Szentendrén is új Chábád központ nyílt ősszel. Myers Mendivel beszélgettünk az azóta eltelt időről és a szukkoti élményeikről.

– Milyen változások érződnek a megnyitó előtti és az az utáni állapotban? Mennyivel nagyobb az érdeklődés?

– A megnyitó után nagyon sok visszajelzést kaptunk, sokan eljöttek megnézni az új zsinagógát. Főleg a helyiek, hiszen olvastak róla az újságban, látták az építkezést, és kíváncsiak voltak, hogy milyen lett. Az imákon is egyre többen vesznek részt. Kb 40-en voltak első este (Ros hásánákor), 25-30-an a második este, nagyon jó volt a hangulat. A jom kipuri utolsó étkezésre is sokan eljöttek.

Szukkot első estéjén közel 20-an voltak, egy kedves társaság gyűlt össze, főleg Szentendréről, Budapestről és egy pár, akik Munkácsról érkeztek. Ők beszéltek jiddisül és meséltek az emlékeikről. Lelkesedtek, hogy milyen jó, hogy ennyi különböző zsidó hátterű ember gyűlik össze egy szukkában. Azt gondolom, hogy igazából erről szól a Szukkot: sok különböző helyről és háttérrel érkezett ember gyűlik össze és együtt töltik az ünnepeket.

Napközben (azon a napon, amikor munkanap volt és a legtöbben dolgoznak) láttunk néhány embert sétálni az udvaron, behívtam őket, hogy jöjjenek be. Nem látszottak nagyon öregnek, túráztak egész nap. A férfi jiddis akcentussal beszélt, ezért megkérdeztem, hogy beszél-e jiddisül. Azt mondta, hogy 14 éves kora óta nem. Ez nyolcvan éve volt, szóval ő most 94 éves. Gyermekkorában chéderbe járt, aztán a szülei szerették volna, ha jesivába megy. Az unokája is jesivában tanul most – és ez így egy szép történet. Őket meg is vendégeltük a szukkában.

Később érkezett egy anya és lánya. Van egy emlékház Szentendrén, ők ott hallottak rólunk – így csatlakoztak hozzánk az étkezésen a sátorban.

Szukkotkor egy magyar származású művész is érkezett hozzánk, aki Izraelből jött Szentendrére. Ő is mesélt történeteket nekünk a ‘70-es évekből, amikor még a Szochnuttal járt itt néhány más hölggyel. Évekig nem találkoztak egymással, ezért megpróbálta őket összegyűjteni újra. Mesélt az édesapjáról, aki az apjától kapott egy kis csomagot, amiben volt egy tálit, egy tfilin és gyertyák. Amikor deportálták, akkor ezt a csomagot elásta, úgy 1944-ben. A bombázások alatt nagyon súlyos beteg volt, de emlékezett a csomagra, amit elásott, és kikúszott a barakkból, hogy kiássa. Miközben ásott, egy bomba becsapódott a barakkjába, ami megsemmisült és az ott lévő összes ember meghalt. Az apukának így ez a kis csomag mentette meg az életét. A háború után is használta a tfilint és a tálitot. Az ő lánya ez a hölgy, aki nálunk volt, és a mai napig ezt a gyertyatartót használja a sábáti gyertyagyújtáskor. Nagyon inspiráló volt a történet.

Milyen programokat szerveznek a továbbiakban? Például hanukára.

– A következő nagyobb programunk hanuka lesz. A helyszínben még nem vagyunk biztosak, de ha közel lesz a Chábád házhoz, akkor szeretnénk benti hanuka programot gyerekeknek. Természetesen bárhol is leszünk, lesz fánk és látkesz, valamint meleg italok és zene. Ezen dolgozunk most.

Tervezzük bővíteni a központot, nyitunk majd egy kóser kávézót, majd pedig egy zsidó művészeti galériát. Ezzel szeretnénk elérni a nem vallásos zsidókat, hogy közelebb hozzuk a zsidóságot hozzájuk is, és ők is otthon érezzék magukat a központban. A kávézóba nyitvatartási időben bármikor beülhetnek egy kávéra és kóser finomságokra, munka előtt vagy munka után. A galéria pedig indirekt módon oktatná az embereket a zsidóságról. Megnézhetnek festményeket és képeket a zsidóságról, például az ünnepekről, de tulajdonképpen bármilyen zsidó témájú alkotást bemutatnánk.

Majd szeretnénk idővel gyerekprogramokat is tartani és női tanulást is, amit a feleségem, Tzivia fog vezetni és én is szeretnék majd a férfiakkal tanulni például a hetiszakaszról.

Nagyon sok az izraeli turista: pénteken és vasárnap is sokan jöttek megnézni a zsinagógát, vasárnap jött hozzánk egy izraeli csoport is. A galéria és a kávézó reményeink szerint nagyon sikeres lesz, szeretni fogják az emberek.

Nemrégiben volt egy csoport nálunk csapatépítésen is az Olajágból, beszéltem nekik a zsidóságról, megnézték a Tóráról a kiállítást, volt kóser ebéd és utána egy csoportos festés is.

Valamint járt nálunk látogatóban a Bét Menáchem iskola is szukkotkor, egy tartalmas napot töltöttek itt.

Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 124. szám – 2019. november 4.