Attribútum: tiferet – harmónia, együttérzés
Jáákov a harmadik és egyben utolsó ősapa. Az ő 12 fia közül mindegyik az Örökkévaló útját követte, és mindannyian továbbvitték az apai örökséget. Belőlük lett Izrael népének 12 törzse. Jáákov másik neve Jiszráel (Izrael); ezt a nevet akkor kapta, amikor megküzdött az angyallal és győzött. Róla nevezik a zsidókat bnéj Jiszráelnek, Izrael gyermekeinek, vagy ám Jiszráelnek, Izrael népének.
Jáákov, testvérével, Észávval (Ézsau) együtt a Tóra híres ikerpárja, a második ősapa, Jicchák és a második ősanya, Rivká (Rebeka) gyermeke, Ráchel és Lea férje. Jól ismert az elsőszülöttség jogának, valamint az elsőszülöttséggel járó áldás megszerzésének története is, mely után menekülnie kellett szülőföldjéről ikertestvére haragja elől. A Háránba vezető úton megpihent, és ekkor álmodott a létráról, melyen az angyalok fel és le jártak. Isten megígérte neki, hogy utódainak adja Kánaán földjét, és hogy népes családja lesz. Felébredvén azt találta, hogy a feje alá tett kövek egybeforrtak, és rájött, hogy Isten által megszentelt helyen aludt. Ez volt a Morija-hegy, a mai Templom-hegy.
Nagybátyja, Láván házában éveken át szolgált a feleségeiért. Először Ráchelért, ám helyette Leát kapta, majd még egyszer Ráchelért. Jáákovnak Leától hat, Ráchel szolgálójától, Bilhától, valamint Lea szolgálójától, Zilpától két-két és végül Rácheltől is két fia született. Ezen kívül egy lánya is volt, Leától. Húsz évnyi szolgálat után, meggazdagodva, népes családdal és hatalmas nyájjal indult útnak végül Jáákov vissza, a szülőföldjére, az Örökkévaló parancsára. Ezen az úton került sor a Jáákov és az angyal közti, egész éjszakán át tartó küzdelemre a Jábok-folyó gázlójánál, melyben Jáákov ugyan győzedelmeskedett, ám az angyal kificamította a csípőjét. Ennek emlékére nem ehetjük meg a marha ülőidegét. Jáákov végül az ikertestvérével is találkozott, és sikerült békében elválniuk egymástól.
Sechem (a mai Nablusz) városánál Dina történetéről hallunk, végül Betlechem mellett megszületik Jáákov legkisebb fia – egyben az egyetlen, aki Izrael Földjén született -, Binjámin, ám anyja, Ráchel, belehal a szülésbe. A továbbiak során a történet hangsúlya áthelyeződik Joszefre, és Jáákov akkor kerül ismét fontos helyzetbe, amikor egy újabb éhínség miatt a család kénytelen Egyiptomból segítséget kérni. Itt találkozott újra a család, Joszef, az apja és testvérei. Hetven lélek ment le ekkor Egyiptomba, ők voltak a zsidó nép ősei.
Jáákov azonban ekkor már idős volt; életének utolsó 17 évét töltötte Egyiptomban, Gósen földjén, ahova Joszef, az egyiptomi alkirály telepítette a családot. Jáákov szimbolikusan a fiává fogadta Joszef két gyermekét, Efrájimot és Menássét. Amikor Jáákov közeledni érezte a halálát, magához hívatta a fiait, és sorban megáldotta őket. Megeskette Joszefet, hogy a hevroni Máchpéla-barlangban temetik majd el néhai felesége, Lea, valamint szülei és nagyszülei mellé.
Ez meg is történt, a balzsamozási szertartás és a gyászidőszak után hatalmas temetési menet vonult Egyiptomból az Ígéret Földjére, azon belül is Hevronba. Itt Észáv még egyszer megpróbált ikertestvére útjába állni, ám végül pórul járt, és levágott fejét Jáákovval együtt temették el a Máchpéla-barlangban.
zsido.com