Tanoda programok a református egyház támogatásával
Korábbi írásunkban bemutattunk néhány olyan példát, amikor a hátrányos helyzetű, roma, mélyszegénységben élő fiatalok iskolai felzárkóztatását és képességfejlesztését végző tanodák egyházi támogatással működnek. Ezt a gondolatmenetet folytatva a következőkben a Magyarországi Református Egyház tanodai programjait ismertetjük. A Transznacionális Együttműködések program kezdete óta partnerünk a Magyar Református Szeretetszolgálat, ezért is érdemes közelebbi pillantást vetnünk arra, milyen egyéb karitatív tevékenységeket végez a református egyház Magyarországon.
Jelenleg az országban 10 tanodában, egyidejűleg körülbelül 300 diákot tanulmányi fejlesztését, készség- és képességfejlesztését segíti a református egyház. Ezekben az intézményekben iskola után, hatéves kortól az érettségizőkig minden korosztály képviselteti magát. A református vallás szellemiségéből fakad spirituális többlet mellett fontos jellemző, hogy nem a tantárgyi felosztás szerint, hanem személyre szabott, komplex módszerekkel megvalósított fejlesztést végeznek. A foglalkozásokat képzett szakemberek, pedagógusok és szociális munkások vezetik, hol egyénileg, hol kisebb csoportokban. A céljuk a gyerekek iskolai teljesítményének, kulcskompetenciáinak és szociális készségeinek javítása mellett a közösségteremtés és személyiségfejlesztés is.
A református egyház tanoda programjai a következő településeken valósulnak meg: Pilisvörösvár, Jánd, Piliscsaba, Dencsháza, Okány, Komád, Szendrő, Szatmárcseke, Kisszekeres, Sellye, Biharkeresztes, Dunaszekcső.[1]
A tanodák hatását nem lehet túlértékelni ezekben a közösségekben. Például a fentebb felsorolt célok, az azok elérése érdekében végzett fejlesztő tevékenységek mellett a gyerekeknek naponta egyszeri étkezést is biztosítanak. Apróságnak tűnhet, de sokaknak ez azt jelenti, hogy végre nem éhesen kell lefeküdniük a nap végén aludni. Kirándulásokat, programokat szerveznek, melyek révén a fiatalok horizontja kinyílik, képesek lesznek a szegregált, zárt közösségeik határán túlra tekintve egy kicsivel nagyobbat álmodni. Olyan élményekkel gazdagodnak, melyeket saját családi hátterük nem tudna biztosítani nekik. Önmagában az, hogy van hova menni és van mit csinálni a tanítás után, van kihez fordulni a nehéz helyzetekben, reményt ad azoknak a gyerekeknek, akikre a telepeken és városi szegregátumokban nem sok lehetőség vár.
A távlati célja ezeknek a programoknak, hogy a továbbtanulásban segítve a fiatalokat eredményesen helyt tudjanak állni a munka világában, ezzel is segítve őket a társadalmi mobilitás útján.
Leichter Lilla
