolatban élők, sőt akkor sem, ha “zsidó szellemi vezető” adta rá áldását. A zsidó törvény értelmében az ilyen viszonyban élő férfit és nőt semmi nem köti össze, és elválásukhoz nincs szükség getre. A kapcsolatból született gyermekek törvénytelenek, mámzerok.

A zsidó erkölcs szerint elítélendő a házasságon kívüli gyermekszülés, de a gyerek ilyenkor nem számít törvénytelennek, nem visel bélyeget. A “fattyú” megnevezésére aTórában is használt héber szó, a mámzer csak a felsorolt kapcsolatokból származó gyermekekre vonatkozik.

A zsidó és nem zsidó között kötött “házasság” a zsidó törvény szerint nem bír összekötő erővel, és a vallás szempontjából nem tekinthető érvényesnek, akkor sem, ha száz rabbi áldotta meg. A Mózes és Izrael törvényének megfelelő megszentelt kapcsolat alapja olyan légkör megteremtése, amelyben az Örökkévaló előírásait teljesítik, és a gyermekeket vallásos hitben nevelik. A judaizmus szerint a házasságkötés nem pusztán arra való, hogy a házaspár fizikai vagy érzelmi vágyainak kielégítése törvényesen jóváhagyott módon történjék. A vegyes házasságban, amelyben az egyik félnek más a hite, eltűnik a zsidó házasság alapja és célja. Az ilyen “házasságból” született gyermekek azonban nem számítanak törvényteleneknek. Zsidó voltuk attól függ, hogy az anya zsidó-e.

A Tóra törvénye (3Mózes 21:6‑7.) szerint kohén nem vehet feleségül olyan nőt, 1. aki elvált, 2. aki chálicá útján vált szabaddá, 3. aki betért, 4. aki közismerten szabados életet él, vagy tiltott szexuális kapcsolatot folytat, 5. aki kohénnak a fenti kategóriákba tartozó, tilalmas házasságából származik.

Az ilyen házasságot kötött kohén nem teljesítheti kohánita kötelességét, nem élhet előjogaival, és gyermekei is viselik a következményeket. Fiúgyermeke, a chálál sem alkalmas a kohén kötelességeinek végzésére, ő sem élvezheti a kiváltságokat, leánygyermeke, a chálálápedig nem mehet feleségül kohénhoz.

(Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni. Budapest, 1991.)

 

Megjelent: Egység Magazin 5. évfolyam 19. szám – 2014. július 29.