A születésnapi torták gyertyákkal való díszítése sokak számára megszokott látvány, de a zsidó hagyományokban ennek nem feltétlenül van helye – sőt, egyes közösségek kifejezetten kerülik ezt a szokást.
A gyertyaégetés a zsidó vallásban szent, spirituális jelentőségű cselekedet. Meghatározott alkalmakhoz kötődik, mint például a szombat, az ünnepek vagy a hanukai gyertyagyújtás. Ezek a gyertyák az isteni jelenlétet, a fényt és a lelket szimbolizálják. A születésnapi gyertyák világi hagyománya ezzel szemben nem kapcsolódik ilyen mély jelentéshez.
De még ha valaki tesz is gyertyát a tortára, felmerül a kérdés: miért fújjuk el? A zsidó hagyományban a gyertya az emberi lélek jelképe –
„A lélek az Örökkévaló gyertyája” (Mislé 20:27).
A születésnap az élet ünnepe, a növekedés, az erő és a szellemi fejlődés lehetősége. Ebben a szellemiségben furcsának hathat egy olyan mozdulat, amely a fény kioltását – szimbolikusan akár az élet megszakítását – jeleníti meg.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden zsidó család elkerüli a gyertyát a tortán. Sok helyen egyszerű ünnepi elemként jelenik meg, minden mélyebb jelentés nélkül. De azok, akik tudatosabban követik a hagyományokat, gyakran inkább más módon emelik ki a születésnap jelentőségét: például micvák teljesítésével (jó cselekedetek), tóratanulással vagy áldások mondásával.
A gyertyák szépek – de a születésnap legnagyobb fénye az, amit mi viszünk bele: a spirituális növekedésünk és az, hogy egy évvel közelebb kerültünk önmagunk teljességéhez.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.